Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-03-02 / 9. szám
Berlini levél A kassal NÖMUNKASSAL kapcsolatban sokat kutattunk egykori munkatársak után. E napokban a cikk szerzője, az NDK fővárosából, Berlinből kapott levelet. Fancsy Letsch — azaz Letsch Pálné, szül. Tuséra Fanny jelentkezett. Leveléből néhány részletet idézünk: „Örülök, hogy írt. Habár nem felejtettem el anyanyelvemet — a magyart —, de több mint 40 évi berlini tartózkodás után könnyebben megy németül az írás. Ahogy említi, tényleg aktív alapító tagja voltam a kassai nőszervezetnek, amelynek abban az időben már 500 tagja volt. Ёп voltam a második alelnöknő és pénztárosnő, azonkívül a NÖMUNKAS munkatársa Is. Ahogy visszaemlékezem, sok mindent átéltem. 1924-ben Kassán letartóztattak, és a rendőrigazgatóságon bántalmaztak, mert nem akartam vallani. Megbetegedésem miatt elvtársaim a párt segítségével a főtárgyalásig szabadlábra helyeztek. Utána orvos-bátyám segítségével kiszöktem az országból. Azóta Berlinben élek, 1929-ben itt mentem férjhez Paul Letsch-hez, aki akkor a Német Kommunista Párt titkára volt. 1921 óta a CSKP, később a német párt tagja voltam. Férjem a sachsenhausenl koncentrációs tábor foglya volt, engem is háromszor letartóztattak, de végül sikerült megszöknöm. A második világháború után több fontos beosztásban dolgoztam, többek között a pártlap szerkesztőségében, majd a Friedenspost hetilap főszerkesztőjeként, további 10 évig pedig egy kiadóvállalatban. Sokat működtem tolmácsként párt- és kormány közti értekezleteken. Férjem meghalt, és én is munkaképtelen lettem ...“ így szól a NÖMUNKAS egykori, most távolban élő munkatársának levele, örömmel adunk helyet sorainak. A továbbiakban várjuk, hogy talán még mások is jelentkeznek az egykori munkatársak közül. - gk N KAS Ó NŐK LAPJA liáló, hi-öcstiw. a társadalom UgwMV* iHíolxúJa. hanem 1*кта*аь«1чвкЫ| Mv*tt üwvbabefiAMf. \Шо fflMktrrittég «у h t AiUtílábnu már Ir 111 CS Hányanltfamrimfc pretaMnriUct Tornász-nap Kassán. A nők felvonulása A NÖMUNKAS fejléce és 1. számának címlapja (Megjelent 1924. január 13-án) hogy a férfiaknak nincs joguk az asszonyt a politikától távol tartani. „A mi soraink“ a nőmunkásmozgalom fejlődéséről adott hírt. A „Levélszekrény“ pedig sok ügyes-bajos kérdésben adott útbaigazítást. BEHATOLTAK AZ ÜZEMEKBE A nőmunkásmozgalom irányításával és a lap szerkesztésével Fried Jenőt bízták meg. A Schalkház szálló nagytermében a kassal nőmunkások hatalmas gyűlést rendeztek március 19-én. A néhány hónap óta tartó szervezés után ez volt az első nagyarányú nyilvános szereplésük. Különösen a dohánygyárban volt erős a nőszervezet, ahol Fried Jenő felesége, Ruzsbaeky Anna vett részt a szervezésben. A Haltenberger féle mosodában is több tagjuk volt. Nagy hányadát képezték a háztartási alkalmazottak, akikkel külön foglalkoztak. Sokakat írniolvasnl tanítottak. Színdarabokat tanítottak be, mulatságokat rendeztek, gondoskodtak a tagok olcsó szórakozásáról. A lap állandóan és reálisan foglalkozott a bratíslavai Kiinger féle textilgyár rettenetes munkaviszonyaival, a textilipar munkanélküliségével, a bratislavai dohánygyár racionalizációjával, a rimamurányi pörkölőben, a földbirtokokon dolgozó nőmunkásokkal. Az alsóköröskényi sortűz áldozatai három nőmunkás és egy ifjúmunkás voltak. A lap beszámolt arról is, hogy a kommunista párt komáromi jelöltje, özvegy Bölcskey Jánosné, bekerült a képviselőtestületbe. KI VOLT A LAP SZERKESZTŐJE? Fried Jenő a „Munkás“, 111. a „Nőmunkás“ szerkesztője 1900 március 13-án született Nagyszombatban. Tizennyolc éves korában beiratkozott a budapesti Műegyetem vegyészeti karára. Mindjárt kezdetben bekapcsolódott a haladó diákmozgalomba és tagja lett a Galileikörnek. A Magyar Tanácsköztársaság alatt futárszolgálatot teljesített a kormány és a szlovák munkásmozgalom között. Egy alkalommal elfogták, Besztercebányán bebörtönözték és később Terezínbe internálták ... Fried Jenő elvtárs 1944-ben Belgiumban, a Gestapo ügynökeivel való tűzharcban esett el. A nemzetközi munkásmozgalom egyik értékes tagját veszítette el benne. EL AKARTAK NÉMÍTANI A „MUNKÁS“-T A „Nőmunkás“ I. évfolyama 46. számában (1924 november 30) az első oldalon drámai felhívást intézett az olvasókhoz, a munkássághoz, hogy akadályozzák meg a „Munkás“ betiltását. A kassai törvényszék III. ügyosztálya Ugyanis a november 12-i nem nyilvános tárgyaláson azt a határozatot hozta, hogy a „Munkás“ többrendbeli vétség elkövetése miatt beszüntetendő. Foto: Foto archív A lap terjesztőgárdája 1925-ben A „Nőmunkás“ 1925 február 15-ki számán már megjelent a felfrás: Elkobzás utáni második kiadás. A vezércikk helyén fehér foltok éktelenkedtek a cenzúra miatt. A lap beszámolt a Nemzetközi nőmunkásnap előkészítéséről, a prágai munkásnők tüntetéséről a terménytőzsde előtt, ahol néhány nőt letartóztattak. „Májusi sorakozó“ volt az 1925 májusi szám vezércikkének címe. Elérkezett az a nap, amelyen tudatára ébredtek annak, hogy összetartoznak, hogy egy osztályt képeznek, amely kíméletlen harcban áll a tőkés osztállyal. Félre a hamis májusi prófétákkal — írta a cikk írója — akik zavart keltettek a proletárok között. Akkor már harmlnchatodszor vonult ki a munkásság az utcára. SZÍNES HÍREK A „Nőmunkás“ figyelme sok mindenre kiterjedt. Beszámolt a gyárakban történt balesetekről, a növekvő prostitúcióról. 1925 novemberében választásokra készültek. A kommunista párt jelöltlistáin több nő is szerepelt, így: Murza Anna, Dlugos Mária, Kolarik Gizella, Pfallmayer Hermin, Holan Zsuzsanna és mások. A választásokkor közel egymillió szavazatot kaptak a kommunisták. A burzsoá pártok elemzésükben azt állították, hogy a kommunistákat a nők segítették győzelemre. ROSSZ FORDULAT A „Nőmunkás“ II. évfolyamának 48. száma 1925 november 29-én „Egy lépés hátra, de ugrásra készen“ című felhívásában bejelentette, hogy a legközelebbi száma csak december 15-én kerül az olvasók kezébe, mert a harcos és küzdelmes két év után kénytelen áttérni a kéthetenkénti megjelenésre. A szerkesztőség annak a reményének adott kifejezést, hogy a „Nőmunkás“ újból hetenként jelenik majd meg. Ez sajnos már nem következett be. Még 1926 márciusában a Nemzetközi Nőmunkásnapra megjelent egy rendkívüli szám. (Felelős kiadó Krsiák Mátyás, felelős szerkesztő Rácz Gyula.) Mint kiadó: a szlovenszkói sajtóbizottság. Nyomta: a Globus nyomda Kassán. Egyre szaporodtak a nehézségek. 1926 október 13-án (szerdán) már újból csak mint Nőmunkás-rovat jelent meg. Azután ismét minden szerdán a harmadik oldalon találjuk a rovatot. Miután a pártsajtót a teljes beszüntetés fenyegette, a vezetőség elhatározta, hogy a „Munkás“ szerkesztőségét áthelyezi Ostravába. A költözködés november első napjaiban történt, 1926 november 7-én meg is jelent az első szám Ostraván. A Nőmunkás-rovat itt is folytatta harcát a nők érdekében. Csupán minden év (1927, 1928) márciusában jelent meg a nemzetközi nőnap emlékére külön számmal. 1929 március 8-án a „Munkás“ (XX. évf.) 57-ik számában a cenzúra nyolc helyen törült a cikkekből, főleg azokból, amelyekben a nőmunkásmozgalomról volt szó, vagy ahol idézték Clara Zetkin valamelyik cikkét. Az ostravai cenzor szigorú volt, gyakran egy szám 2—3 kiadásban jelent meg. Ezáltal nagyon késleltették a lap Szlovenszkóra szállítását. Ez az állapot csaknem további nyolc évig tartott, azután a „Magyar Nap“ hasábjain foglalkoztak a nőmozgalom kérdéseivel, egészen a végzetes müncheni diktátumig, amikor a kommunista lapokat teljesen betiltották. A hagyományok már csak húsz év múltán folytatódtak az „Űj Szó“ valamint a „Dolgozó nő“ — majd a Nő hasábjain. Elődeik, elvtársaik küzdelmére emlékezve, az ő nyomdokaikon haladva tovább viszik a fáklyát a nők egyenjogúságának érdekében. GREK IMRE
