Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-06 / 1. szám
Szenzációk Karin Wijmonn, huszonkét éves fiatalasszony zsíros angolnát evett vacsorára. Éjjel erős hasfájásra ébredt, mire a férje felhívta a háziorvosukat. Az orvos azt tanácsolta, az asszony igyon teát, ha attól sem múlnak el a fájdalmak, hívják fel még egyszer, és akkor elmegy hozzájuk. — Éppen a teát főztem a konyhában — mesélte a férj, — amikor Korin izgatottan kiabálni kezdett: — Louis, gyorsan gyere be, gyerekünk születiki Ezt én persze nem vettem korrjolyan, de a sok vér láttára majd elájultam. „Légy férfi és segíts Г — mondta Karin. Tíz perc múlva a karomban tartottam a kislányunkat. A teljesen megzavarodott apa a háziorvoshoz száguldott, aki azonnal intézkedett és rövid idő múlva mind a négyen a kórházban voltak, ahol egy neves professzor. vette kezelésbe a fiatal anyát. Az orvos az esetről így vélekedett: — Ilyen eset millió terhesség közül egyszer fordul elő. Azt megértem, hogy a szülés gyors, fájdalom — és komplikációmentes volt. Azt is megértem, hogy a kilenc hónap alatt a vérzések nem szüneteltek, és az anya semmi rosszullétet nem érzett. De azt, hogy egy majdnem háromkilós gyerek érkezésének külső jeleire sem az anya, sem a környezete nem figyelt fel, az nem megy a fejembe I Az újdonsült mama sokáig nem tudott szóhoz jutni a meglepetéstől: — Azzal kezdődött, hogy gyakran fájt a lábam, ha sokáig álltam. Az orvos lúdtalpat állapított meg, mire otthagytam az állásomat, t. i. elárusítónő voltam, és azután már csak a háztartásomnak szenteltem magam. Éjszakánként gyakran éhes voltam, akkor kimentem a konyhába, és ettem valamit. Ez volt minden. Mit mond Karin mamája, a nagymama: — A lányom naponta feljött AZ AMSZTERDAMI csodaszülés hozzám kávéra, ilyenkor felhúzott lábakkal behúzódott a dívány sarkába és elbeszélgettünk. De én semmi változást nem észleltem rajta. Rejtély az egész. Karin hozzáteszi: — A szülés előtti utolsó nap miniszoknyát és magas sarkú cipőt viseltem, sőt ismerősökkel táncolni is voltunk.. Az alakom semmit sem változott, múlt héten vettem egy harminchatos nadrágszoknyát, a szülés előtt is az volt rajtam A fiatal szülők ragyognak a boldogságtól. Karin mindig félt a gyermekáldástól, mert anyja elmesélte neki, milyen nehezen hozta őt világra. Kétéves házasok, és tavasszal Marokkóba akartak utazni elkésett nászutukra. Most ezt a pénzt gyerekkelengyére és csecsemőnevelő tanfolyamra fordítják, mivel fogalmuk siécs róla, mit kell egy ilyen kis babával csinálni. — krém Mit ér a fájdalomdíj ? Dawn Banks fekete bőrű kislány olyan egészséges volt, mint a makk. Második életévét töltötte be, amikor a baj kezdődött . . Anyjával, New York elővárosának egyik ütött-kopott viskójában laktak. A lakásban a mennyezetről és a falakról állandóan mészpor és festék hullott alá. Az oszíZony több ízben szólt a háztulajdonosnak, de hiába. A kislány egészségi állapota egyre roszszabbodott és egy év múlva kórházba kellett szállítani. Az egyik karja és mindkét lába megbénult. Az orvosi lelet megállapította, hogy a lehulló vakolatban ólomfesték volt, ez mérgezést okozott, melynek következménye bénulás volt. A kis Dawn esete nagy port ver fel annak idején, de mivel minden csoda három napig tart, lassan megfeledkeztek róla. Közben Dawn tizenhárom éves lett és esetével újra sokat foglalkozik a közvélemény. Egy bátor fiatal ügyvédnek ugyanis tizenegy évi küzdelem után sikerült a kislány részére 250 000 dollár kártérítést kiharcolnia a háztulajdonostól. Sajnos azonban Dawn sorsán kedvezően alakult vagyoni helyzete nem segít. A kislány egész életére nyomorék marad. Egészségét a negyedmillió dollárral sem lehet helyreállítani.- Kr-A Nő 1. száma nyomdatechnikai okokból három napot késett.
