Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-16 / 7. szám
V» О О > £ j> "5 N Ц о Щ I Н о И £ М ц Щ ф Н Az első földrengési hullám három napig tartott. A 32 földlökés ismételten kikergette Nyugat-Szicilia lakosságát házából és a városokból. A jeges éjszakában három millió szigetlakó táborozott a szabad ég alatt. Nem ez volt a legszörnyűbb földrengési katasztrófája a világnak, de a legnagyobb menekülés a földrengés elől. Szicília fővárosában, Palermóban már az első lökésnél százezrek kapkodták össze pénzüket, okmányaikat, értéktárgyaikat és rohantak ki az utcára. A második földlökésnél kitört a pánik: az emberek sikoltozva bolyongtak bőröndjeikkel, batyuikkal az utcákon. Aztán megindult a menekülés a városból. Autókon, kerékpáron, vagy gyalog próbált majd 600 ezer palermói valamilyen szabad térségre jutni, ahol nem kellett félniök a leomló falaktól. Vagy hatvanezer autó indult útnak, pillanatok alatt elözönlötték az utakat, egymást akadályozva az előrehaladásban, majd sokan otthagyták kocsijukat és gyalog menekültek tovább. Másnap reggel egy szellemvároshoz hasonlított Palermo. Irodák, szórakozóhelyek, bankok, üzletek, hivatalok és iskolák zárva maradtak. Az utcákon csak rendőrautók és üres autóbuszok közlekedtek. Amikor a rendőrség a két lebontásra megérett szegénynegyedet, Castellot és San Pietrot akarta kiüríteni, már csak néhány tucat aggastyánt talált ott. A börtönben megengedték a raboknak, hogy elhagyják celláikat és a fogház udvarán táborozzanak. A szabadban tízezerszámra állottak a gépkocsik, bekapcsolt motorral, hogy a bennülők melegedhessenek. A parkokban és temetőkben hatalmas szabad tüzek égtek, s a rendőrség nem kifogásolta, ha a menekültek feltörtek egy-egy apró nyaralót, amely tetőt kínált nekik. A második napon egyesek visszatértek a városba. Némelyik üzlet is kinyitott, de nem volt sem kenyér, sem tej, s a patikából is kifogyott a csillapítószer. Minden újabb földlökést tömeges menekülés követett. Az egyik 52 másodpercig tartó erős rengéshullám után megszűnt a telefonösszeköttetés, mire kitört a teljes pánik. A sofőrök az utca közepén hagyták az autóbuszokat, az alkalmazottak, anélkül, hogy bezárták volna az üzleteket, vagy bankokat, kirohantak a szabadba, férfiak és asszonyok a földre vetették magukat és segítségért könyörögtek, bár Palermoban csak néhány fal omlott össze és senki sem sebesült meg. A földrengés a legsúlyosabban Szicília legnyomorúságosabb vidékét érintette. A Palermótól 50 kilométerre délnyugatra fekvő hegyekben teljesen elpusztított néhány másodperc alatt 15 helységet. Montevegóból, Gibelinából, Salaparutából és Sambuca di Siciliából, amelyek összesen 20 000 lelket számláltak, csak törmelékek maradtak. A romok százakat temettek maguk alá, nagyrészt asszonyokat, gyermekeket és aggastyánokat, mert a munkaképes férfiak 70 százaléka külföldön dolgozik. Hagues Aufrey a Amikor tavaly tavasszal ez a rokonszenves francia énekes először lépett föl hazánkban, nagyon keveset tudtunk róla. De mivel megígérte, hogy nemsokára megint meglátogat bennünket, úgy gondoljuk, olvasóinkat is érdekelni fogja művészete, személye. Hugues Aufrey neve nem ismeretlen az európai, az amerikai, de az ázsiai táncdal-rajongók előtt sem. Erőteljes kifejezésmódjával nemcsak a fiatalokat, de az idősebbeket is magával ragadja, mert hangjával és szövegeivel a mulattatásnál jóval többet akar mondani. Dalai az igazságtalanság, a fajüldözés, a kizsákmányolás, a gazdagok érzéketlensége ellen akarják fölébreszteni jogosan az emberek lelkiismeretét. Megjelenésében egyszerű, modern fiatalember, arcát csupán sasorra és kék szeme teszi jellegzetessé. Nem szivesen beszél magáról, bezárkózik, ha megszimatolja, hogy valaki szenzációra éhes, de ha észreveszi, hogy az érdeklődés komoly és megértéssel párosul, akkor megtörik a jég. Az édesanyja nevelte. Egy Földközi-tenger melléki faluban éltek két bátyjával és testvérével, apjuk Spanyolországba ment. Amint Franciaországban szokás, Hugues bennlakó volt az iskolában, de lelkiéletének fejlődésére az iskolánál sokkal jobban hatott a táj, a népdalok, a természet. Később édesanyja apja után küldte Spanyolországba. A fiatalember itt ismerkedett meg a gitárral, de itt fedezte fel először a mély társadalmi ellentéteket, az igazságtalanságot, a fasiszta elnyomást. A háború végén érettségizett, majd visszatért Párizsba. Rendező akart lenni, de nem tetszett neki a konzervatórium merev tanítási módszere, s így inkább az École des Beuax Arts-t választotta. Diákévei alatt a megélhetéséről is kellett gondoskodnia, s igy barátaival apró kávéházakban, kis mulatókban énekeltek, megosztva egymással a keresetet. A tényleges katonai szolgálat után megnősült, egy kis táncosnőt vett el. Ragyogóan megértették egymást, még úgy is, ha nem volt tető a fejük fölött. Heléne tánccsoportja olaszországi turnéra indult, s Hugues is velük akart menni. Hogy pénzt szerezzen, eladta a nagyapjától örökölt óráját, mert hiszen Heléne keresetéből nem futotta mindkettőjük számára. Hugues most is énekléssel kereste kenyerét, habár nehezére esett a kis vendéglőben minden száma után tányérozni. Dehát élni kellett valamiből... Visszatérte után Párizsban végre elhelyezkedett
