Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-16 / 7. szám

Saragat köztársasági elnök a földrengés sújtotta Szicíliába repült és rögtön 25 nincstelen családot hívott meg a római elnöki palotába. Egyúttal fel­hívta az olasz népet, hogy kövessék példáját és adjanak szállást a szerencsétlen sziget lakóinak. Megígérte, hogy az olasz állam új, földrengésnek ellenálló házakat fog építtetni. De a menekültek nem nagyon bíznak az ígéretében. A sziciliaiak bizalmatlansága Rómával szemben nem alaptalan. Ezelőtt 60 évvel, a messinai föld­rengéskor 84 ezer ember pusztult el. Akkor az olasz kormány megígérte, hogy jáváteszi a károkat. Erre a célra szakbizottságot hivott létre, de az még mind­máig az elszenvedett károk feldolgozásával foglal­kozik .. .1 (se) az egyik kis színháznál, az Echelle de iacob-ban. Itt végre érvényesült a hangja, dalai. Keresetének minden fillérjét haza vitte: Heléne első gyermekét várta. 1954-ben megérkezett a kis Marie-Heléne, majd öt év múlva követte őt a másik kicsi. — Nem volt könnyű a megtett út — emlékezik vissza Hugues Aufrey — már tizenöt éve énekelek, de csak az utóbbi négy évben van sikerem. Ázsiai és közép-keleti útja nem hozott sikert. Csak 1961-es amerikai turnéja jelentett fordulatot. Itt sok neves énekessel ismerkedett meg, közöttük Bob Dylan-nel. Amerikából mintegy 30 dalt hozott, amelyeket lefordított. S ez volt az a repertoár, amely Hugues-nek meghozta az annyira áhított sikert és népszerűséget, s persze a pénzt is. Aufrey nagyon szorgalmas, dolgos ember. Napon­ta néhány órát gyakorol zenekarával, sohasem késik, sohasem mulaszt el egyetlen próbát sem. S az ered­mény? Este, ha dalaival tiltakozik a háború borzal­mai ellen, ha lágyan énekel a szerelemről vagy a barátságról, akkor olyan csend van a teremben, hogy a légy zümmögését is meg lehet hallani... A hallgatóság egyetlen dalával szemben sem közömbös, akár a néger szolgáló, tíz gyermek édes­anyja halálát mondja el, akit ura hirtelen haragjá­ban agyonütött botja aranygombjával, akár a léleg­zetelállítóan szép balladát az apáról, aki az éhhalál­tól való félelmében hat gyermekét, feleségét és ma­gát is megölte... És az egész világhoz szól akkor, ha dalaiban fölzeng a béke vágya, mert a háború a végső pusztulást jelentenél Songjai a vietnami öldöklés ellen is szólnak, és a fiatalok szinte fana­tikus lelkesedéssel és rajongással hallgatják. Minden bizonnyal azért, mert érzik, hogy Hugues Aufrey nem pózol, dalai nem modern frázisok. Hangjával mélységes emberi meggyőződésből harcol a közöm­bösség, az önzés, az igazságtalanság ellen. (ZM) megérdemlik Az SZNT nemzeti bizottságokkal foglalkozó bizottsága kidolgozta a májusi választások előkészítésével kapcsolatos feladatok harmonogramját. A választá­sok előkészítése során a bizottság a legnagyobb figyelmet a káderpolitikának szenteli. Az egyes járásokban a képviselőjelöltek nemzetiségi összetétele termé­szetesen megfelel a lakosság nemzetiségi megoszlásának. Például a dunaszerda­­helyi JNB képviselőinek 20 százaléka szlovák, 80 százaléka magyar nemzetiségű. A komáromi JNB képviselői közül 70 százalék magyar, 30 százalék szlovák nem­zetiségű. E százalékarány betartásával a lakosság minden irányú érdekeinek figyelembevételét biztosítja a Szlovák Nemzeti Tanács. Ismerjük őket, talán naponta találkozunk velük. Ügy öltöznek, beszélnek, sietnek, mint a többi asszony. Mi az, amiért mégis mások, mint mi, amiért írni aka­runk néhányukról? Asszonyi gondjainkat, mindenben helyt­állni akaró igyekezetünket nem kell külön említeni. És az ő „mű­szakjaikat" még az is gyarapítja, hogy nekik szavaztunk bizalmat, őket választottuk képviselőink­nek, hogy megértő szívvel, hatá­rozott szóval, biztos kézzel se­gítsenek a többiek, mindannyiunk gondjainak könnyítésében, prob­lémáink megoldásában. — írjatok rólukI — mondták a járáson, kérték az asszonyok. — Miért? S mért éppen róluk? — Mert segítettek. Mert — megérdemlik. Pedig nem könnyű róluk írni. Nem azért, mintha valami külön­leges élettörténetük lenne. Sőt. Nagyon is hasonlít bármelyikün­kéhez. Éppen ezért. SCHINDLER ILONA már szülő­falujában, Sókszelőcén minden társadalmi és kulturális meg­mozdulásban részt vett. Alig nőtt ki az iskolapadból, amikor CSISZ- és CSEMADOK tagként járt gyűlésekre, s egymás után játszotta a főszerepeket a mű­kedvelőkkel előadott színművek­ben. Igaz, akkor méq tellett a szabad idejéből. Csakhoqy meg­szokták, hogy Ica majd meg­csinálja, Ica majd elmegy s íay van ez azóta is. Most a járási szociális üqy­­osztály dolgozója, s a JNB kép­viselője, pártbizottsági tag, lak­helyén, Vágsellyén a nőszövetség elnöke — eqy tízéves kislány, meg eqy ötéves fiú anyukája. Ez tehát azt jelenti, minden perce drága. Korán kel, hogy a családot „munkába" készítse. A kapkodva elfogyasztott reggeli után fia az óvodába, lánya a napközibe megy. Neki — utaznia kell Galántára. Ritka munkanap, ha nem kell gyűlésre mennie, vaqy valamelyik ügyfele pana­szában intézkednie. Amíg a munkából hazafelé utazik, gyorsan számbaveszi, mi vár rá a „második műszakban“. Főzés, mosás, takarítás? Rend­szerint mindegyikből annyi — amennyire erejéből, idejéből fut­ja. Mert olvasni Is kell, a gyere­kekkel foglalkozni, s néha a tévé műsorára is odapillantani. Külö­nösen, ha színházi közvetítést adnak. Mert nagyon megszerette a szavak muzsikáját, játékát. Sajnos, erre már nincs ideje, hogy ő Is szerepeljen. Talán ha a gyerekek nagyobbak lesznek? Mielőtt elalszik, még azon töp­reng, sikerül-e több gyógyfürdő­beutalást szereznie, vagy egy­­egy idős ember nyugdíjrendezé­sében segítenie. S reggel újra­kezdi a munkát, intézkedést. KONCOS ILONA 1957-től kép­viselő, s' ha valaki megkérdezi tőle, mi az, amiért az emberek tíz éve kitüntetik bizalmukkal, csöndesen azt feleli: — Talán annyi, hogy lehető­ségeimhez mérjpn igyekeztem kéréseiket teljesíteni. Ögyallán lakik, onnan jár be Komáromba. Bántja, hogy e nagy község fiataljainak nincs kultúr­­otthona. Mert enélkül ma már nehéz közös rendezvényekre összehozni, kulturális tevékeny­ségre biztatni az ifjúságot. Nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a képviselők meg­értsék, s beszéljék választóik nyelvét. Ez egyik nagyon lénye­ges feltétele a közvetlenebb kap­csolat, bizalmasabb hangnem kialakulásának. Mit vár az idei választások­tól? Azt, hogy az elkövetkező Időszakban megoldjuk azokat a problémákat, amelyekre eddig nem futotta lehetőségeinkből, erőnkből. S még valamitl Hogy több lesz-a fiatal képviselő, mint eddig. Mert igaz, hogy az idő­sebb emberek több tapasztalat­tal rendelkeznek, a fiatalokhoz mégis közelebb állanak korosztá­lyuk gondjai: Lakás, gyermek­­intézmények, a kezdő fizetések szintje. — Nem fárasztó a sok szak­­bizottsági ülés, a választókkal való beszélgetések, s mindaz, ami ( egy képviselő munkáját jelenti? — Van-e jobb, s megnyugta­tóbb érzés mint az, hogy vala­kinek örömet szereztünk, hogy egy magányos, beteg emberről gondoskodtunk, vagy hogy mi is tettünk azért valamit, hogy sár nélküli jó úton járjanak iskolába a gyerekek? JAKUS ILONÁT, a dunaszerda­­helyi járás képviselőjét Bősön mindenki ismeri. Pedig Bősnek több mint háromezer lakosa van. Ennek nem az a magyarázata, hogy azért, mert képviselő. Talá­lóbban, s szebben mondják a bősiek: Megérti a más baját. Ez a mondat akkor lenne szokványos, ha nem lenne igaz, ha nem lenne mögötte annyi igazság, amennyit szavakkal ki sem lehet fejezni. Mert Jakusné hétgyermekes család lányaként nőtt fel. Ahol pedig ennyi gyer­mek van, ott gond, baj mindig van elég. S így elég a bizonyí­tásból annyi, hogy Jakus Ilona ajtaján gyakran kopognak. Nem azért, mintha munkaidőben nem szakítana időt az emberek szá­mára, habár az ötezer hektáros állami gazdaság könyvelőiéként sokszor ellepik — s hazakísérik a számrengetegek is. De falu­helyen kényes problémáikat, még anyagi természetű ügyeiket is inkább viszik sötétedés után más gondjaiba ajánlani, mint fényes nappal. — Milyen panasszal keresték fel leggyakrabban képviselősége négy éve alatt az emberek? — A szövetkezetből az öregek általában alacsony nyugdíjjal mentek el. Nyugdíjemelési kére­lem volt a legtöbb. De köz­érdekű probléma is volt — még van is — Bősön elég. Rosszak voltak az utaink. Nem volt egészségházunk. Most már az utak jók, tavasz­­szal az AG elkezdi az óvoda építését is, az orvosok lakása is épül ... Sajnos, az elhelyezke­déssel baj van, ami a nőket illeti. Még nem tudjuk, vala­milyen helyi gazdálkodási üzem létesítésével, kisipari termelő­­szövetkezettel — vagy másképp oldjuk-e meg. xxx Aki a szenzációt, s a változa­tosságot szereti olvasni, szemünk­re vetheti: nincs benne semmi különös. Mindennap találkozik az ember ilyen asszonyokkal. Olyanok, mint a többiek. Hát éppen azért. Mert olya­nok is. Es mégis — annyival többek, amennyivel több gondot vesznek le más válláról, többet dolgoznak a közös ügyek, társa­dalmunk érdekében. HARASZTINÉ M. E. Spécii felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents