Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-12-27 / 51-52. szám
n Robert Stolar, Amerika egyik neves bőrgyó« i gyásza rájött, hogyan lehet feketéből fehéret illetve négerből fehér embert „csinálni". Ez pedig sok millió néger vágyálma, főleg Amerikában. Juana Burke, 26 éves harlemi (New York négernegyede) néger lány élő példája ennek a szenzációs találmánynak, melynek idővel beláthatatlan következményei lehetnek. Juana esete a következő: a kávészinü hajadon egy szép napon észrevette, hogy a combján fehér foltocskák keletkeztek, ami egy vitiligo nevű bőrbetegség tünete. Mikor a foltok terjedni kezdtek a testén, felkereste Washingtonban dr. Stolart. Az orvos a kezelés folyamán rájött, hogy könnyebb dolog Juana egész testét „kifehéríteni", mint a kis fehér foltokat eltüntetni. Dr. Stolar emlékezett rá, hogy évekkel ezelőtt börgyári néger munkásokat kezelt, akiknek a karja kífehéredett. A vizsgálat kimutatta, hogy a munkások gumikesztyűben dolgoztak, aminek összetétele kifehérítette a bőrüket. Dr. Stolar az akkori tapasztalatok felhasználásával monobenzylesteiböl és hydrochinonból kenőcsöt készített, amellyel Juanának két éven keresztül naponta be kellett a testét dörzsölnie. Juana ma olyan fehér, mint azt a mellékelt ábra mutatja. Aki azelőtt nem ismerte, nem is hiszi el, hogy néger volt. Dr. Stolar meg van győződve róla, hogy ami ennél a vitiligo-betegségben szenvedő lánynál sikerült, az a jövőben minden színes embernél elérhető lesz. A kezelés két évig tart, ára .., 2000 dollár. Azonban egy bizonyos dr. Aaron Lerner, New York i dermatológus már erősen dolgozik egy újabb, olcsóbb lehetőségen. A „melanin pigment" segítségével, mely a bőr színeződését befolyásolja, olyan pirulát akar előállítani, melynek következetes használata Juana 20 év előtt és ma ORVOSI VÉLETLEN NÉGERBŐL fehér ember Juana és bátyja. Ilyen fekete volt Juana is. Juana Bürke kezelőorvosával, dr. Robert Stolarral után a feketék fehérek lesznek. Sőt mi több, Olyan orvosságot is akar készíteni, melytől viszont a fehérek lesznek feketék!!! A „csodát", melyet dr. Stolar Juana Burke esetében vitt véghez, azóta 55 néger nő és férfi próbálta ki. Diana Roman asszony, akinél szintén fehér foltokkal kezdődött a betegség, megjelent az „American Medical Association" kongresszusán, ahol a jelenlevő szakemberek saját szemükkel győződhettek meg a sikeres kezelés eredményéről. Sok ezer néger, akik eddig csak álmodtak róla, hogy milyen jó is lenne fehér embernek lenni, nagyban vásárolja a fehéritö krémet, amelyből eddig több millió tubus fogyott el Amerikában. Dr. Stolar nagy horderejű találmányát dr. Lerner igy jellemezte: „Azok a fehérek, akik még most is abban a hitben élnek, hogy a négerek alacsonyabbrehdii emberék, nehezen fognak belenyugodni, hogy ezek most már fehérek lesznek." Még humorosan hozzátette: „Képzeljék el, hogy valaki bosszúból egy fehér ember kávéjába feketítő pirulát csempész, és az illető éppen akkor veszi észre, hogy négerré lett, amikor a Ku-Klux-Klan egy titkos gyűlésére készül!" Juana Burkenak nem sok szerencsét hozott eddig fehér mivolta. Vőlegénye elhagyta, mivel nem hajlandó- fehér nőt elvenni. Főnöke viszont felmondott neki, mikor megtudta, hogy Juana eredetileg néger volt. Jelenleg mint elárusítónö működik. /kiket AZÉRT FIZETNEK HOGY NE LÉTEZZENEK „A fotómodell tulajdonképpen rendkívül drága és gyorsan romló fényképészeti anyag, amely csak friss állapotban használható, azonnal fogyasztandó és tárolási lehetősége korlátozott. .Egy reklámszakembernek ez a meghatározása kifejezi annak az egész foglalkozásnak a problematikáját, amely körül több a félreértés, mint bármely más női munka körül. A félreértés már azzal a megállapítással kezdődik, hogy. „a fotómodell — modell, de nem feltétlenül próbakisasszony. Es viszont: a maneken nem fotómodell egyben. A fotómodell pályája azonban rövid, — hat, nyolc, legfeljebb tiz évig tart. A túlságosan gyakran látott arcokon ugyanis meglátható a legkisebb változás is. Jean Shrimpton, más néven „The Shrimp" (a rák) 23 éves, egy méter hetvenhat centi magas, szálkavékony angol lány, ma a legjobban fizetett modell a boly.gón. Egy órára több mint 50 dollárt kap. Jean Shrimpton Londonban járt maneken-iskolába. A záróvizsgákon megbukott és ismételnie kellett az évet. Angela Ebenböck 25 éves élvonalbeli nyugatnémet fotómodell Párizsban próbált szerencsét. Apja ellene volt, az útiköltséget is a nagyanyjától kapta. Páriztban egy fényképész bemutatta Emmilio Pucci divattervezőnek, aki egy bizonyos típust keresett és éppen Angela volt ez a típus. Ezzel kezdődött érdekes karrierje. A fotómodell (más néven: cover-girl) módszeres és kötelező szemérmességében van valami erkölcstelen. Már ebben is ellentmondás van. Mutogatja, bámultatja magát, nöisége irányadó minden nő számára, aki szeretne megfelelni c legújabb Ízlésnek. Azonban e foglalkozás tragikus logikája arra készteti, hogy valamivel több legyen a sablonnál. A „cover-girl" a szó legigazibb értelmében maneken, fotómodell. Tudja hogy feladata: a képeken hatást kelteni. Éppen ezért áll rendkívül közeli kap-
