Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-12-16 / 49-50. szám

A legrégibb, s mégis a legújabb. Kora egyenlő a gondolkodó emberével, s mégis □ legfiatalabb művészet, mert minden művelődési korszak

újra és újra felfedezte, s a maga képére formálta. Az ősember primitiv mozdulataitól a ma „táncra perdüléséig" minden igazolja a nagy görög költőt, Pindarost, aki igy fogalmazta meg az emberiség mozgáskultúrájának lényegét:

„A tánc az öröm kezdete

B

ármilyen különösen hangzik, a táncot hamarabb ismerte az ember, mint a beszédet. A kökorszak nyomat is erre utalnak. A coguli barlang falfestménye Spanyolországban női körtáncot, a franciaországi dordogni sziklarafz pedig állatmaszkban táncoló férfiakat ábrázol. Az ősember hite szerint e táncok mágikus erővel bírtak. A tánc a sámánok hatalma volt.

A régiek közül a görög tánc volt a legváltozatosabb. Ősi táncuk, vagyis a körtánc a görög „charaöröm“ szóból kapta nevét. A görögök minden alkalommal táncoltak, s mindenki táncolt.

Noha a római birodalom tánomüvészete messzire elmaradt a görög kultúra mögött, már Augustus uralkodása idején jól ismerték a pantomimet, amelyet a rómaiak pyrrchlkének neveztek.

Míg az ókort népeknél a tánc hozzátartozott a valláshoz, addig a keresztény egyház üldözte, bár — alkalomadtán — „jámbor formájában“ felhasználta a maga céljaira. A templomi misztériumokban jelenik meg a kor legjellegzetesebb tánca, a Danse Macabre, a Haláltánc, amelyben egy borzalmas, csontváznak öltözött alak táncolva viszi el a halandókat. Ez a Haláltánc látható például a pisai Campo Santo freskóin is.

Az egyház hatása alól szabadulva a tánc útja kétfelé válik: néptánc és mütánc. Az udvart, társasági táncot megtanulni sikk lesz a divat. Lassan megjelennek az első táncmesterek, akik a lenézett néptáncot udvart bíborba bársonyba öltöztetik, s ezekre tanítják ai előkelő hölgyeket és urakat.

balettművészet megalapozása a XV. szá- Ék zadban a burgundtat hercegi udvarban türmt tént. A bálok kisebb színpadi jeleneteiben ШЛ vagy a felvonulásokon szereplő táncot az olaszok ballo-balettonak nevezték, s a franciák később a külön műfajjá vált, zenével kísért taglejtéseket nevezték el balett-nek.

Az első udvari balettet Medici Katalin udvarában egy Balthasarino Belgtojoso nevű olasz táncos tervezte. Az 1581-ben bemutatott „Balett comique de le reine“-ben fellépett a királyné és a hercégnők ts. A négy és fél órás, zenéből, táncból, szavalatból és énekből álló középkort „esztrádmüsor“ költsége ötmillió frankra rúgottI A felvilágosodás korában a táncra ts forradalmi átalakulás várt. A századelejl rokokó táncosok azonban csak üres virtuózok voltak. Kellett valaki, aki a felvilágosodás szellemében irányt ad a tánc további útjának.

Diderot ezt így. fogalmazta meg:

— A tánc zsenijére vár.

Ez a zseni Jean George Nővérré volt... „Összetörtem az undok álarcokat, elégettem a

nevetséges parókákat, elhajítottam a kosárszoknyát, s a még kényelmetlenebb szűk derekat, cselekvést és mozgást követeltem a táncban ... Mindez elég volt arra, hogy ellenem forduljanak, akik tiszteltek és szentnek tartottak mindent, ami régi, lett légyen az bármilyen barbár és nevetséges ..

Ezzel a néhány szóval foglalta össze Nővérré életének célját, küzdelmeinek lényegét. Nagy barátja, Garrick, a leghíresebb angol Shakespeareszínész, ezzel a névvel tisztelte meg:

— Nővérré a tánc Shakespearefel

overre nagyon sokoldalú ember volt. Ъ Л Értett a zenéhez, az irodalomhoz, a képző- ШЬШ művészethez, foglalkozott az ókori tánc- MwM művészettel és az anatómiával. A kora- Щ W beli Párizs nem értette meg, ktüldözték az operából, s 83 éves korában, mindenkitől elfeledve, nagy nyomorban halt meg.