Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-09 / 6. szám
Leghűbb barátaival Külhonban otthon volt, honában Idegen „Világjáró“ tipikus szlovák szívvel, „Kozmopolita“ tipikus szlovák érzelgősséggel. Író, költő, szerkesztő, publicista, diplomata, de elsősorban hazaimádó és barát Talán éppen az Ilyen nyugtalan, a nagyvilágért s egyben a hazáért legtöbbet vágyódó szív legalkalmasabb a barátságra. „Én gazdátlan gazda — boldog vagyok“ — ezzel a büszke felirattal ékesítette Florin Dóin? Kubín-1 székhelyét, amikor oly hirtelen, — mint ahogy 1932-ben elhagyta hazáját — hazatért. A fiatal Teodor Herkef akkor mondott búcsút az oravai idillnek és külföldre távozott. Akkor kezdődött világjárása és regényes sorsa, és akkor változik Herkef Florinná. A Balkán, a napsütötte Adria... a Boszporusz partjai, Arábia és Afrika illatos tájai. Utána hosszabb időre Párizsban, Londonban és az Egyesült Államokban telepedik le ... Vllágjárása közben szervező, szerkesztő, publicista. Párizsban kivándorolt honfitársak egyesületének titkára, a „Szlovák hang“ című folyóiratot szerkeszti, később München után új folyóiratokat alapít, „Az új élet“ és a „Szlovák híradó“ című lapokat. Üj barátokat szerez, mind a maga, mind népe számára. 1948-ban hazatér, Prágában telepedik le és nemsokára dr. Vlado dementis külügyminiszter személyes titkára lesz. Hazatérte után két évre igazságtalanul börtönbe zárják és három év után szabadlábra helyezik. Húsz év után hazatér szülőföldjére, Oravára. Sok barát veszi körül, de ennek ellenére egyedül érzi magát. Keresi az embereket, de kerüli is őket. Nemcsak az oravaiak, de az egész nép tribünje lesz. Házának ajtaja mindig nyitva van. Fiatalok, öregek egyaránt látogatják. ÚJ és régi barátok, Külhonban otthon volt honában idegen Felkiáltójel ma a magány ligetén Névtelen Ahasvér élte köbe rejtve Külhonban otthon volt ismerték énekét szerencse övezte csók itatta szívét A magány ligetén nö már haja kelyhe Az őszi fészekben élte köbe rejtve Házias is tudok lenni Visszatekintés Fr. SpáCil felvételei külföldi vendégek. Mert az, hogy valaki Oraván jár és nem látogatja meg Florint, megbocsájthatatlan véteknek számít. A világ elől a természethez menekül, de mintha mégis mindig várna valakit. Ezért találhatjuk meg ablakában mindig a kis cédulát: „Mindjárt visszatérek, üljenek le a kertben, Florin“. Néhány évvel ezelőtt még be kellett mutatni Theo H. Florint a nyilvánosságnak, mint embert és mint költőt is. De ma már versgyűjteményei: „A szomorúság rózsái“, „Tavasz előtt“, „A hangtalan órában“, „Tűz Potomácon“ és legújabb versei is ismertek. El sem hisszük már, hogy volt idő, amikor azt gondoltuk, Florin költői műve örökre elveszett marad valahol külföldön. Az oravai származású Iparos család sarja ma az oravai kulturális élet legnagyobb harcosa. Főleg a nemzeti költészet fesztiváljait szervezi, például „Hviezdoslav Kubín“-ját, mely egyedüli egész Szlovákiában. Kiadója továbbá kisebb, ízléses bibliográf kiadványoknak, amelyekkel időről időre megajándékozza számtalan barátját. Az oravai emberrel, aki külhonban otthon volt s honában idegen, az Ahasvérrel, a messziről jött vándorral újból megismerkedett népe. Dr. M. PIOVARÍI A „Trubadúr"-t például hússzor néztem meg! Imádtam Verdit és Puccinit, és Simándy József hangját... Tizenhat éves voltam, amikor nyári szünidőben a Gundel konyháján dolgoztam. Azon a nyáron esténként a „Toscá"-t játszották az Allatkert szabadtéri színpadán. Én perecet árultam, s közben hallgattam a zenét. ■ Van valami vágya, ami nem teljesült? — Színész akartam lenni. A Színművészeti Főiskola harmadik rostáján estem ki. De türelmes voltam, s ez a vágyam is teljesült: a József Attila Színház „A kaktusz virága" című előadásain én alakítom a bárénekest. Már van három nagy mondatom, s az igazgató megígérte: a következő darabban lesz egy egész oldalas szerepem! Hogyan telnek hétköznapjai? — Mindennap énekórára járok. Hetente kétszer táncolni tanulok, s 3—4 alkalommal úszni járok. Mi a gyengéje? — A káposztás cvekkedlil De meg tudom állni, hogy ne egyek sokat... Azelőtt naponta elszívtam egy-két doboz cigarettát. Hangszálgyulladást kaptam. Az orvos azt mondta: „Vagy trafikot nyit, vagy énekel!" Leszoktam a dohányzásról... A legkedvesebb „gyengém" azonban: van egy német juhászkutyám. A neve: Bubu. Kalandos úton került hozzám. Egy ízben az utcán sétáltam, amikor láttam, hogy egy fiatalember mindenáron meg akar szabadulni kutyájától. Megkérdeztem: miért? Elmondta, hogy fiatal házas, s a kutya szétrágja az új berendezést. Kértem, hogy adja nekem. Boldogan beleegyezett. Mi a kutya neve? Bobby! Otthon aztán láttuk, hogy „kutya-hölggyel” van dolgunk. így lett Bobby-ból Bubu — Sorolja el, emlékeztetőnek, néhány sikerszámát — „Szeretni kell", „Csinálj, amit akarsz", „Hazudik a szemed", „Halló, szöszt tündér", „Hogyha eljön majd az a lány", „Hello, baby", „Az élet szép"... Most lesz egy új sanzonom: „Miért kell mindig új szerelem", s a Made in Hungary februári adásában egy dal: „Rozsda lepi már az emlékeimet". Az előbbi Aldobolyi-szám, az utóbbi Behárzene. Meddig szeretne énekelni? — A táncdaléneklés korhoz van kötve, de az éneklésnek nincs korhatára. Lásd: Bing Crosby, Frank Sinatra és a többiek. Véleménye szerint mi a népszerűség titka? — Ezt magam sem tudom. Engem is izgat a közönséggel való kapcsolat. Mi az az apró, megfoghatatlan valami, amivel el lehet nyerni a közönség szeretetét és bizalmát. — Mikor láthatja, hallhatja ismét személyesen a csehszlovák közönség? — Nyáron, a Karlovy Vary-ban megrendezésre kerülő interviziós táncdalfesztiválon én képviselem majd Magyarországot. — Búcsúzóul: még egyszer gratulálunk az öt országban elért sikerhez. Az „ötösikrek"-hezl... — Köszönöm. S búcsúzóul én is írok néhány üdvözlő sort... SOMOS AGNES
