Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-09 / 6. szám
Ed V°9Ynem enni? Tudósaink és orvosaink egyik legidőszerűbb gondja, hogy megállapítsák az ember egészséges táplálkozásának módját, mert az ételek túlzott fogyasztása vagy a hiányos táplálkozás egyformán káros hatású az emberi szervezetre. A szervezetnek az egészséges működéshez megközelítően 70—80 nélkülözhetetlen táplálkozási tényezőre van szüksége. Ha közülük huzamosabb ideig csak egy is hiányzik, akkor az megbetegedéshez vezethet. De van-e az élelmiszerfajtákból elegendő? A Hamburgban megtartott VII. élelmezési világkongresszus részvevői egyöntetűen megállapították, hogy nincs. A világ emberiségének a fele mennyiségi és minőségi szempontból is éhezik — szögezték le a tudósok és az orvosok. A mennyiségi éhezés azt jelenti, hogy másfél milliárd ember nem jut annyi táplálékhoz, amennyit egészséges létfenntartása megkövetel. A legújabb statisztikai adatok kimutatják, hogy a Távol-Kelet 1, milliárd 600 milliós népessége fejenként napi 2300 kalóriát igényelne, de átlagosan csak 2060 kalóriához juthat. A minőségi éhezést legáltalánosabban a teljes értékű állati eredetű fehérje tartalmú táplálékok hiánya okozza (hús, tej, tejtermék, tojás stb.). Az orvosok és a tudósok az állati eredetű fehérje tartalmú táplálékok szükséges mennyiségét napi 30 grammban állapították meg. A Távol-Kelet lakosai csak napi 8, a Közel-Keleté 14, Latin-Amerika népeinek nagyobbik része 24 és Afrika lakói tsupán napi 11 gramm állati fehérjéhez jutnak. De sokan éheznek az USA-ban is. Számukat az elnöki nyilatkozatok 38-40 millióra teszik. Ugyanakkor a gyarmattartó országok uralkodó körei túltáplálkoznak. Egy pénzes amerikai polgár több mint másfélszer több kalórián él, mint átlagosan egy távol-keleti, afrikai vagy latin-amerikai. Jellemző erre, hogy egy USA-polgár évente annyi húst fogyaszt, mint 47 indiai. Köztudott, hogy nálunk a leiszabadulás előtti években a minimális szintnél jóval alacsonyabb volt nemcsak a városi, de a kis jövedelmű falusi emberek által fogyasztott kalóriamennyiség is. A felszabadulás után azonban már az ötvenes években sokat javultak az élelmezési viszonyok, különösen a falusi lakosságra vonatkozik ez a megállapítás. A bőséges, nem ritkán túlzott táplálkozás azonban napjainkban néhol olyan méreteket ölt, hogy fokozottan előtérbe került az egészséges táplálkozás módjának népszerűsítése, illetve a táplálkozás és az élelmiszerfogyasztás felmérése. A Csehszlovák Tudományos Akadémia mellett ennek és még sok másnak a megállapítására alakult meg a Közvéleménykutató Intézet. A felmérést sok önkéntes kérdező végzi, akikkel bizonyára olvasóink közül is többen találkoztak már. Mindenki válasza — nemre, korra és foglalkozásra nézve egyaránt — fontos, hiszen a kérdések gondosan és tudományos alapon vannak összeválogatva. De mégis milyen jelentőséget tulajdonítunk az étkezésnek? Előnyben részesitjük-e például a lakással, az utazással, az öltözködéssel, a színházzal szemben? Nyolc különböző korú, nemű és foglalkozású embertől kérdeztem ezt. A nyolc közül az étkezést négyen az első, ketten a második, egy a harmadik, egy pedig az ötödik helyen említette. A második legfontosabbnak a megkérdezettek a lakást, harmadiknak az öltözködést, negyediknek a színházat és a könyveket, ötödiknek, egyben tehát az utolsónak az utazást jelölték meg. Szeretünk tehát enni, szeretjük a hasunkat. — De melyik élelmiszert kedveljük a legjobban, miből, mennyit vásárolunk? — és mennyit vásárolnánk, ha háztartásunk számára, tehát az étkezés javítására havonta 200 koronát kapnánk? Nagy az érdeklődés és a kereslet a gyümölcs és a sovány hús iránt. Nyolc megkérdezett többet vásárolna ebből, ha havi kétszáz koronát kapna étkezése javítására. Meglepő, hogy sörből csak egy megkérdezett (gépkocsivezető) vásárolna többet, holott az országos évi átlaq 130—140 litert tesz ki fejenként. (Úgy látszik, hogy csak egyesek fogyasztják mértéktelenül a folyékony kenyeret?) — De mégis — hogyan étkezünk és táplálkozunk? Egyes külföldiek azt állítják, hogy Csehszlovákiában az emberek sokat esznek. — Mit gondol, Így van ez? — Hat vélemény szerint igen, kettő szerint pedig nem. — Nem eszünk mi sokat, csak rendszertelenül, — fogalmazta meg véleményét egy 57 éves munkásasszony. — Persze ez sem helyes, éppúgy, mintha sokat ennénk. Más véleményen van a 22 éves fiatalember. Szerinte sokat eszünk. Ezért, az emberek, elsősorban a nők, súlytöbblettel rendelkeznek. Megállapítást nyert, hogy nálunk aránylag sok embernek túl nagy a testsúlya. Mit gondol, miért van ez igy? — Azért, mert sokat eszünk. Helytelenül és rendszertelenül táplálkozunk. Szeretjük a zsíros ételeket. Kevés az időnk, és keveset sportolunk — hangzottak a válaszok. Az az ember, aki le akar fogyni, hogyan ossza be napi ételadagját; öt, vagy három étkezésre? Hatan a napi ötszöri, ketten pedig a háromszori étkezésre adták „szavazatukat." — Szeretne meghízni, vagy lefogyni? Vagy elégedett mostani testsúlyával? Meghízni a nyolc megkérdezett közül senki sem akar, lefogyni öten. Hárman elégedettek jelenlegi testsúlyukkal. — Tesz valamit azért, hogy normális testsúlyát megtartsa, vagy megszerezze? — A férfiak nem, de a négy súlytöbblettel rendelkező nő igen. — Korlátozom az étkezést. Hetente egyszer gyümölcsnapot tartok. Gyakran fürdőm és tornászom — hangzottak a válaszok. — Milyen előnyei és hátrányai vannak annak, ha az ember testsúlya túl nagy? — Egy 28 éves munkáslány véleménye szerint az Ilyen embernek nagyobb a tekintélye. Ez előnye, de hátránya viszont, hogy nehezen mozog és könynyen fárad. Ügyetlen és nehézségei vannak az öltözködésben. Több a kiadása élelmiszerre, ruhára és könnyen megbetegszik. Az orvosok azt ajánlották a földműveseknek és az élelmiszeriparnak, hogy termeljenek és adjanak a piacra több zöldséget, gyümölcsöt, tejet, sovány húst stb ... — Mit gondol, sikerül-e ez a következő években, vagy nem? — Két vélemény szerint igen, kettő szerint nem, négyen pedig úgy vélik, hogy talán sikerül. Egyesek, ha nincsenek az élelmiszerek kínálatával megelégedve, panaszt emelnek, levelet Írnak az újságok szerkesztőségének, vagy a nemzeti bizottságoknak és felszólalnak a gyűléseken. — ön is kifejezést ad kívánságainak vagy panaszainak ily módon; gyakran, néha, soha? — A nyolc megkérdezett közül senki sem panaszkodik gyakran. Négyennégyen néha, illetve soha. Véleménye szerint van-e ennek értelme vagy nincs? — Két nézet szerint Igen, egy úgy véli, hogy talán, öt szerint pedig nincs. Főleg a nők, a háziasszonyok véleménye ez. Ha az emberek az említett módon kifejezésre juttatják kívánságaikat és panaszaikat, tapasztalata szerint javulásra vezet ez; gyakran, néha, soha? — Úgy látszik, hogy nem gyakran, mert erre senki sem szavazott. Hatan azon a véleményen vannak, hogy néha javuláshoz vezet a panaszkodás, ketten viszont azon, hogy kár panaszkodni, a hibákat ez nem orvosolja. Nagyjából ezek a kérdések szerepelnek a Közvéleménykutató Intézet kérdőlapján. A táplálkozásról és az élelmiszerekről szóló felmérés nemrég fejeződött be. Prágában most folyik a Csehszlovák Tudományos Akadémián a válaszok kiértékelése és feldolgozása. Hogy helyesen étkezünk-e és táplálkozunk-e, az majd kitűnik a felmérés eredményeiből, s egyben arra is választ találunk, enni vagy nem enni többet vagy kevesebbet, húst, zöldséget — vagy valami mást!... Nagy Árpád A KIVÁNCSIAK KLUBJA VENDÉGE: Korda György AZ * UTÁN Hat országon át vezetett a nemzetközi táncdalverseny résztvevőinek útja ... Szovjetunió: első helyezett — Korda György. Lengyelország: első helyezett — Korda György. Német Demokratikus Köztársaság: első helyezett - Korda György. Csehszlovákia: első helyezett — Korda György. Magyarország: „hazai pályán" versenyen kívül. Bulgária: első helyezett — Korda György. Milyen beszédes tud lenni néhány távirati stílusban leirt mondat is ... Mióta énekel? — Tíz éve kezdtem, de ebből legszívesebben nyolcat letagadnék. Miért? ... Két évvel ezelőtt elénekeltem a San Remo-i fesztivál díjnyertes számát: „Kár a könnyekért”. Ez a dal felnyitotta a szememet, s a torkomat is... Rájöttem, hogy nem szabad behódolni a könnyű sikernek, nem szabad válogatás nélkül elénekelni minden futó slágert. Sokkal nehezebb egy önmagam megformálta számot előadni, de az ezzel elért siker tartósabb is, értékesebb isi E felismeréssel párhuzamosan a hangom is előnyére megváltozott... — Mennyiben jelentett emlékezetes eseményt a táncdallesztivál? — Amikor megkaptam a „Bocsánat, hogyha kérdem" című számot, segítségül hívtam kitűnő színészbarátomat: Kálmán Gyurit, ö azt mondta: „Akkor van nyert ügyed, ha meg sem moccansz, ha semmit sem csinálsz, s csak a szemedből sugárzik az érzések vihara..." Rájöttem, hogy a legnehezebb: megjátszani a semmit! Elnyertem a zsűri különdiját, a táncdalfesztivál legjobb előadójának címét. A „semmivel”! Nagyon lámpalázas? — Amikor a színpadra lépek, görcsbe rándul a gyomrom, s az arcom eltorzul. Persze, a tévéoperatőrök mindig ilyenkor mutatnak premier planban I Aztán, az első hang után nagy nyugalom önt el Vannak testvérei? — Egyedüli és elkényeztetett gyerek voltam. Ma is többtagú „Impresszárió“ vigyáz rám. Édesapám naponta körülbelül hatvan levélre válaszol... Édesanyám gyűjti a közönség véleményét: barátnőktől, piacon, mindenütt... Két nagynéném: élő plakátok, akik terjesztik a híremet... 87 éves nagyapám pedig a „kidobóember": aki rosszat merészel mondani rólam, azt agyonüti... Hogyan találkozott először a muzsikával? Gyerekfejjel szinte minden operát láttam,
