Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-10-18 / 41. szám
ESŐISTEN EZÚTTAL NEM SIRATJA „Szerintem Mexikó mindhárom Amerika legérdekesebb országa. Stílusa van, sajátos jellege van. S megvannak о saját eredeti színei, és milyen színek! Mexikó „festett" föld, a pompázó színek földje, amelyet lakosai muzsikájukkal és szenvedélyeikkel még tarkítanak is. Ha Mexikó történelmére gondolok, amely oly abszurd és valószínűtlen, mintha egy fantaszta elszabadult képzeletének látomása lenne, — akkor nem szabadulhatok attól az érzéstől, vajon ez a különös ország nem a Teremtő valamiféle hallucinációs delíriumának szülötte-e ...“ így ír Érico Veríssimo, mexikói újságíró hazájáról, amelynek fővárosában ez év október 12-én lobban lángra az olimpiai játékok tüze. Melbourne, Róma és Tokió utón a történelemben első ízben szerepel az olimpiai játékok színhelyeként Latin-Amerika egyik városa — Mexico City. Érthető tehát, hogy az amerikai kontinens népesség tekintetében (az Egyesült Államok és Brazília után) harmadik legnagyobb állama már három év óta a készülődés lázában ég. Ez a csodálatos színekben tobzódó föld, amelynek egyik partját a Csendes-óceán, a másikat az Atlantióceán hullámai mossák, tizenötször nagyobb, mint Csehszlovákia. Az anyatermészet fölöttébb bőkezűen bánt ezzel az országgal: míg a partokat buja trópusi őserdők halálos szépsége ékesíti, addig az ország belsejében fenséges hegyóriások hófedte ormai ébresztenek babonás áhítatot. A legutóbbi népszámlálás szerint Mexikónak 44 millió lakosa van. Ezeknek több mint a fele félvér (fehér-indián keverék), s csaknem egyharmada tősgyökeres indián. E földön terült el a legendás azték birodalom, kifinomult kultúrájával, egyedülálló monarchikus államrendszerével, amely azért egyedülálló a történelemben, mert a hatalom gyakorlásában, a közigazgatás rendszerében túlsúlyban voltak a demokratikus elemek. Az utolsó monarchát — Montezumót, a Nap Fiát — ősi hagyományokra épülő, rendezett államával egyetemben, hihetetlenül rövid idő alatt kíméletlenül elpusztította a spanyol konkvisztádor, Hernando Cortes gyülevész hada. Érdemes megjegyeznünk, hogy Amerika államai közül Mexikó fordít legtöbb gondot és anyagi eszközt múltjának feltárására. A főváros, Mexico City, a Földkerekség egyik legérdekesebb, legtarkóbb és legzsúfoltabb nagyvárosa. Területe alig éri el a 320 négyzetkilométert. Az ősi székhely, Tenochtitlán romjain épült Mexico City büszkélkedhetik talán a világ legszebb egyetemi városával, amely a korszerű építészeti megoldás s a tökéletesen felszerelt tantermek és laboratóriumok mellett nagyszerű sportpályákkal dicsekedhetik. Ezzel szemben Mexico City lakosságának egyharmada analfabéta — miattuk a városi autóbuszokat nemcsak számokkal, hanem különböző színű csíkokkal is megjelölik. Mexikói sportolók először az 1924-es párizsi olimpián jelentek meg, — de csak mint megfigyelők. Négy évvel később, Amszterdamban, néhány mexikói labdarúgó és kerékpáros már részt vett a viadalokon. A következő, 1932-es, Los Angeles-i olimpiáról a mexikóiak két ezüstéremmel tértek vissza. Az aranyra azonban várniuk kellett, egészen a második világMEXIKÓT háború utáni első londoni olimpiáig. Ott a mexikói lovasok szerezték meg hazájuknak az első aranyérmet. A legsikeresebb mexikói olimpikon mindeddig Capilla volt, vízisportoló, aki műugrásban Helsinkiben ezüstérmet, Melbourneben pedig már aranyat nyert. Az Estadio Olimpico-t, a XIX-ik olimpiai játékok legfontosabb színhelyét, a mexikóiak már 1952-ben felépítették. A stadion építészeti megoldása eléggé szokatlan, madártávlatból nyitott kagylóhoz hasonlít. A nézőtér, ahol csak ülőhelyek vannak, 70 000 nézőt fogad be. A gyönyörű egyetemi városkában épült Estadio Olimpico homlokzatát Diego Rivera, a világhírű mexikói festő hatalmas reliefje díszíti. A mexikóiak nem elégedtek meg ezzel az egy nagyvonalú stadionnal, hanem az olimpiai játékok tiszteletére a Talpan-síkságon az Azték stadiont is fölépítették. A monumentális építmény nézőterén 105 000 ember szurkolhat az olimpiai érmekért küzdő futballistáknak. Itt kerül sor egyébként 1970-ben a labdarúgó VB-re is. A befektetés tehát így kétségtelenül kifizetődik. A beruházásnak tulajdonképpen egy része már megtérült: számos bankár, iparmágnás, nagykereskedő már most megváltotta több luxuspáholy 99 évre szóló bérletét. Ezekben a luxuspáholyokban kilenc kényelmes ülőhely van, ezenkívül konyhasorokkal, házibárral és egyéb kényelmi berendezéssel vannak felszerelve. Továbbá mindegyik páholyhoz két gépkocsi számára biztosítanak parkoló helyet a stadion előtt. S hogy mi az óra egy ilyen páholynak? Csekélység: „csak" negyedmillió pesos. A labdajátékok ugyancsak egy rendkívül impozáns létesítményben zajlanak le: a sportpalotában, amelynek nézőtere 25 000 látogatót fogad be. Közvetlen közelségében az ugyancsak nagyvonalú velodromban 7000 néző gyönyörködhet a kerékpárosok küzdelmében. A rendezőségnek elég nagy gondot okozott a vízi- és evezősportok színhelye. Végül is hosszas megfontolás után a választás Xochimilco-ra esett. Xochimilcot gyakran úgy emlegetik, mint Mexikó Velencéjét, mert a délkeleti városrész e hangulatos csücske át, meg át van szőve csatornákkal, amelyeken vasárnaponként virágdíszes, gitárpengéstől és énekszótól hangos csónakok „korzóznak''. A versenyek itt, a Cana de Cuemanco-n fognak lejátszódni, amelyet előbb természetesen alaposan meg kellett tisztítani a burjánzó vízinövényektől. A hagyományokhoz híven a vitorlázók ezúttal is a tenger hullámain küzdenek meg. A színhely? Természetesen Acapulco! Az országnak az a néhány kilométernyi része, amelyről az az általános vélemény, hogy ez a legszebb. Persze, az acapulcoi földi paradicsom is csak a gazdagoknak jelenti az Édenkertet. Acapulco egyébként mintegy 400 kilométernyire fekszik Mexico City-től. A fővárossal korszerű autósztrádák, valamint légijáratok kötik össze. Mexikó azonban nemcsak a sportolókról gondoskodott, hanem a várva várt tengernyi turistáról is. Az olimpiai játékok idején sok kiállítást rendeznek, azonkívül a vendégek igazi azték ünnepségeken vehetnek részt, eredeti kulisszák között, melyet Teotiuacan-ban a Nap-, illetve Hold-piramis lábánál rendeznék. S ha mindehhez még hozzászámítjuk a fölöttébb látványos bikaviadalokat, a corridákat, akkor biztosak lehetünk benne, hogy sem Mexikó sem a vendégek nem járnak rosszul. Feldolgozta Láng Éva
