Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-10-11 / 40. szám
A MODERN wfcsfcZ/ Az ókorban Egyiptommal viaskodott önállóságáért a kincsekben és művészetekben gazdag Nábia, majd a franciák és angolok vívtak nagy diplomáciai csatákat gyarmatosítása „jogáért". A felkelések, lázadásuk, forradalmak láncolata ez Szudán történelme. És véres elnyomatásról, egy büszke, megalázhatatlan nép nehéz sorsáról, örök küzdelmeiről is szól ez a történelem. Szudán csak néhány éve, 1955-ben nyerte el függetlenségét. Am ei még távolról sem jelentett síubaehágot a népnek. Mert a külföldi elnyomás után jött a hazai kizsákmányolás. S bár 1958-ban köztársasággá kiáltottál) ki az országot, az önkényeskedő, kegyetlen uralom csakhamar általános sztrájkot váltott ki, amely már-már polgárháborúval fenyegetett. Jelenleg katonai diktatúra van Szudánban. A kommunista párt, amely 1946-ban alakult, illegalitásban működik, ugyanúgy, mint az Imperialistaellenes Front, amely az ellenzéki pártokból keletkezett. Marian A g g i b-bal Szófiában találkoztam a IX-ik Világifjúsági Találkozón. A szudáni fiatalok kis létszámú küldöttségének volt a tagja. Nehezen jutottak el a fesztiválra, a kormány mindent elkövetett, hogy megakadályozza útjukat. Végül is besúgókat küldött velük, csak így utazhattak el Khartumból. Marian, a Demokratikus Nöszövetség tagja. Szófiában a szudáni nők szociális helyzetéről számolt be. Nehéz volt vele ellenőrizetlenül találkozni, de a véletlen mégis összehozott bennünket, s így feltehettem néhány kérdést modern Aidámnak. — Hogyan élnek a szudáni nők? — Még néhány éve semmibe vették őket, ma már kissé jobb a helyzet, bár távolról sem beszélhetünk egyenjogúságról. A nők ma is a legnehezebb munkát végzik a gumiültetvényeken és gyapotföldeken. Csak kevésnek van olyan szerencséje, hogy gyári munkásnö lehet. Kimondhatatlanul rossz körülmények között élnek, nem csoda, hogy gyakoriak a különféle betegségek és járványok. Szülési szabadság, vagy anyasági segély nálunk még ismeretlen fogalom. — Mi a célja s feladata a Szudáni Nószövetségnek? — Célja csak egy lehet: a nők életszínvonalának emelése. S bár lehetőségeink eléggé korlátozottak, mindent elkövetünk a cél érdekében, írni s olvasni tanítjuk a nőket. Nálunk nem vezették még be — sajnos — a kötelező iskolai oktatást, a nők 96 százaléka analfabéta. Higiéniára szoktatjuk őket, orvosi kezelést biztosítunk számukra, művelődési tevékenységet fejtünk ki közöttük, kézimunkázni, főzni, gyermekgondozásra, betegápolásra tanítjuk lányainkat, asszonyainkat. Hol dolgozik? — Diók vagyok, közgazdászától tanulok. Jövőre már tisztviselő leszek. Szeretnék egy külföldi cégnél munkát kapni, mert 50 százalékkal magasabb fizetést adnak, mint hazai cégeink. A szudáni fiatalok küldöttsége nehezen jutott el Szófiába. Mégis ott voltak. S a kis csoport napról naara gyarapodott, ahogy külföldön tartózkodó diáktársaik csatlakoztak hozzájuk. Egyre több öntudatos, müveit szudáni fiatal tanúskodott és követelt. Szabadságot és egyenlő jogokat. G. Vincze Ilona az utas Bécsból este a „Wiener Wal zer“ nevű gyorsvonattal utazik Svájc; \ ba, éjjel jóformán észre sem veszi, hogy átrobogott Európa egyik törpe Ц országán, — Lichtenstein hercegség területén. A fülkénkben egy bécsi asszony utazott 12 év körüli szerencsétlen epileptikus lányával. A tudat, hogy esetleg rohamot kap, nem hagyott bennünket aludni. Azért Inkább a folyosón tartózkodtunk, s az ablakból figyeltük a tájat. Reggel átléptük a Rajnát s nemsokára a vámőrök és vasutasok jellegzetes egyenruhája figyelmeztetett arra, hogy már túl vagyunk a határon. Kerek sapkájuk, piros mezőnyben fehér kereszttel, hosszú szíjon függő táskájuk, amely térdüket verdesi, részünkre kissé szokatlan volt. A vámosokat senki sem érdekli, csak az, nem hoznak-e be tömény szeszt, amely Svájcban nagyon drága. A Teremtő és a svájci Az utazás Svájcban kellemes, a vonatok tiszták, gyorsak, és főleg pontosak. Már hosszú évtizedek előtt villamosították a vasutakat. Ha egy svájci polgár észreveszi, hogy az utas idegen, szívesen átengedi az ablaknál levő helyet, hogy a külföldi jól láthassa a tájat. Ez már hozzátartozik a turisztika propagációjához. Egyik új útitársunk nem is mulasztotta el elmesélni az ismert adomát: „Amikor az Úr megteremtette a világot és szétosztotta a népek között, magához hívta a svájcit. — Akarsz-e fiam hegyeket? — Akarok, Uram, — mondta a svájci. És kapott hegyeket, magasabbakat és szebbeket, mint más népek. — Akarsz-e vizeket? — hangzott a második kérdés. — Akarok, Uram. Ekkor az Űr kifacsarta a felhőket és a hegyek között nagy számban keletkeztek tavak és tengerszemek. — Adjak-e réteket és termékeny dombokat? — volt a harmadik kérdés. — Természetesen, Atyám! — Az Úr a völgyek oldalára dús, zöld réteket borított és teleszórta őket virágokkal. Ekkor megszólalt a svájci, és így könyörgött: — Ha már ilyen zsíros legelőket adtál, Uram, tehenet is adj hozzá, hogy tejével táplálhassam a családomat!" És megkapta a szép piros-tarka tehénkét. Az Űr gyönyörködött művében, és amikor látta, hogy issza teremtménye a kitűnő, habzó tejet, megkérdezte tőle: — Fiam, ízlik a tej? — Nem akarnád megkóstolni, Uram? — A Teremtő átvette a köcsög tejet, ivott belőle, és nagyon megdicsérte. — Egy frank, tíz rappen az ára — nyújtotta markát a svájci. Ez a mese valóban találó Svájcra. A vékony pénzű turista nem sok időt tölthet az alpesi ország ban. Jó pénzért viszont mindent megvehet. A tájak szlnességét a soknyelvűség tarkítja. A Rhone völgyében, Wallisban egy falu franciául, a másik olaszul, a harmadik németül beszél. Elhagyott völgyekben viszont rátoromán nyelven értekeznek. Ez a nyelv a régi rómaiak Idejéből maradt meg. Előfordul az is, hogy egy családban a német apa és olasz anya franciául beszél gyermekével. Ötödik nyelv az angol, amit megkíván az idegenforgalom. Zürichi egyveleg A határ után nemsokára feltűnik a Walensee, amely lenyűgöző. Északi partján meredek sziklafal mered az égnek, amelyről hegyi patakok zuhannak le a tóba. A vonat kilenc alagúton halad keresztül. Egyre tágabbra nyílik a völgy, és feltűnik a 40 kilométer hosszú, kifli alakú Zürlchi-tó. Habár Zürich nem főváros, csupán a kanton székhelye, mégis világváros, körülbelül 450 ezer lakossal. Svájc legnagyobb légi kikötője, egy és negyed óra Prágától. Világhírű műegyetemével és további főiskolákkal igazi központja az ország szellemi életének. A tó vizét levezető Limmat-folyó mindkét partján fekszik. A város a kétoldalt emelkedő, 800 méter magas domboldalakan terül el, amelyekről szép kilátás nyílik a tó tükrére és a magas Alpok távolról ide kéklő láncolatára. Különösen este gyönyörű látvány a kivilágított város és a lámpákkal megvilágított tópart. Fehér-sárga karszalagos asszony várt bennünket a vonatnál. A Bahnhof-Hilfswerk — amolyan Vöröskereszt féle Intézmény — tagja és azonnal elhelyezett bennünket egy olcsó és nagyon tiszta szállodában. Ez az intézmény éjjel-nappal szolgálatot tart a vasútállomásokon, és arra ügyel, hogy az egyedül utazó fiatal lányok és asszonyok rendes éjjeli szállást, elhelyezést kapjanak, illetve, hogy ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe. Az állomástól a tó partjához a Bahnhofstrasse, a város fő ütőere vezet. A legelegánsabb utca,
