Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-04 / 1. szám

ШИВЕ RÍHOSOmOlb. А1£ЛШ£А&-1967. szeptember havában véleménykutató akciót szerveztünk. A véleménykutató akció várakozáson felül jól sikerült, mert a kérdőíveket több ezren töltötték ki és küldték be szerkesztőségünk címére.

A kérdőivekből szerzett adatok és az olvasók értékes javaslatai nagy segítséget jelentenek szerkesztőségünk további munkájában, mert ily módon az olvasók is részt vesznek lapunk szerkesztésében, illetve ezáltal még szorosabb kapcsolatot létesítettünk olvasóinkkal.

A véleménykutató kérdőivek beküldői között — mint az akció megkezdése olkalmából is már jeleztük — sorsolás útján több mint 150 értékes tárgy, illetve könyvjutalmat sorsoltunk ki, melyeket még karácsony előtt elküldtünk a szerencsés nyertesek címére, akik közül itt négyet bemutatunk.

Ez úton is köszönetét mondunk minden kérdőiv-beküldönek, azért, hogy bekapcsolódtak a Nű véleménykutató akciójába és így hozzájárultak az akció sikeréhez. Az olvasóközönségünket is érdeklő javaslatokat természetesen figyelembe vesszük lapunk további szerkesztésénél, amely ezáltal még színesebb, tartalmasabb és vonzóbb lesz.

Az akcióban nagy számban részt vettek a magyarországi és romániai olvasóink is. Az érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy 130 férfi olvasónk is beküldte a kitöltött kérdőivet.

A véleménykutató kérdőivek feldolgozásánál sok hasznos adatot és megközelítő áttekintést kaptunk olvasóközönségünk életkorát, családi állapotát és iskolai végzettségét illetőleg, megtudtuk, hogy olvasóink milyen foglalkozási ágban tevékenykednek és hol laknak — és ezek az ismeretek lapunk tartalmi irányításánál jó szolgálatot tesznek, és részletesebb képet nyújtanak olvasóink életkörülményeiről.

Azokra a kérdésekre: mi a kedvenc rovatai és mi az, ami nem érdekli, a beérkezett válaszokat lapunk szerkesztésénél is figyelembe vesszük. Arra a kérdésre pedig: „milyen új rovatot javasol“, rendkívül sok témát küldtek be olvasóink. Ezek közül főleg a mai nő problémáival foglalkozó javaslatokkal fogunk elsősorban lapunk hasábjain foglalkozni. Természetesen a sok-sok beérkezett ötletet egyizerre nem realizálhatjuk, de fokozatosan foglalkozni fogunk minden problémával lapunkban, vagy az ez évben immár minden negyedévben — illetve évszakban к megjelenő Nö kézikönyvében is.

Kellemes hétvége

Szombat van. Delet fúj az érsekújvári Elektrosvit üzem szirénája. A gyárkapu hatalmas szárnyai kinyílnak a hazasiető munkások előtt. Hogy megtaláljam akit keresek, az üzem portásához fordulok segítségért, aki minden alkalmazottat jól ismer.

— Máriát? Hát hogyne ismerném! Hiszen a menyem. — mondja Caban István portás. — Várjon csak nyugodtan, ő ugyan nem tartozik azok közé, akik a sziréna fújás'át már a gyárkapuban várják, de nemsokára itt lesz. Biztosan megáll nálam egy percre, ugyanis a

kis unokára mi vigyázunk. így mindennap megkérdezi, hogy van a kis Ildikó. Kutya hideg van ma, üljön be inkább az autóba, majd a menyemet odaküldöm.

Nemsokára középmagas, barna nő közeledik felénk, ö Cabán Mária, lapunk régi olvasója, akinek egy művészien öntött díszgyertyát juttatott Fortuna asszony bőségszaruja, a Nő szerkesztősége révén.

— Nem is gondoltam arra, hogy nyerhetek valamit, amikor kitöltöttem a kérdőívet. Én is szerettem volna hozzájárulni kedvenc lapom véleménykutatásához. A férjemmel együtt olvassuk a Nőt, de meg lesz lepve ha hazajön és megmutatom neki az ajándékot.

Miért, hol van a férje?

— ö is itt dolgozik a gyárban, a tanonciskolában tanítja a marós és esztergályos inasokat. Jelenleg egy hétre a Pocuvadlóra mentek síelni az inasokkal. Az ötéves kislányunkat, Anikót is elvitte magéval, így én nyugodtan elvégezhetem a nagytakarítást. Hogy jó-e egy üzemben dolgozni? Nemcsak mi, hanem az egész családunk itt keresi kenyerét. Az apósom harmincöt éve van a gyárban, az édesapám, Sutka Mihály negyven éve fűtő az üzemben, édesanyám a dohánygyár után itt dolgozott tíz évig. Én mint lámpaszerelő dolgozom tizenegy éve. Ha a műhelyben megtudják, hogy mit nyertem, még azok is előfizetnek a lapra, akik eddig nem járatták.

— Milyen tervei vannak az új esztendőben?

— Házat szeretnénk építeni, itt Újvárban, nem lenne rossz, ha nyernénk hozzá valamit a Sportkán. Ezt a gyertyát pedig elteszem kabalának, remélem, hogy majd szerencsét hoz.

(VM)

Ajándékozás az utcán

Este, lefekvés előtt olvasni szo-ott. Most a „Kata házassága" című regény helyett a Nő-t vette a kezébe. A postás ugyan még délelőtt járt, de egész nap nem volt ideje megnézni a lapot. Amint forgatta, felfigyelt a számban közölt véleménykutató szelvényre. Mindjárt ki is töltötte s másnap postára adta. így érkezett meg a közel ötezer szelvény között a szerkesztőségünkbe Marcellhózáról Viderman Imréné véleménye is.

— A magyarázatban írták ugyan, hogy a beküldött szelvényeket sorsolni fogják, de hogy én is a nyertesek között leszek, arra gondolni se mertem. Sem amikor a szelvényt kitöltöttem, sem azóta — mondja Vidermanné, amikor Marcellháza főutcáján, — ahol rátaláltunk — átadtuk neki az alpacca-cslszolt üveg tálat.

Viderman Imréné csak huszonhárom éves, de lapunk régi olvasója,

Serdülőkoromban kezdtem

érdeklődni a Nő Iránt. Mint minden 15—16 éves lány, én is rajongtam a színészekért. S a lapban sokat írtak róluk. Később már mindent elolvastam. Most legjobban a gyermeknevelési rovat érdekel,

— Oá, oá — bizonyítja anyu állítását a kilenchónapos Nellike, akivel éppen orvostól jön.

A Viderman család legnagyobb gondja a kislány nevelése, mert ahogy a fiatalasszony mondja, szeretnék ha rendes, tisztelettudó gyerek lenne. S hogy hogyan váljék Nellike azzá, erre vonatkozólag sok hasznos tanácsot talál a Nő-ben,

— Eleinte csqk vásároltam a lapot — mondjqi, — De Marcellházán nem kqpnl, Komáromba pedig nem jutottam el olyan gyakran, mint qhogy a lap megjelenik, ezért megrendeltem, öt év óta állandó előfizetője vagyok a Nő-nek.

Kedvenc lapját azóta a postás házhoz szállítja s ő türelmetlenül várja, mikor érkezik. (kv)

Mégis utolértük.

Horváth József, Kajal 355-ös házszám. A cím a kezemben van, már csak a házszámot kell megkeresni. Ez az, kívülről takaros, karbantartott családi ház. Először is a tetejére nézek, tudva, hogy a gazdája foglalkozása tetőfedő — cserepes. A tető is hibátlan. A kapu nyitva van, a konyhában már a sok helyen látott kép fogad, — nagymama az unokákkal.

— Jaj, kedvesem, nem jókor jöttek, nincsenek itthon a fiatalok. A sógorékhoz mentek disznótorba, Szeredre. Ott lesznek egész nap, tán még éjszakára se jönnek haza, holnap vasárnap lesz, hát ráérnek. Nincs az messze autóval, csak a Csöpönyt keressék és ott Rigó Vendel kosárfonómestert, ismeri őt az egész környék.

Rigóék piroskapus házát megtaláltuk, csak éppen Horváth Józsefet nem, aki 175-ös Jawa-paripáján az orrunk előtt futott el Vág ára kolbászbélért. Férfi létére

egy női lapban érte a szerencse, ő meg szinte menekül előle. Felesége szép, barna fiatalasszony, otthonosan mozog a testvére házában. Kicsit elkéstek a munkával, így száz keze kellene legyen mindenkinek. Fazékszámra fő a feketekávé, hogy a rum mellett az is melegítse az embereket. A konyhában szép fonott asztal, akár kiállításra mehetne, Rigóné kezemunkája.

— Jön már a Jóska! — szalad férje elé Horváthné' a motorberregés hallatára.

Munkaruhába öltözött, nagy, erős, barna férfi lép a konyhába. Leveszi a motoros sisakot, s a férfiak megszokott mozdulatával simítja végig borotválatlan állát. Hiába, disznóöléskor nincs idő borotválkozásra, és hát ki tehet arról, hogy ilyenkor talál rá a nem várt ajándék, egy fekete fafaragásos népművészeti borosüveg.

Kettős öröm

— Csak nem nyertem? — kiáltja őszinte örömmel kapujuk előtt a balázsfai 43-as számú ház asszonya, amikor megtudja, hogy a Nő szerkesztőségéből jöttünk. Nem érdekli mit hoztunk, értékes-e a nyeremény. Maga a puszta tény, hogy meglátogatta a szerencse, boldog elégedettséggel tölti el Holly Vilmosnét, és szinte tónclépésben lejt a házból kilépő férje elé, tudtul adni a kedvező hírt.

— Azt hittem, hogy kiszállnak a kocsiból és ezt a Volgát hagyják itt nekünk, akkorát kiáltott a feleségem — mondja tréfásan a házigazda. Karján nagy darab nyerss; donnával áll meg előttünk, mivel a Holly-portán éppen disznóvágás van. Még hozzá, nem is akármilyen. Hárommázsás állatot öltek, hogy legyen miből osztani az öt gyerekne’:, mert a serdülőkorban kitűnő az étvágy. Legidősebb fiuk a tényleges katonai szolgáltatót tölti, a két nagylány Dunaszerdahelyre jár be az Általános Középiskolába, a két kisebb fiú otthon végzi a Kilencéves Alapiskola utolsó osztályait

Bmt a konyhában együtt van a ilokoiság. A nagyszülők is megjöttek :elsőszeliből, a sógor meg a elesige gyerekestül a szomszédból. Az öés munka is, meg ünnep is a csdádban.

Egy percre abbahagyják a sürgést-forgást. A központ Etelka aszszony lett, aki a csomagot bogozza.

ben

elői

já.-\

am

illi

na

va

mi

No kei na séi

a

ke

bo

ne

re:

ko

ga

mi

ez

a

cil- Hogy mikívánok az új esztendő? Először it naguknak kétszer annyi fizetőt, de tez majd én is hozzátok. A mám számára pedig azt, il ninden téledő, hogy a saját házán sztlesse a csipeket. Most a mamáék- Iccunk, de : minden jól megy, taizramegtezdji az építkezést, a telket ír negvdtük. }t gyerekünk van, mire nő k, legyen nekik valami. Szépen -ei, a Szánta Járási Építő Vállalatig it ne menje, a pénz kárba. A felele is dolgozik, íatonamatracokat varr gntai OPP-nél így közös erővel és rJel indulunk íz építkezésnek. Ez a rJeg pedig a vitrinbe kerül, mert j' hiszik, hogf milyen örömet sze, vele. Kár, hegy nem otthon talál«, de ígérjék meg, hogy meglátó- Kajaion is! Minden szombaton, tsárnap otthon vagyok, gértük, és azt is, hogy kívánságára sem fognak hiányozni lapunkból irtási, kertészeti és más tanulságos

I km)

Észrevétlenül körülnézek a lakásban, nem hoztunk-e többletet, de már hallom is az újabb örömsikolyt.

— Falióra ... és milyen szép ... jaj, hová is akasszuk... honnan tudhatták, hogy nincs óránk... hallgassátok meg gyerekek, nem is ketyeg, hanem muzsikál.

Elcsitul a zaj. összedugják a fejüket és az óra fölé hajolnak.

Etelka asszony megforgatja a tűzhelyen sistergő pecsenyét, a nagymama hajszálvékony levesbevalót metél, a legkisebb fiú meg azt kutatja, hol lenne az időmérő legméltóbb helye.

— Egyelőre odatesszük, ahol szög van a falban — mondja édesanyja — tavasszal kezdjük építeni a lakást, ott majd az ebédlőbe kerül... aztán, ha ránézek — arra gondolok —, hogy egyszer mégis volt szerencsém, nyertem ...

— Én meg arra ... — vág a szavába Holly papa, hogy a Nő egy nagy gondot vett le a vállamról

— ???

— Most már nem kell ajándékot venni a feleségemnek.

(Jm)

SZÉP LEHET!

cimü kozmetikai ankétunkat érdeklődéssel fogadták lapunk olvasói. A szerkesztőségünkbe érkezett közel százhúsz hozzászólás, tanácskérés és javaslat azt bizonyítja, hogy napjainkban a dolgozó lányoknak, asszonyoknak nem közömbös a külsejük, vigyáznak arra, hogy bőrük üde, hajuk ápolt legyen.

A tanácskérő levelekre részben már válaszoltunk kozmetikai rovatunkban. A többi panasszal is a szakemberekhez fordulunk és kozmetikai tanácsukat lapunk következő számaiban rendszeresen közöljük.

A kozmetikai készítményekre vonatkozó javaslatokat továbbítottuk a bratislavai KOZMETIKA, n. v. vezetőségének. A kiértékelés során szerkesztőségünkben, — az üzem képviselője, Ing. Máíus jelenlétében —, a legjobb hozzászólásokért értékes kozmetikai készítményeket sorsoltunk ki, melyeket postán kézbesítettünk a következő nyerteseknek:

Sándor Judit, Komárom, (Royal Ambrée kazetta)

Bekő Gizella, Farkasd, (Saten Noir kazetta)

Dankó Ferencné, Bodrogszerdahely, (AB-2 kazetta)

A 10 kozmetikai ajándékcsomagot következő olvasóink kapták: Bicsián Erzsébet, Érsekújvár, Salik Mária, Tornaija, Bereck Mária, Bratislava, Kostya Klára, Kassa, Belová Veronika, Vyíapy, Köteles Erzsébet, Turn. Nová Vés, Koreny Margit, Slavosovce, Bacskárdi Erzsébet, Ostrava, Kovács Irén, Tornaija, Binder Ivánné, Berzék, Borsod megye.

Az örök Éva

Az egyik szerencsés nyertest személyesen kerestük fel komáromi otthonában, hogy átnyújtsuk az ajándékot és személyesen is megismerkedjünk Sándor Edittel, aki levele bevezető soraiban — a női nemre oly jellemzően — a következőket írja:

„Márciusban múltam tizennyolc éves és három hónapja vagyok menyasszony. Érthető tehát, hogy szeretnék a többi nőtársammal együtt én is szép lenni. Tudom, hogy a vőlegényemnek most én vagyok a legszebb, — mint már ez a jegyeseknél lenni szokott —, de én azt szeretném, hogy az esküvő után is mindig csinosnak, üdének találjon és ne legyek neki csak tmegszokott feles égi."

A levélírás óta már eltelt néhány hónap és közben a menyasszonyból: Sándor Editből — menyecske, Steiner Józsefné lett.

Talán tréfásan hangzik, de az újságolvasás a hobbym. Míg férjem a galambjait dédelgeti, addig én a lapokat böngészem.

a férjem ugyanis galambász, neki gyermekkora óta ez a szenvedélye

ötvenkilenc postagalambja van. . . sok örömet szereztek már neki a versenyeken, hát ne legyek rájuk féltékeny? — mosolyog hamiskásan. — Februárban Galambolimpíász lesz Budapesten, én is elmegyek a férjemmel... — ez lesz — ha kissé megkésve is — a nászutunk . . .

— Hányszor nyert már életében?

— Kétszer. Először, ntikor Józsihoz hozzámentem és most másodszor a Nő kozmetikai ankétján . . . Nagyon szép ez a kazetta, ugye Józsi — simul a férjéhez, aki közben megjött a munkából. — Az egyik kölni a tied lesz, a másik az enyém ... és a szappant betesszük a vitrinbe, kár lenne mosakodni vele . . .

— Mit várnak az ifjú házasok az új esztendőtől?

— Az óesztendő bőkezű volt hozzám, az újév is hozhatna egy nyereményt, mondjuk a Sportkán. . nem kellene sok . . . lakásunk, berendezésünk van, elég lenne úgy tíz darab ezres, hogy a mosógépet, hűtőt, meg a TV-t megvegyük és azután . . . jöhet . . . illetve jöhetnek a gyerekek, mert Józsi fiút akar, én meg kislányt

(Hs)

Jt