Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-09-20 / 37. szám

BIZALOM Tizenöt éves kislány Kedves leveled, irántunk tanúsított bizalmad jólesett. Azt írod, a mamák nem beszélnek 14—15 éves Iónjaik­nak a „kényes kérdésről". „Azt mondják, ráérünk még megtudni. Mikor. S kitől?" Kérdezed. Amíg újra vissza­térünk lapunkban a fiatalok szexuális nevelésére, ezúton kérjük a Te édesanyádat, s minden serdülő kislány mamáját, beszéljenek őszintén, korukhoz mérve nyíltan gyermekükkel. Ha nem tudják, hogyan kezdjék el, ve­gyék meg a „Nem a gólya hozza" c. könyvet, amelyet minden tiz éven felüli gyereknek, érettségi fokának meg­felelően el kellene olvasnia — s ezt, ha takarékoskodsz a zsebpénzeddel, Te magad is megveheted. Olvasd el édesanyáddal együttl A lányos mamák pedig szerezzék be dr. Hirschler Imre „Nők védelmében" és „A nemi élet kérdései" c. könyvet, s a serdülőkre vonatkozó feje­zetek alapján világosítsák fel serdülő lányukat a „kényes kérdésről", amelyről komolyan, felelősségteljesen és reá­lisan, az életre jól felkészítve elsősorban a szülőknek kell feleletet adni. Mert különben más adhatja: kíváncsiság­szülte, szerencsétlenül végződő kalandok, rosszindulatú, a kamaszodó gyerek tapasztalatlanságát kihasználó ba­rátnők, ismerősök. Beszélj újra édesanyáddal, s kérd meg, olvassa el veled együtt az említett könyvet! Bizto­san megérti, hogy lánya bizalmára őszinte válasszal kell felelnie! Szomorú nagymama Azt írja, eddig nyugodtan, békességben élt együtt fiával, menyével, s hogy a fiatalasszony mellett On is a ház körül, unokái nevelésével foglalatoskodott. Biztosan igaza van, amikor elítéli a szomszédok rossz­­indulatát, pletykásságát, akik menyét maga ellen uszít­ják. Az is lehet, más volna a helyzet, ha a fiatalasszony dolgozna valahol — kevesebb lenne az ideje a szom­szédolásra. Mégis azt ajánljuk, ne szóljon bele a fiatalok dolgába I Oldják csak meg ők maguk között a gyerme­kek nevelését, ne törődjön vele, mit főznek, mit esznek. {Azt írja, On külön főz.) Változnak a szokások — s ha ők megértik egymást, hagyja, dolgozzon, beszélgessen a menye, mikor akar, ha On másképpen csinálná is. Saját kárán, tapasztalatán majdcsak rájön ö is, hogyan jobb, hasznosabb családja, gyermekei számára. Ha ezt tartja szem előtt, elöbb-utóbb belátja, hogy a nagymama célja sem más: gyermekei, unokái boldog­sága. Az, hogy menjen a háztól, lehet, csak meggondo­latlan kijelentés volt. Ha nem: forduljon a HNB-hoz, elvégre a ház az Óné volt, mielőtt gyermekére íratta volnál Legyen elnézőbb, s nyugodtabb. Azt Írja, fia sze­reti. Ha ez igy van, nincs miért szomorkodnia. Lehet, csak meggondolatlan megjegyzés váltotta ki menye ha­ragját. Vegye úgy, a lánya mondta. S tekintse is annak, hiszen legkedvesebb fia felesége! A KÖRÖM ÁPOLÁSA A körömlemez állományát leg­gyakrabban a helytelenül végzett manikűr károsítja. A körömlakk, a lemosó aceton, az erőszakos le­kaparás, ezeken kívül egyes mosó­szerek, olykor táplálkozásbeli za­varok is a köröm szabad szélének felrostozódásához vezetnek. Bizo­nyos fokig egyéni hajlam is fenn­áll. Kivételesen az egész köröm­lemez szétválik a felsorolt okok valamelyike következtében. Sbép, ha a köröm tövén levő világosabb félhold alakú rész is jól látszik. Erre azonban ráhúzó­dik a körömsánc széléről az el­szarusodott bőrke. Ebből támad a legtöbb baj. Ezt a keskeny kis bőr­lemezt ugyanis otthon vagy a ma­nikűrösnél időnként körülnyírják és eltávolítják, ahelyett, hogy kéz­mosás után a törülközővel rend­szeresen visszanyomkodnák. Az első baj magából a lenyírás­­ból szokott származni, mert ilyen­kor'nagyon gyakori a körömsánc apró sebzése. A kis bőrszegély eltávolítása más veszéllyel is jár. A köröm­lemez és a körömsánc közötti kes­keny részbe baktériumok és gom­bák hatolnak be, amelyek ezen a nekik védett helyen gyorsan elsza­porodnak. Kedvező körülményt jelent számukra, ha valaki sűrűn nyúlkál vízbe. Ezért panaszolják leginkább a háziasszonyok, hogy egy-egy ujjúkon hónapokig, évekig fennáll az idült körömsáncgyul­­ladás. A körömsánc körüli bőr szál­­kásodása is a börlemezke lenyírá­­sa miatt keletkezik. Ne tépdessük és ne rágjuk le ezeket az apró bőrszálkákat, mert ha betépődik, fájdalmas és könnyen fertőződő sebek keletkezhetnek. Ehelyett tá­volítsuk el őket óvatosan manikűr­ollóval. Kerüljük a körömlemez túlzott kiszáradását. Említettük, hogy az egyre jobban elterjedő szintetikus mosószerek és a vegyi tisztító­­szerek nemcsak a körömlemez töredezésének, felrostozódásának, hanem a körömágyról való levá­lásának is okozói lehetnek. Ezért, aki sokat kényszerül ilyen mosó­szerekkel foglalkozni, viseljen vé­dő gumikesztyűt. A töredezésre hajlamos körmöt pedig fürdessük meleg ricinus olajban és éjszakára fedjük be zsíros kenőccsel. A kö­römlakkal és a lemosóval legyünk óvatosak, a festék letisztítását vé­gezzük kíméletesen. Töredező, száraz körmök festését egy időre függesszük fel. Van, aki festés helyett azzal is megelégszik, ha szép fényes a körme. Ezt elősegíthetjük szarvas­bőrrel való dörzsöléssel, vagy citromlével, illetőleg híg ecettel való ecseteléssel. Az utóbbi eset­ben a szárító hatást is zsíros anyagokkal kell ellensúlyozni. Hizlal-e a víz ? Mindannyian tudjuk, hogy víz nélkül nem lenne élet a világon, mégis akadnak, akik azt állítják, hogy a víz fogyasztása egészségtelen. Különösen az alakjukat féltő nők körében ter­jedt el az a nézet, hogy a víz hizlal. Az aláb­biakban a folyadékfogyasztással kapcsolatban gyakran elhangzó kérdésekre adjuk meg a vá­laszt. Mennyi vizet thatunk naponta? Az egészséges embernél a víz-szükségletet napi tevékenysége és a többi elfogyasztott fo­lyadék mennyisége határozza meg. Általában szomjúságérzésünk megbízhatóan jelzi szerve­zetünk folyadéktgényét. A gyerekek, akik sok­kal többet mozognak, mint a felnőttek, gyak­rabban kívánják a vizet. A felnőtt ember napi folyadékszükséglete 1,5 liter. Artalmas-e felhevült állapotban vizet Inni? Ellenkezőleg. A verejtékezés folytán elvesz­tett folyadékot pótolni kell. Ezért kimondottan szükséges, hogy a fokozott testi erőt Igénylő tevékenység közben vagy után rendszeresen fogyasszunk folyadékot. Természetesen kis mennyiséget és nem jéghideg vizetI Trópust melegben, amikor a szervezetet a verejtékezés folytán sóveszteség éri, hasznos az üdítő folya­dékba — vízbe vagy gyümölcslébe — egy kevés konyhasót vegyíteni. Hizlal-e az étkezés közben fogyasztott víz? Nem. A víz nem tartalmaz kalóriát, tehát nem fokozza az elfogyasztott étel kalórtamennyisé­­gét. A legszigorúbb böjtölés mellett Is bármilyen mennyiségű vizet fogyaszthatunk. Elősegítt-e a fogyasztást a folyadék korláto­zása? Idelg-óráig. Igaz, Ily módon könnyen meg­szabadulhatunk еду-két kilótól, de a szervezet zstradékmennytsége nem csökken és amint a szervezet több folyadékhoz jut, a testsúly újra gyarapodni kezd. Eredményt csak akkor érhe­tünk el, ha több sót fogyasztunk, mert a só megköti a vizet. Ismételten hangsúlyozzuk azonban, hogy az egészséges ember minden aggodalom nélkül csillapíthatja szomját. ISz.) elkanyarodtak, megláttam. Egyenesen felém tartott, Megálltunk egymással szemben, és egy halk hang megszólított: — Ó, dok­tor úr, maga is élvezi ennek a gyönyörű estének a szépségét? Heywood kisasszony állt előttem. Most semmit sem tartott a karjában. — Jó estét, Heywood kisasszony — válaszoltam. — Gyönyörűek ezek a halvány színek, maga is úgy találja? A kabátja zsebéből kihúzott egy zseb­kendőt. Abban a pillanatban észrevet­tem, hogy valami a földre hull. Lehajol­tam. Egy ötvendolláros volt. — Azt hiszem, hogy ezt elvesztette — mondtam. Összerezzent, mint akit álmából éb­resztenek föl. Gyorsan a pénz után nyúlt, és visszasietett a szállodába. Marion Fanshawe egy babércsokorral tért vissza, amelyet nem ő szedett, Hey­wood kisasszony pedig egy ötvendollá­­rossal a zsebében, Furcsa, gondoltam magamban. Ahogy a szálloda felé haladtam, egy másik irányból Virgil Fanshawe tűnt föl. Jó estét, doktor úr — üdvözölt. Egy kicsit sétáltam. Egész nap Marion­nal voltam, erősködött, hogy menjek levegőre. — Még mindig nincs jól a felesége? kérdeztem. — Sajnos, még mindig nem. Az ide­gei. Most viszek neki valamit enni. Biz­tosan rendbe jön, ha majd innét el­mehet. Most már biztos voltam benne, hogy Marion azért küldte a férjét levegőre, hogy zavartalanul mehessen a találkára. Titokzatos emberek ezek a Fanshawe-kl Már tíz óra körül járhatott, amikor végre feltűnt doktor Gilchrist. Arca ke­mény volt, szeme fáradt. — Találtak valami rendkívülit a bon­colásnál? — kérdeztem rögtön. — Semmi újat. Megfojtás általi halál. Semmi sebesülés. A vörös kör, amint gondoltam, rúzzsal volt odafestve — de nem Nellie rúzsával. A gyilkos kizárólag erre a célra hozta magával a festéket. S ebből arra lehet következtetni, hogy egy lelki beteggel van dolgunk. — És az a dolog a sírral? — kérdez­tem. — Hol van itt az összefüggés? Gilchrist megtöltötte a pipáját. — Két­lem, hogy összefüggés lenne a dolgok között. A lampion, amelyet a temetőben látott, volna az egyetlen, de én ezt puszta véletlennek tartom. — De akkor mivel magyarázza? — Maga nem ismeri itt az embere­ket, Westlake. Amikor a forgószél föl­dúlta a régi temetőt, közölték a lakos­sággal, hogy elég egy beadványt intézni az egészségügyi hatósághoz, ha hozzá­tartozóik koporsóját biztonságosabb helyre akarják átszállítani. Senki sem fordult azonban a hatósághoz. Viszont lehetséges, hogy valaki ennek ellenére hozzátartozója maradványait a hatóság tudta nélkül akarja biztonságba helyez­ni. Igy magyarázom én ezt a dolgot a lampionnal — csak világítás céljából volt ott — semmi másért. Legjobb, ha most oda megyünk, lehet, hogy valami jó gondolatunk támad, ha tudni fogjuk, kinek a sírját nyitották föl. A csillagok olyan fényesen ragyogtak, hogy nem volt szükségünk zseblámpára. A temető felé menet megkérdeztem Gil­­christet, tud-e valami közelebbit Mitchell nővéréről. — Cora Mitchellről? — kérdezte. — Természetesen. Cora és John — John a szállodatulajdonos — egy itteni halász gyermekei. John mindig különbnek tar­totta magát, elment New York-ba, hogy karriert csináljon a szállodaszakmában. Cora nagyon csüggött az apján. De olyan nyugtalan, vad természete volt, hogy egész egyszerűen megszökött. New York-ban rossz társaságba keveredett, férjhez ment egy betörőhöz, s egy har­madik férfival társulva hírhedt ékszer­rablók lettek. Több évig működtek anél­kül, hogy a nyomukra bukkantak volna. Utoljára aztán egy acélmágnáshoz tör­tek be, Long Islandon. Morgannak hív­ták. A feleségének egy fekete gyémánt volt a tulajdonában, egy a kevés közül, amely a világon létezik, úgy gondolom. Vagyont ért. .. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents