Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-02 / 5. szám

eszmei vito helyett az egész szín­­társulat engem védelmezett. Kide­rült, olcsó konfekciós kabátom okozta rossz hírnevemet. — Azóta minőségi változáson mentem keresztül: arisztokrata let­tem. Félreértés ne essék, csak a filmvásznon. Egymás után özönle­nek hozzám az orisztokrata-szere­­pek: a „Tavaszi vizek"-ben, a „Pipók“-ban, egy novellából írt filmben és másban. Az az érzé­sem, sosem szabadulok már tőlük. Mint a „felső tízezer" képviselője, kénytelen voltam elsajátítani a lo­vaglómesterséget és „rangomhoz" méltóan, kedvenc sportom is lett, akárcsak a tenisz. Már csak a hazárdjátékok hiányoznak, mond­juk о rulett. Csakhogy én „bölcs" arisztokrata vagyok és megvetem az ilyesmit. Első filmszerepemet a „Vetés" című filmben kaptam. Utána a „Férfi az első századból", „Az ördög kelepcéje", „A magas fal", „A morisswilli fantóm'', „A pipák" következtek, és utolsó filmem, a „Tavaszi vizek", melyben Betka Strkulovával játszom a főszerepet. Habár a színház nem olyan szívügyem, mint a film, néha azért szívesen játszom színpadon is. A prágai Nemzeti Színházban Karel Capek „A rovarok életéből" című darabjában játszottam és vendég­szerepeltem Londonban és Mün­chenben. S hogy el ne felejtsem, egy vándorszínház tagja is vagyok. Azok a színészek ugyanis, akiknek nincs állandó szerződésük, ilyen formában elégítik ki szereplési vágyukat. Bejárjuk az ország vá­rosait. Nemrég Brnoban voltunk. Az előadás kezdete előtt kiku­kucskáltam a nézőtérre. Megder­medtem. Majd 900 embert láttam. Elfogott a rémület a sok ember láttán. Régen nem szerepeltem ekkora közönség előtt. „Nem lépek fel", mondtam határozottan. „Meg­bolondultál" — kiáltottak rám kol­légáim. összeszedtem minden ön­bizalmamat és — minden jól vég­ződött. Annak ellenére, hogy aránylag sikerem van a színpadon és a filmnél is, a színészet nem elégít ki. Amikor elvégeztem a színmű­vészeti főiskolát, rögtön folytattam tanulmányaimat a rendezői sza­kon: Elmar Klos professzor veze­tése alatt. Ma már az ötödik év­folyamot végzem. Ki hitte volna, hogy az előzmények után ilyen ki­tartásom lesz... Nem szeretek dicsekedni, de nem állom meg, hogy el ne mond­jam: három rövid filmet rendez­tem, mégpedig a „Címeres polgár­­tórsak"-at, a „Leány", és a „Két csésze kávé" címűeket. Jelenleg nagy feladatra készülök — rende­zői szakdolgozatomra. Filmet ké­szítek, melynek szövegkönyvírója és rendezője is én leszek. Nem árulok el róla semmit, csak any­­nyit; hősőm katonai szolgálatot teljesítő hegedűművész. Azt hiszem, nem túlzók, de a világ filmtermékének kilencven százaléka csak olcsó szórakozta­tásra készül és csak egy két lelkes rendező harcol a művészetért. Én is ezt az utat választom. Újságíró szerettem volna lenni — színész lettem. Most rendező akarók lenni — remélem az le­szek, s az is maradok. Kincef Emília Irigyelem! felvétel! A csapó koppan és az eddig pózba merevedett estélyi ruhás hölgyek, frakkos urak, snájdig katonatisztek mintegy varázsütésre életrekelnek. Megszólal a muzsika, suhog a selyem... önfeledt párok keringenek egy bécsi valcer ritmusára. A Grassalkovich palota nagytermében áll a bál. A 1848 előtti Európában béke uralkodik, bár a forradalmak szele már ott fütyörész az éjszakában ... Erről azonban a bálo­­zók nem vesznek tudomást. A fényben úszó kristálycsillárok alatt táncolok között feltűnik az elegáns, osztrák diplo­mata, von Hagern gróf és karján egy légiesen karcsú, édes lányka, a kis Ostrolucky Adél kontesz, akinek szívében most ébredezik a szerelem a bálon szintén jelen levő Cudovít Stúr tiszteletes tanár úr iránt. Itt van Kossuth Lajos is, Stúrnak akkor még jó barátja és természetesen itt van a rendőrfelügyelö is, aki titokban adja meg kémeinek az utasításokat. A zenekar fáradhatatlanul muzsikál, az arcok kipirulnak, a hangulat egyre emelkedik. — Állj! — kiált tölcsérjébe Jozef Zachar rendező és a 150 táncoló arcáról eltűnik a mosoly, karjuk lehanyatlik és kíváncsian néznek a rendezőre. — Bálon vagyunk kérem, a kamera előtt, a filmen rög­zítődik minden hiba ... a komparsz mozogjon, udvaroljon, éljen... a játék nemcsak a szólószereplökre vonatkozik. A tükörfalnál táncolok frissebben mozogjanak... A Vásáry —Chudik pár jöjjön az első vonalba ... Reggel kilenckor kezdődtek a Grassalkovich palotában a bál felvételei és a késő estébe húzódtak. A 10 szóló­szereplő és a 150 statiszta ezalatt tetőtől-talpig jelmezben, kisminkelve, állandó készenlétben állt. Nem, itt nem lehet, nem szabad interjút készíteni, leg­jobb lesz mindenkit a saját munkahelyén felkeresni, nyu­­godalmasabb percekben. Egyedül Bicskei Tibor, a buda­pesti Vígszínház tagja kivétel, aki vendégszereplőként, Kossuth Lajost alakítja. — Mióta van Bratislavában? — Második napja és reggel megyek haza, de voltam már egy napra külső felvételen, akkor viszont éjjel kellett visszautaznom, mert Szombathelyen volt kötelezettségem. — Nyelvi nehézségei nincsenek a felvételek alatt? — Nincsenek — mondja nevetve, — megy az kérem. Adélé Ostrolucké, Stúr nagy szerelmo Emflia VáS&ryová Valamit már értek szlovákul, őseim között morvák is voltak, aztán meg olyan aranyos itt mindenki hozzám, hogy otthon érzem magam. Újabb jelenetre hívják Bicskei—Kossuthot és én szép halkan elillanok. Másnap felkeresem a koiibai stúdióban Zachar rendezőt és Igor Fabry gyártásvezetőt. — Maga a bál valóban az egykori Grassalkovich palo­tában (ma a Pionírok háza) zajlott le annak idején és némi átalakítással ott is forgattunk — mondja Jozef Zachar, Ez — mutat rá egy másik képre — az országgyűlés terme. Ezt itt a Kolibán építettük fel. Ez a harmadik terv az úgynevezett Stúr-szerkesztőséget mutatja, ez a bratisla­­vai Konvent-utcai evangélikus lyceumban volt, itt is rekonstruáltuk. A külső felvételekre is átalakítottuk a kör­nyezetet, régi épületeket, szobákat állítottunk helyre. Az ütközetet is a helyszínen, vagy ahhoz közel vettük fel, ... a hallgatöaíg között ott van Kossuth Lajos is, akit Bicskei Tibor alakit pl. a Myjava környéki csatában 1000 statisztával és 100 lóval dolgoztunk. — On, aki nagy rendezői múltra tekint vissza —, a „Szerződés az ördöggel", a „Pszichodráma", a „Szemet szemért" című televíziós filmekre jól emlékszünk — a Stúr film megrendezésével milyen problémái voltak? — Nehéz ügy, ragaszkodnunk kell a történelmi hiteles­séghez is, mégis költőiességet kell belevinni. — Hol fognak még forgatni? — Bécs, Schönbrunn, Budapest. — Kik varrják a kosztümöket? — 1600 katonaruhát a Vzorodev készített — folytatta Igor Fabry gyártásvezető. A grófi kosztümöket és a báli ruhákat Budapestről és Prágából kölcsönöztük, a statiszták kosztümjét többnyire a stúdió műhelye készítette. De ez még nem minden ... — Mennyibe kerül a film? — Körülbelül négy millióba. Emília Vásáryovát a Hviezdoslav színházban kerestem fel. Az életben még bűbájosabb, mint filmen. Karcsú diák­lány benyomását kelti. Meg is mondom neki. Von Hegem: Ladislav Chudik, grúl Ostrolucky: Frantiäek Oibarbora, ielesége, Alzbcta: Vlasta Fialová — Pedig én már adózó vagyok, mert még nem mentem férjhez — kacag jókedvűen. — Sokat eszem és nem hí­zom, hiszen éppen ebben a hónapban csak a színházban 23-szor léptem fel. Jobban szeretek színpadon játszani, mint filmen, mert itt végigjátszhatom a szerepet. — Ez hányadik filmje? — A tizenharmadik. Szerencsés szám, annál is inkább, mert most teszem le a sofőrvizsgát. Végre vettem egy autót. Fehéret! Frantisek Dibarbora, a kitűnő művész próbára siet. — Szeretném, ha ezt a filmet — „Nincs más kiút" lesz a cime, — sok ember megnézné, mert ez az első film, mely Stúrt nemcsak mint politikust, hanem mint magán­embert is bemutatja. — Stúr szerepét már játszottam a televízióban — mond­ta Stefan Kvietik. Az ilyen történelmi alak megszemélyesí­tése azért nehéz, mert mindenki megalkotja róla a maga elképzelését és a színésznek mindenkit ki kell elégíteni. Ladislav Chudik államdijas művész von Hagern grófot alakítja. — Von Hagernnek, ennek a magas osztrák méltóság viselőjének szerepe, nem is annyira különleges vagy igé­nyes karakterével hatott színészi elgondolásomra. Sokkal érdekesebb és vonzóbb volt számomra személyének társa­dalmi besorolása, nemzetiségi és osztálybeli hovatartozása jeleinek kiemelése. Nem nagy szerep ez, azzal válik szi­­nészileg hálás feladattá, hogy az Adélé — Stúr — Hagern háromszögben elárul valamit rejtett érzéseiből, amelyek felélednek a diplomata és katona szigorú álarca mögött. A csapó koppan: FigyelemI Felvételi M -

Next

/
Thumbnails
Contents