Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968 - ősz / A Nő kézikönyve
a és mulatság A tánc az emberi szórakozások egyik legősibb formái közé tartozik. A táncok tükrözik egy nemzet temperamentumát, ízlését, jellegzetes voltát, annak ellenére, hogy a népi táncok — amelyek lényegében a szalontáncok alapjai — jócskán összekeveredtek, változtak az idők folyamán. Például nem egy mai modern táncban felismerhetjük a latin-amerikai népek táncainak elemeit. S most néhány szót a tánc illemtanáról. Ha valaki jó táncos szeretne lenni, ehhez nemcsak ügyességre, tánctudásra van szüksége, de jó ízlésre is. Sokan fenntartással fogadják a modern táncokat — néha helyes az elvetés, néha nem. Persze, a sok ellenvetés közül jónéhány „elesne“, ha az emberek mértéktartóbban, több ízléssel mozognának. Nagyon fontos itt is az önkritika. Vannak, akik jól táncolnak, vannak, akik kevésbé jól, de mindenképpen jobban mutatnának a táncoló párok, ha mind a férfiak, mind a nők mellőznének bizonyos rossz szokásokat. Megtörténik, hogy sokszor az egész társaság egy asztalnál foglal helyet. Ilyenkor úgy illik, hogy a férfiak az asztalnál ülő összes hölgyet táncra kérjék. A táncra-kérés úgy illik, hogy a férfi kissé meghajoljon a nő előtt, s néhány szóval is kifejezze kívánságát: például „Szabad kémem . . vagy „Szabad?“ Az csak természetes, hogy a férfi ilyenkor nem tart égő cigarettát a kezében, s hogy kezét nem vágja zsebre. Fontos tudnivaló az is, bogy egy nő sohasem maradhat egyedül az asztalnál. Ha felkérünk valakit táncolni, rendszerint elmarad a bemutatkozás. Ha a nő elfogadja a felkérést, ezt azzal adja tudtul, hogy mosolyogva föláll s kimegy partnere elé a parkettre. Amennyiben a táncra kérést a kérdéses hölgy mamája, vagy barátnője tévedésből magára vonatkoztatja, a férfi nem tehet egyebet, minthogy udvariasan végigtáncolja a táncot. Figyelmeztetni a hölgyet a tévedésre nagyon kínos. A házi mulatságokról eltérően, nyilvános helyen a nő visszautasíthatja indokolatlanul is a táncra kérést, ugyanakkor azonban elfogadhatja egy másik táncpartner felkérését, noha ez nem illik. Nem mutatkozik tapintatosnak az a férfi sem, aki, ha visszautasították, a szomszédnőt kéri fel táncra. A tánc befejezése után a férfi visszavezeti partnernőjét a helyére s könnyű meghajlással búcsúzik el tőle, a táncot így is megköszönve. Ha előzőleg nem tartozott a társasághoz, úgy csak akkor ülhet le tánc után, ha erre külön felszólítják. Egy nő csak akkor kérhet fel férfit táncolni, ha hölgyválaszt hirdettek. Ekkor úgy illik, hogy olyan férfit tüntessen ki, akivel már előzőleg is táncolt. Csak nagyon neveletlen férfi utasítja vissza a fölkérést. A legtöbb táncban a férfi partnernőjének derekát fogja át, de nem szorítja magához. Az ujjainkat mindig egymás mellett tartjuk. Ha partnernőnkön hátul mélyen kivágott ruha van, úgy kell átkarolni, hogy sohase érjünk a meztelen bőrhöz. Balkezünkkel finoman tartjuk a hölgy ujjait s tánc közben nem lengetjük karunkat össze vissza, nem verjük a taktust stb. A nő balkezét könnyedén a férfi vállára teszi, de az sem helytelen, ha kezét csupán partnerének karján tartja. Sokszor még a nagyon jó táncosok sem ússzák meg kisebb kellemetlenségek nélkül a mulatságot. Ráléphet a partner lábára, vagy meglökheti a szomszédos párt. Ilyenkor a férfi köteles bocsánatot kérni (ezt sohasem a nő teszi). Ha bennünket löknek meg véletlenül, az udvarias bocsánatkérést mindig el kell fogadnunk. Megesik az is, hogy partnerünk nagyon rossz táncos. Ez semmiesetre sem ok arra, hogy félbeszakítsuk a táncot, hanem hősiesen ki kell tartanunk a végéig. Az udvarias férfi tánc közben mindig felvet valamilyen témát. A partnemőnek ezt úgy kell viszonoznia, hogy feleletei ne szorítkozzanak csupán az igenre meg a nemre. Teljesen ismeretlen partnerek is elbeszélgethetnek kellemesen a zenéről, az adott hangulatról s hasonlókról. Tánc közben énekelni, vagy fütyürészni illetlenség. Az ún. „lekérés“ olyan óriási neveletlenség, hogy erre csak visszautasítással lehet válaszolni. Ámbár nagyon összeszokott baráti társaságban ezt is megengedhetjük magunknak, de itt is jól gondoljuk meg, hogy helyénvaló-e. • Az utóbbi időben igen divatosak az ún. '„házibulik“. Ezeken jóbarátok, jóismerősök jönnek össze, tehát az illemszabályokon is lehet egy kissé módosítani. Elsődleges szabály, hogy a házigazdának, de az összes jelenlevő férfinak meg kell táncoltatnia a meghívott hölgyeket. Ha egy férfi nem tud, vagy nem akar táncolni, maradjon elhatározásában megingathatatlan. Mert vagy következetesen felkéri a társaság valamennyi hölgytagját, vagy egyet sem. A nő ilyen zárt társaságban sohasem utasíthatja vissza a táncrakérést. Persze, ha nagyon fáradt, vagy valamilyen más okból kifolyólag ezt vagy azt a táncot nem óhajtja táncolni, néhány őszinte szóval magyarázza meg, miért nem fogadja el a táncot, s enyhíteni akar a visszautasításon, felkérheti partnerét, hogy üljön hozzá néhány percre. A „házibuliknál“ sohasem feledkezünk meg a szomszédokról, akiknek joguk van az éjjeli nyugalomra !
