Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-30 / 35. szám

К angolok vagy az amerikaiak vannak so- Я "f ron? — kérdezte tőlem Jón Sivácek zenéli Ш szerző és a Bratislavai Líra 1968 igazgaяшйш tója, tavaly, a Prágai Nemzetközi Dzsesszfesztivál egyik próbáján,- Nem tudom, de azt hiszem, hogy az amerikaiak. Kitűnő a zenekar, de főleg az énekesnő.

— Valóban kitűnő — helyeseit a zeneszerző. Elnémultak a hangszerek, s nagy meglepetésünkre

az „amerikai" dzsesszénekesnő oroszul szólalt meg. Kiderült, hogy a pódiumon éppen Borisz Ricskov zenekara próbált, s az énekesnő nem más, mint a grúz származású Giulli Csocheli.

— A Szovjetunióból Giulli Csochelit hívjuk meg a Bratislavai Líra hangversenyére — határozta el habozás nélkül az igazgató, és máris intézkedett.

— Prágában nem hittem, hogy valóban ellátogatok majd Bratislavába — kiáltotta felém már meszsziről mosolyogva Giulli, amikor találkoztunk a városban. — Csak hajszálon múlott, hogy eljöhettem. Le kellett mondanom a jaltai dalfesztiválon való fellépésemet, ami nem volt egyszerű, de ahogy láthatja, jól végződött, és én megismerhettem az önök szép városát is.

Remélem, nem bánta meg?

A GRÚZ

CSALOGÁNY-- Nem, csak sajnálom, hogy nem jöhetett el velem a férjem, Borisz Ricskov. Megkérdezték tőlem, mi a véleményem a csehszlovák férfiakról. Bizonyára dicsérő választ vártak, de mivel én nem vagyok képmutató, és ami a szívemen, az a számon, tehát így válaszoltam: Nem nézegetem a férfiakat, mert a legszebb férfi számomra a férjem. Ezzel természetesen nem akarom megsérteni az itteni férfiakat.

Giulli Csocheli Grúziában, Tbilisziben született. A zeneakadémia elvégzése óta tündököl már neve a táncdal énekesek egén. Hangversenyez, felép a Tvben és a rádióban. Számtalan hanglemeze van már forgalomban, és négy long play-vel is büszkélkedhet. Vendégszerepeit Bulgáriában, Lengyelországban és Kubában. Tavaly a szopotyi fesztiválon elnyerte a legjobb előadó díját, s nem sokkal ezután a Tallinbon megrendezett dzsesszfesztiválón övé volt a pálma — első lett. Édesanyjától, a híres grúz színésznőtől, Elena Csochelitől örökölte művészi nevét, Giulli igazi neve ugyanis Onikadze. Repertoárja nagyon színes, nemcsak dzsesszt, hanem esztrád- és népdalokat is énekel. Bratislavában három népszerű szovjet esztráddal.t adott elő, és Karlovy Vary-ban az Intervízió Arany Kulcs című vetélkedőjén szintén ilyen jellegű dallal képviselte a Szovjetuniót. Csocheli kitűnő előadásmódja és a közönség elismerése ellenére sem aratott olyan átütő sikert, mint a tavalyi dzsesszfesztiválon s ezért vallatni kezdtem, melyik zsánert kedveli a legjobban. Eleinte kitérő választ adott s kijelentette, hogy mindegyik műfajt egyformán szereti. Én azonban nem tágítottam és konokul ismételgettem a kérdést. Elhallgatott, huncut mosollyal rám pillantott, kezével megfenyegetett és bevallotta:

— Ha már annyira tudni akarja, a dzsessz után a grúz népdalok következnek. Kedvenc énekesnőm viszont Ella Fitzgerald, de azért Rita Pavone-t és MireiHe Matieux-.t is szívesen meghallgatom.

— Kedvenc énekesnőjét már ismerjük, most vallja be azt is, kik a kedvenc zeneszerzői?

— A hazaiak közül Tarivergyiiev és Lagidze zenéje tetszik és a külföldiek közül Gershwin és Cole Porter.

És a zenekarok?

— A Cont Base együttes, Max Treger és szólistái és a csehszlovák Gustav Brom zenekara.

— Ne csak a zenészek és énekesek felől érdeklődjön — vágott közbe szemrehányóan a grúz csalogány — én a költészetért is rajongok. Minden „kínvallatás" nélkül előre is bevallom, hogy jelenleg Jevtusenko a szívügyem.

— S mit kedvel még?

— A sportot. Szenvedélyes úszó vagyok és a teniszt sem vetem meg.

— Szabad egy indiszkrét kérdést?

Tessék.

Mióta van férjnél?

Találja el.

Azt hiszem, nemrégen házasodtak össze.

— Ha! Ha! Tizenkét éve vagyunk házasok és még nem untuk meg egymást. Ugye irigylésre méltóak vagyunk? Kislányunk, Dinara, hatéves. Azt mondják, az alma nem esik messze a fájától s így szemünk fénye már most dzsesszt dalol, úgy mint a papája és a mamája. Két városban élünk, mégpedig Tbilisziben és Moszkvában. Ugyanis férjem zenekara Moszkvában működik. Kislányunkat viszont édesanyám gondozza Tbilisziben, így állandóan úton vagyunk Moszkva és Tbiliszi között.

— Mi a titkos kívánsága?

— Tudatában vagyok annak, hogy ugyanazt a választ adom, mint minden énekes. Sokat akarok énekelni. No meg utazni és érdekes emberekkel és kollégákkal megismerkedni. És még valamit, habár ez valóban túl nagy kívánság és szerénytelen: szerezzenek ott, ahol fellépek, számomra legalább egy dalt, amit a közönség anyanyelvén énekelhetnék ei.

Giulliról még csak annyit: kár, hogy Bratislavában nem adott elő dzsessz-számokat és spirituálékat, mert így a közönség, amely ugyan szívébe zárta a rokonszenves grúz énekesnőt, mégsem ismerhette meg repertoárjának azt a részét, melyben felveheti a versenyt bármelyik nyugati vagy keleti sztárral.

KINCEL EMILIA