Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-30 / 35. szám
A KÍVÁNCSIAK KLUBIÁNAK VENDÉGE: Mary Zsuzsi a táncdalfeszttválon jött, látott és győzött: egy szemvillanás alatt belopta magát — énekével és kedves egyéniségével — a nézők és hallgatók szivébe, öt manapság mindenki csak úgy ismert: a „Mama“ című szám előadója. Olvasóink kívánságára most közelebbről is megismerkedhetünk vele ... — Hol született és hány éves? — Szeged a szűkebb hazám, s húszéves vagyok. Nagyon fiatalok a szüleim is, a nagymamám csak 57 éves Családi „örökség“ az éneklés? — A muzikalitást valószínűleg nagyapámtól örököltem, akt citerázlk. Emlékszem, ha gyermekkoromban vendég érkezett, nagyapa citera-kísérete mellett népdalokat énekeltem: „Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány...“, „Ezért a legényért ...“ és a többit. A mozgáskészséget édesanyámtól örököltem, aki ma is kitűnően táncol. Egyébként én is táncosnő szerettem volna lenni... — A táncon és az éneken kívül milyen más gyermekkort vágya volt? — Ne nevessenek ki: mindig szerettem volna olyan szőke és kékszemű lenni, mint a húgom, Ági, akinek a grafikához van tehetsége... Egyébként: egyetlen vágyam a színpad voltl — S milyen vágya van jelenleg? — Filmezni szeretnék, legalább egy aprócska szerep erejéig... — Milyen diák volt? Kedvenc tantárgyat? — A logikát, a matematikát és a nyelveket szerettem a legjobban, feles tanuló voltam, de magatartásból mindig közepest kaptam, mert a gimnázium igazgatójának nem tetszett, hogy fellépek. Pedig éjjel ts tanultam, nehogy a szereplések miatt lemaradjak a tanulásban. — Mikor énekelt először közönség előtt? — Tizenhárom éves koromban, a szegedi jazzklub megnyitóján „debütáltam"... Az ez évit kivéve minden Ki mit tud? vetélkedőn részt vettem, de legutóbb Harangozó Tért előzött meg a középdöntőben, őt pedig Kovács Kati a döntőben. S lám, most mégis mind a hárman itt vagyunkI Mary Zsuzsi Ktk a példaképei, a kedvenc művészei? —■ Brenda Lee volt az első „ideálom", s az ő „Y’m sorry“ című dalát énekeltem először. Mostani kedvenceim: Rita Pavone, a temperamentumáért és Claudia Cardlnale, a szépségéért... — Nehéz volt az út a táncdalfesztlválig? — Az érettségi után már másnap Budapestre utaztam, jártam, kilincseltem, bizonyítani akartam azok előtt, akik kételkedtek bennem ... Négy hónapig a MEDICOR laboratóriumában dolgoztam, s aztán az Országos Rendező Irodától egy évre ideiglenes működési engedélyt kaptam: bizonyítsam be, hogy mit tudok?... Már a tavalyi táncdalfesztiválon is felléptem, jobba Gabtval énekeltük ketten a „Csakis neked“ című számot, de sportnyelven szólva: labdába se rúgtunk... Nagy segítség volt nekem, hogy bekerültem a Fővárosi Operettszlnház szlnészképző stúdiójába, ahol kiváló tanárok oktattak a színész-mesterségre. Ezt jól felhasználhatom majd ősszel, amikor Debrecenben Dobos Attila és Szenes Iván új mustcal-jének főszerepét játszom... — Van lámpaláza fellépés előtt? — Nagyon gátlásos vagyok a színpadon kívül. Baráti körben sem szeretem „produkálni“ magam. De ez csak addig tart, amíg színpadra mikrofon elé nem lépek. Akkor mindenről megfeledkezem, s énekelek, mókázom. Mit szeretne elérni? A fiatalságot képviselni a tánczenében és színpadon élni! — Miért ragaszkodik ahhoz, hogy Zsuzsinak szólítsák? — A Zsuzsa név komoly. A Zsuzsi vidám, tréfáskedvű, eleven. Én ilyen vagyok, a magánéletben is, s szeretném, ha így ismernének meg az emberek. — Felismerik az utcán? — Igen, s ez nagyon zavar. Még nem szoktam hozzá a népszerűséghez ... A tánc dalfesztivál elődöntője után kedves epizódok történtek velem. Egyszer utánam kiabáltak: „MamaI“ ... Mindenki megfordult, csak én nem! Van valami hobbyja? iolL a. „ MA МЙ'4 — Az olvasás, a színház és a mozi mellett hobbym: az éremgyűjtés. De el tudnék képzelni másfajta „hobbyt“ is: például az aranylemezek gyűjtését! De ez még távoli dolog... felen pillanatban „A boldogságtól ordítani tudnék“, hogy annyi sok ezer közönségszavazat állt ki mellettem és a „Mama" melletti SOMOS ÁGNES (Jelinek György felvétele) „Ai Utenek вок J6val ajándékoztak meg, de a legszebb az volt, hogy Gürügországban születtem!“ Melina Mercouri, az Egyesült Államokban élő híres, görög filmszínésznő, már több mint egy éve nem tud aludni. Nem is olyan régen, tavaly április előtt még nem volt ilyen panasza. Semmije, de semmije sem hiányzott. Egészséges volt és boldog, az istenek sok jóval ajándékozták meg: barátokkal, pénzzel, tehetséggel. A filmjfi világsikert arattak, a dalok, amelyeket énekelt, örömet szereztek neki és hallgatóinak — de a legszebb ajándéknak azt tartotta, hogy Görögországban született. Szerencséjéről, boldogságáról, sikereiről a művésznő ma már csak múlt időben beszél: — Hová lett a jókedvem? Boldog nő voltam azelőtt, de ez már a múlté. Állandóan félelem gyötör. Több, mint egy év óta, amióta a hazámban, Görögországban a katonai diktatúra megölte a szabadságot, alig alszom valamit. S ez meg is látszik rajta. Bár a haja MELINA MERCOURI asszony még szőke, de elvesztette fényét, az arca sápadt és gondterhelt. A topáz színű szemek körül árnyékot vetett a kialvatlanság, a fáradtság. Nem csoda. Mióta hazájában diktatúra van, Melina Mercouri beutazta a világot. Nem hangverseny-kőrúton volt, hanem hadjáratot vezet a görögországi katonai uralom ellen. Nincs rajta mit csodálkozni — a nagyapja harminc évig volt Athén polgármestere, s édesapja egy időben görög belügyminiszter volt, akinek a katonai puccs után el kellett hagynia hazáját, és röviddel utána Londonban meghalt ... De nemcsak ezek a családi vonatkozású dolgok, és nem is az, hogy vagyonukat elkobozták, késztették о harcra Melina Mercourit. A katonai kormány megfosztotta állampolgárságától. Mert Mercouri nem hallgatott. Európa és Amerika minden nagyobb városában fellépett — nem énekesnőként, hanem mint görög hazafi, és életének egyetlen célja, hogy megdöntse a hazájában uralkodó katonai diktatúrát. Melina Mercouri nem kívánja, hogy országában forradalom törjön ki. Tudja, hogy népe szenvedne a legtöbbet. — Hozzá akarok járulni aljhoz, hogy a görög demokrácia és szabadság gyilkosai az egész világtól elszigetelődjenek. Európától, az Egyesült Nemzetek Szervezetétől és minden olyan szervezettől, amelynek még tagjai — hirdeti. Görögország egyik legerősebb bevételi forrása a turistaforgalom. Mercouri asszony lebeszéli az utazókat, ne menjenek Görögországba, mert pénzükkel csak támogatják a katonai junta különféle mesterkedéseit. Meg van győződve bojkottja helyességéről bár tudja, hogy igen sok görög honfitársa — szegény halászok, idegenvezetők, kis szállodások, a turisztikából élnek. Meg van győződve, hogy ezek az emberek is egyetértenek vele, mert a hírek szerint ők is tagjai az ellenállási mozgalomnak, és tudják, hogy ezzel is erősödik az a nyomás, amely majd megdönti a kormányt — Teljesen megváltoztam, amióta hazám elvesztette szabadságát — állítja magáról a színésznő. — Azelőtt igazi kispolgári nő voltam. A nagyapám, Athén polgármestere, módfelett szeretett. Csak intenem kellett, és mindent megkaptam, amit akartam. Szemtelen voltam, csak éltem a világomat. Azonkívül, hogy színházban és filmekben játszottam, semmi gondom sem volt. S azután jöttek a görögországi változások (se) s
