Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-23 / 34. szám

ILYENEK Eduard Varga igazgató, aki kél lalmandói utón - maradt ani mint a fiatal szülök a még meg nem született gyer­mekről — hátha megárt neki: — Kétszáz nőt foglalkoztató műanyag-zsákokat készítő részleget szeretnénk létesíteni, de még semmi bizonyosat nem mondhatok. Az Irodájában viszont már láttuk a fényesen fe­hér, ízléses műanyagzsákot, a tervezett gyártmá­nyok mintapéldányát. A „semmi biztos“ azt jelenti, hegy kölcsönre — gépekre, épületekre van szüksé­gük, mert olyan jól még nem megy a kenderfeldől gozónak, hogy ekkorát nyújtózkodjék a saját erejé­ből vett takaró alatt. — Ha az Igazgató elvtárs mondja, meg lesz az! néznek rá bizakodva a dolgozók. — Ml lesz így a diószegi házzal? Míg ezeket a terveket megvalósítják, sok Idő eltelikI — Nem maradok itt örökre, az biztos. Csak ép­pen nem akarok úgy elmenni, hogy azt mondják; elfutott. Valamtt itt akarok hagyni. Azt a többletet, amit az ember a társadalomnak, a „többieknek“ szán. Ha akarja, vegye úgy, hogy — most sok szó „Moshatja vér is — ilyenek vagyunk Új nép, másfajta raj. Másként ejtjük a szót, fejünkön másként tapad a haj. Nem isten, nem is az ész, hanem a szén, vas és olaj. a való anyag teremtett minket e szörnyű társadalom öntőformáiba löttyintve forrón és szilajon, hogy helyt álljunk az emberiségért az örök talajon." József Attila: A város peremén Csórni László mester átélte azokat a napúkat, amikor már úgy volt, hogy bezárják az üzemet. De most inkább a jövőre gondol Fényképezte Kovács E. esik a magyarok, szlovákok viszonyáról — egy szlo­vák kommunista szeretne segíteni a csallóközi ma­gyaroknak, hogy több munkalehetőségük legyen ... De ... az elmúlt év novemberében, s most, február­ban Is beadtam a felmondásomat, kértem, helyezze­nek át Diószegre. Elém teszt a leveleket, amelyeknek eredetijét el­küldte a pártbizottságnak, s egy másolatát a válla­latnak Is. Olvasom, de hiába. Nekem ezek a sza­vak keveset mondanak. Először tárok itt, s nem láttam eddig sem azokat, akik miatt a felmondást beadta, sem őt, az Igazgatót, akt harmincöt évesen egészségére panaszkodik, s gyermekei Nemesócsára kerékpároznak szeptembertől júniusig, mert csak ott van szlovák Iskola. — Az emberek aszerint néznek az igazgatóra, mi­lyen fizetést kapnak, s mennyi prémiumot. Ez ter­mészetes. De van, aki csak ennyit néz, van akt töb­bet. Az egészet. A gyárat, a termelést, fis ők van­nak többen — mondja Varga elvtárs. — Természetesen azt akarjuk, hogy mindig lob­ban éljünk. Harminc éve dolgozom itt, a fiam ts Itt villany szerelő, megszoktuk ezt a gyárat — Be­hunyt Lajos bácsi tekintete otthonosan fut végig a gépeken. — Most a fizetésünk egy százalékát hagy­tuk benn arra a „Köztársasági Alapra“. Mert ha szükség van rá, szívesen odaadjuk azt a pár koro­nái. Sok kiest sokra megy. De tudjuk, hogy az or­szág nem ettől lesz gazdagabb. Ez csak annyi, mintha nekünk — mondjuk — egy szebb ebédlőnk lenne. Az a fő, hogyan végezzük a munkánkat. Ne­künk is, az országnak ts. A termelés. Mi bírjuk erő­vel. Csak most már ott fönn is jól intézzék. Ezért vitatkozunk, Izgulunk. Mi már Ilyenek vagyunk. Mi bízunk bennük, meg abban ts, hogy Itt a gyárban jobb lesz ... ugye, Igazgató elvtárs? — Hát már csak úgy csináljuk, hogy mindig jobb legyenI — Nem mondta még Varga elvtárs, mtért maradt a felmondás után mégis itt? — Most ezt kaptam feladatul. Gondolkoztam, és úgy döntöttem, maradok! HARASZTINÉ M. E. hogy a mezőgazdasági üzemek szaba­don rendelkezzenek értékesített termé­keik árával. Mi eqy kiló sertéshúsért 12,50 kapunk. Hogy a fogyasztó mennyi­ért kapja a hentesnél, azt gyakorlatból tudják. A különbözet az állam pénztárá­ba kerül. Igaz, hogy az állam ebből fe­dezi a mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges beruházásokat. Csakhogy a mezőgazdasági üzemek vezetői sokszor jobban tudják, mi kell előbb, öntözőbe­rendezés-e, vagy istálló. Másik tény, hogy a mezőgazdasági építkezések ter­vező mérnökei vajmi keveset értenek a mezőgazdasági termeléshez. Sokszor, mondjuk egy Istálló építésénél nem a célszerűségre, de külcsínre törekednek. Ezért kellett az államnak 1963-ban a te­hénistállók átépítésére 85 millió koronát kifizetni Szlovákiában. Ebből ezer lakás épülhetett volna a mezőgazdasági dol­gozóknak. Ha mezőgazdasági terméke­inkért mi kapnánk meg a teljes árat, amit a fogyasztó érte fizet, és mi végez­nénk a beruházásokat, s ha jogunk lesz önállóan dönteni saját dolgainkban, mi tudjuk mi a kötelességünk. — Az önállósításra tett javaslat nem­csak az enyém, minden mezőgazdasági szakember így látja ezt jónak. A Nyitrán megalakult parasztszövetségek fő fela­datul kapták, hogy harcoljanak ennek megvalósításáért a legfelsőbb fórumon a Nemzetgyűlésben, ahol küldötteik lesz­nek. Fekete Józsefet a mezőgazdaság sor­sa nyugtalanítja elsősorban. Ez érthető. — De mint minden embert, mint kom­munistái engem is közelről érint min­den, ami napjainkban történik. Hiszen a mezőgazdaság sorsát befolyásolja a po­litikai helyzet. Az elmúlt húsz év politi­kai elferdülései kedvezőtlenül hatottak a fejlődésére. Most azt szeretnénk, ha másképpen lenne. De ne beszéljek min­dig a mezőgazdaságról, hiszen a duna­­szerdahelyi járás 40 ezer lakosát képvi­selem a Nemzetgyűlésben, ahol válasz­tóimnak nemcsak a mezőgazdasággal kapcsolatos kívánságait, problémáit tol­mácsolom. Tiz-tizenegy ezer embernek kellene itt munkalehetőséget teremteni. Hányszor hallották tőlem ezt Prágában a Nemzetgyűlés ülésein ... De mindösz­­sze egyszer szállt ki bizottság, hogy fel­mérje, mennyire indokolt ez a követelés. Az akcióprogram foglalkozik Szlovákia iparosításával, $ ezen belül szó van Dél- Szlovákiáról is. Én úgy képzelem el, hogy a kongresszus az akcióprogram alapján tervet dolgoz ki, ami megszabja további utunk pontos irányát. A kongresszus után pedig a nyugodt, békés, dolgos napok­ban sikerül is majd tettekre váltanunk a szavakat. Konvicska Elvira

Next

/
Thumbnails
Contents