Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-23 / 34. szám
к A csehszlovák küldöttség a Vaszll Levszkij stadionban az ün nepéiyes megnyitáson JEGYZETEK А IX. VIT-ről Kissé szorongó érzéssel utaztunk Bulgáriába, а IX. Világifjúsági Találkozóra. A VIT-et megelőző hírek nem voltak számunkra a legkedvezőbbek. Azt beszélték, hogy a csehszlovákiaiakat nem látják szívesen. Az első csoporttal érkeztem Szófiába. Ügy hajnali fél három lehetett, amikor egy formális vámvizsgálat után fáradtan imbolyogtunk a repülőtér kijáratához. Egyszerre énekszó, „Brávól“ kiáltások röppentek felénk, s egy tarkán, szerve zetlenül hozzánk rohanó csoport kellős közepén találtuk magunkat. — Dobro dosli, daragie druzja! — Köszöntjük drága, barátaink! — mosolyogtak ránk kedvesen az üdvözlésünkre kijött bolgár fiatalok. Ének csendült, virágokat nyomtak a kezünkbe — s a fáradtság egyszeriben lepergett rólunk. Mégsem olyan fekete az ördög, mint amilyenre festik — gondoltuk magunkban, amikor -a gyönyörű HEMUS luxusszálló halijában átvettük szobánk kulcsát. Közben megtudtuk, hogy ebben a 17 emeletes szállóban — Szófia kellős közepén — szállásolták el a szovjet, német, magyar, francia, és más újságírókat is. Fiataljaink 510 tagú küldöttsége viszont a finnek, görögök és számos afrikai ország küldöttjeivel együtt a diákvárosban — Darvenicában talált otthonra. De azért korai volt az öröm. Semmi sem ment ugyanis simán. Az akkreditációkkal is bajok voltak. Majd kiderült, hogy a fesztivál megnyitására, a Vaszíl Levszkij stadionba, külön meghívók kellenek, de ezek már kifogytak. — Minek jöttünk ide, ha már a megnyl-Címlopunkon: И Harangozó Teréz. Jelinek felvétele Hátlapunkon Fr. Spácil felvétele Nű. Megjelenik hetenként. Kiadja a Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Bizottsága, Bratislava, Októbrové nám. 12. Felelős: Szarkáné Lévay Erzsébet, főszerkesztő. Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina Szerkesztőség: Bratislava, Októbrové nám. 12. Telefon: 344-21, 374-21. Nyomja a Vychodoslovenské tlaiiarne n. p., Kosice. Előfizetési díj: negyedévre 19,50 Kcs, egyes szám ára 1,50 Kés. Tér jeszti a Posta Hírlapszolgálata. Megren delhető minden postahivatalnál és kéz besítőnél. A külföldi megrendeléseket posta sajtókiviteli szolgálata: PNS, Ústred ná expedíció tlace, Bratislava, Gottwal dovo nám. 48/Vil — intézi el. Magyarországon terjeszti a Magyar pos ta. Előfizethető a posta Központi Hirlao irodájánál (Budapest V., József nádo tér 1.) és bármely postahivatalnál. Elő fizetési díj: egy évre 90.— Frt. Egyes szám ára 2.— Frt. Csekkszámlaszám: egyén 61.278, közületi 61,066 (vagy átutalás az MNB 8. sz. folyószámlájára). 2 tásról is lemaradunk? — dühöngött a 80 csehszlovákiai újságíró egyhangúlag. Szid tűk a rendezőket, a sajtóközpontot, s újra mindent feketén láttunk. Azért az ünnepségre mindnyájan bejutottunk! De borúlátó hangulatunk megma radt. Annál inkább, mert mindennap újabb kellemetlenséget hozott. Mielőtt azonban ezekről szólnék, hadd számoljak be először magáról a megnyitásról. „Barátságos“ fogadtatás Órákig tartott a 128 ország küldöttsé gének felvonulása. A tarka népviseletek be, egyenruhákba öltözött fiatalok felira tokát vittek, Jelszavakat kiabáltak: — Éljen Vietnam! Le a háborúvall Le az imperializmussal és a gyarmati uralommal! Békét akarunk! S a lelátók tízezres tö mege együtt .kiáltotta a felvonulókkal: Béke, szolidaritás, barátság! A főtribünnel szemben, ahonnét Todor Zslvkov köszöntötte a felvonuló fiatalokat, a lelátó egy szabályos négyszögét а szófiai kis Iskolások foglalták el. Szürke ruhájuk, sapkájuk, vállukon fityegő, színes zászlócskákkal teli táskájuk sok kíváncsi pillantást vont magára. — Az ott a ,,fond“l — magyarázta egy bolgár rendőr. — Majd meglátják, mi a feladatuk. S megláttuk. Amint megkezdődött a felvonulás, a szürke tömb mintha varázsszóra — kék négyszöggé változott, amelynek közepén fehér galamb Jelképezte a békét. Majd újabb varázsszó, s a kék négyszög pirossá vált. — Szolidaritási — állt a közepén fekete betűkből. Aztán rózsák nyíltak zöld mezőn és összefonódó kezük a barátságot hirdette. A szófiai kisdiákok hosszú hónapokon át készültek erre az estre, hogy állóképeikkel növel jék az ünnepség fényét. Egyszerre elszürkült a „fond“, elnémultak a lelátók. Nagy csend közepette a csehszlovák fiatalok küldöttsége lépkedett végig,a sportpályán. — Dubőek, Svobodal Dubőek, Svobodal — vágódott az elnémult lelátókhoz lelkes kiáltásuk. De csak itt — ott vert visszhangot a gyenge taps. A nézők zöme néma maradt. Közben fiataljaink a főtribün elé értek. Hirtelen, minden előzetes szervezkedés nélkül, a főidre ültek, torkukból a dac kiáltása szakadt föl: — Demokráciánk a mi dolgunk! — kiáltották oroszul, hogy jobban megértsék őket. (Meg is értették. Szófiában még egy hét múlva Is „csehszlovák provokációról“ beszéltek.) De aztán valahogy mégis megtört a Jég. Feléledt a „fond“. A színes zászlócskák a barátság jelképét rajzolták ki. És a Lúőnica tüzes táncosai segítettek eloszlatni a nyomasztó feszültséget. Kellemetlenségek majdnem mindennap akadtak. Az első izgalmakat gyalogos turistáink feltartóztatása okozta. Nem huligánokról volt szó. Főiskolások, diákok, ifjúmunkások, akik a CSISZ felhívására turistákként akartak részt venni a VIT-en. Papírjaik rendben voltak, névsorukat előre megkapta a fesztivált előkészítő bizottság. Ám a bolgár határőrök nem engedték be őket az országba. Az első nap hosszú hajukat, rendetlen, gyűrött ruházatukat kifogásolták. — Igaz, fiataljainkat eléggé megviselte az 1500 kilométeres gyaloglás. Fáradtak voltak, lábuk csupa seb! Ám megígérték, hogy rendbehozzák magukat. Ekkor újabb kifogás született. — Szófiában 25 ezer fiatal van. Ti nem vagytok hivatalos küldöttek, számotokra nincs hely! — Sebaj. — Hang zott a válasz. — Elkutyagolunk a tengerig. — Ám Jött a replika: — Ott sincs, egész Bulgáriában nincs számotokra hely! А IX. VIT húszezer küldőt lének egyike A gyerekek értetlenül rázták a fejüket, s az út szélére telepedtek, hogy megvárják, miként dől el a sorsuk. Nem tudták elhinni, hogy igazán vissza kell fordulniuk, tán 50 kilométerre a céltól. S ekkor a határőrök erőszakkal, ütlegelve kergették el őket a határtól. Delegációnk vezetőségének, nagykövet ségünk dolgozóinak közbenjárása Is ered ménytelen volt. Kalotinában, a határon, közben új tagokkal gyarapodott a sátortábor. Kanadai, francia, dán fiatalok gyűl tek itt össze. „Egy kis fesztivál a sátorvárosban!“ De teltek a napok és fogyott a türelem. Végül fiataljaink — jugoszláv segítséggel — elindultak a hosszú visszaútra. — Ugye, írsz majd?l — Az itt kötött barátságokat nem lehet egyhamar elfelejteni. . . Rejtélyesen eltűnik a pódium Ez volt a második nap szenzációja. Ere detileg a Csehszlovák Kulturális Központ előtt állították fel, az illetékes szervek be leegyezésével, hogy művészegyütteseink nek legyen hol fellépniük. Még szerencse, hogy 60 ezer koronára biztosították. Egy szép napon ugyanis hűlt helyét találtuk. — Hova lett, senki sem tudta. Csak a VTT után találták meg, megrongáltan a város egyik pontján. Hogy hogy került oda, az számunkra mindmáig rejtélyl A kulturális központ propagáclós anya gát szállító gépkocsit is feltartóztatták. A szállítmány a határon ugyan átesett a rendes vámvizsgálaton, és semmi kifogásolnivalót nem találtak benne, később mégis újabb felülvizsgálatot követeltek. Csak hosszas utánjárással sikerült meg kapni az egyik tv készüléket tartalmazó ládát. A sportvetélkedők nyertesei részére készített emlékérméket Is kiosztották, persze, nem mi adtuk át, ahogy ezt tér veztük. A többi propagáclós anyag azonban, mint például Óta Sík brosúrája az új gazdaságpolitika tervezetéről, a var sói levél és pártunk elnökségének válasza különböző nyelvű fordításban, valamint a gazdasági helyzetünket szemléltető statisztikai adatok, kifogásolhatónak bizo nyúltak. A csehszlovák lúclókat szál zQfiaív Utó vonatról valaki leszedte a feliratokat. Egy — mint később kiderült — elmebeteg bolgár fiú horogkeresztet akart feltűzni a zászlónkra. És sorolhatnám tovább, de ebből talán ennyi Is elég. Persze, nem csupán kellemetlenségek bői tevődött össze ez a fesztivál. Voltak felejthetetlen mozzanatok is. Sokáig emlékezni fogok arra a bolgár házaspárra, akik a messzi Szabadság-parkból hazáig gyalogoltak, mert nem vették a szivükre azt, hogy ne mi idegenek vegyük igénybe az egyetlen rendelkezésre álló taxit. ÉS nem felejtem Gencso Szopát se, a rokonszenves kereskedőt, aki letarolta kertje összes rózsáját, hogy kedveskedjen nekünk. Vagy azt a menyasszonyt, aki esküvői csokrával köszöntötte felvonuló fia faijainkat. A többi ország is hozzájárult a fesztivál megrendezéséhez. Hazánk körülbelül egy millió koronát fordított erre a célra. A fesztivál központi feladatai közé tartozott a harcoló vietnami nép megsegítő se. A VIT résztvevői — köztük küldöttségünk tagjai Is — számos órát dolgoztak le a szófiai gyárakban, és bérüket Viet namnak ajánlották fel. A sport- és kulturális vetélkedők is már hagyományosak a VIT-eken. A ml fiatal-Az önfeledten mosolygo arcok bizonyítják, hogy e világ ifjúságának nagy randevúja sikerült!
