Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-23 / 34. szám
A bolgár lányok ás a bolgár rúzsák — ők szimbolizálták a fesztivált Borskf felvételei iáink ezúttal néni arattak nagy sports! kert. De azért három arany, három ezüst és két bronzéremmel tértünk haza. — Ml történik nálatok? Forradalom, vagy ellenforradalom? Demokrácia vagy anarchia? Újra kapitalizmust akartok? Meguntátok jó dolgotokat? — szálltak fe lénk a kérdések. S ml magyaráztuk nap mint nap, a villamosban, az üzletekben, a klubokban, összejöveteleinken. Mindenütt, ahol felmerültek Ilyen és ehhez hasonló kérdések. Sok furcsa nézettel kel lett szembenéznünk, viaskodnunk, gyak ran nehéz volt érvelnünk. Ml ugyanis nem támadhattunkl Csak vitázhattunk! Aztán a bolgár sajtó közölte a bratlslaval értekezleten elfogadott nyilatkozatot. A nagy feszültség felengedett, és ml hirtelen barátokat találtunk magunk körül. „Ende gut, alles gut!“ — mondta egy német flü, akitől megkérdeztem, hogyan értékeli a csehszlovákiai eseményeket. — Örülök, hogy újra barátok lehetünk — így egy lengyel kislány. Egy moszkvai fiú mosolyogva válaszolta: — Én mindig magukkal éreztem. Nagyon örülök, hogy így alakultak az események. Mindenki el Ismerte, jogunk van arra, hogy saját Utunkon haladjunk a szocializmus felé. Az utolsó napok azután már Igazán feszttváli hangulatban teltek el. Sok fe lejthetetlen barátság szövődött Itt Szófiá ben. Bolgár barátaink kirándulni vittek bennünket. Meghívtak családjukhoz vasárnapi ebédre. Én két szovjet újságlróbarátommal elutazásom napján egy Szófia melletti falucskába voltam hivatalos. Birkát vágtak, pezsgőt nyitottak tiszteletünkre. Mert a bolgárok nagyon vendégszeretők. Ebéd közben megdicsértem a finom, porhanyós krumplit.- Nálunk Ilyen nincs, — találtam mondani. S a házigazda felásta kis kertjét, hogy egy táskányl válogatott burgonyát adhasson nekem. Vigye el kérem. Ne sértsen meg! — könyörgűtt. S nem maradt más hátra, betettük a krumplit az autóba, cipeltem a repülőgépre, egész haza Bratlslaváig. Hát szemszögünkből nézve Ilyen volt a V1T és Bulgária, a rózsák országa. G. VINC2E ILONA Szervezetlen, tízezres tömeg spontán lelkesedéssel fogadta Joszip Broz Tito, jugoszláv elnököt, s búcsúzóul legalább ugyanennyien integettek zászlócskáikkal, és egy emberként kiáltották: Éljen Tito, éljen Tito... A barátság, a lelkesedés jellemezte azt a nagy rokonszenvtüntetést is, amilyet Prága 1945 óta nem látott. Ilyen és hasonló híreket küldtek szét a szemtanúk — a külföldi tudósítók az éter hullámain keresztül Prágából az egész világba azokban az órákban, amikor a jugoszláv államfő oly türelmetlenül várt és többször elhalasztott látogatása végre megvalósult. A hetvenéves, hihetetlenül fiatalos, napbarnított, elegáns férfi, a nagyvonalú politikus, államférfi — aki a sztálini kiközösítés ellenére is kiemelkedő szerepet játszott a nemzetközi munkásmozgalomban — szürke kalapját lengetve, mosolyogva fogadja az ünneplést, s látszik rajta, hogy a népszerűség őszintén meghatja. Már sok-sok hivatalos látogatásra em-TITO elnök Prágában lékezik vissza a különböző országokban, de ezt a prágai fogadtatást nehezen hasonlítaná össze valamelyikkel. De Tito marsall meg is érdemelte ezt a fogadtatást. A prágaiak mosolyával tulajdonképpen az egész ország fogadta. Prága ujjongása tükrözte népünk háláját a jugoszláv államfő iránt, aki hónapok óta bátorító magatartást tanúsított megújhodási folyamatunkkal szemben. Főleg a varsói levél okozta válság és az ágcsernyői napok idején. Tito elnök elsőként nyújtotl segédkezet. Egyértelműen kiállt demokratizálódási folyamatunk mellett, bizalommal tekintett ránk, és gazdasági segítséget is fölajánlott. Az egész világot igyekezett meggyőzni afelől, hogy utunk helyes, és távolról sem fenyegetjük árulással a szocialista tábort. Népünk a barátság e nagyvonalú megnyilvánulását, ezt az erkölcsi támaszt az átélt nehéz percekben, mélységes hálával könyveli el. Annál is inkább, mivel jól emlékszünk, hogy Csehszlovákia egykori vezetői negyvenkilenc sötét időszakában, lépten-nyomon ellenséges magatartást tanúsítottak Jugoszláviával szemben. A józan észt mellőzve hozzájárultak Jugoszlávia szocializmus felé vezető egyéni útjának ócsárlásához és elítéléséhez. Jugoszláv barátaink történelmi tapasztalataikból levonták a tanulságot. Talán éppen ezért tekintettek olyan megértéssel helyzetünkre. Mert — mint Tito elnök mondotta egy sajtóértekezleten — a nemzeteink közötti rokonszenv és kapcsolat mély és erős, az átvészelt nehéz idők ellenére is. A két ország között a szocializmus építésében nagyon sok a közös vonás. Ezért a legfelsőbb pártszervek képviselőinek tárgyalásai a legszivélyesebb légkörben zajlottak le. A jövőben szorosabb gazdasági együttműködésre számíthatunk, konkrét tárgyalások folytak bizonyos vállalatok együltműködéséröl, közös beruházásokról, valamint közös kutató és tudományos munkáról, továbbá egy közös bank felállításáról is. — Biztosíthatom önöket — mondotta a búcsúzásnál Tito elnök — hogy Jugoszlávia a továbbiakban is támogatni fogja Csehszlovákiát fejlődésének útján. Mi habozás nélkül mindig önök mellé állunk, és elsősorban a döntő percekben. Tudjuk, hogy Jugoszlávia mindig is mellettünk állt, tudjuk, hogy a jugoszláv kommunisták szolidaritása mindig is kétségtelen volt, ami a belügyekbe való be nem avatkozást illeti, és magatartásuk saját utunk kelesésében is nagy erkölcsi támogatást jelentett. Már csak azért is biztosak vagyunk abban, hogy e látogatás rendkívül szívélyes, őszinte légköre hozzájárul a népeink között már meglevő, hagyományos barátság további elmélyítéséhez. René Kraus
