Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-26 / 4. szám

LEZÁRÁS és ÚJRAKEZDÉS Érdekes megfigyelni a bizonyít­ványosztás napján hazafelé tartó gyermekeket. Az egyik siet, szinte szalad, és csillog a szeme. Jó a bizonyítvány! Ilyenkor örömünnep van a .családban, különösen, ha az elmúlt évhez képest javulás mutat­kozik. Tegyük is örömünneppé a bizonyítványosztás napját. Ha mó­dunkban áll, a gyermek ízlése sze­rint állítsuk össze az ebédet vagy a vacsorát. Ajándékot is adhatunk. Ha az ajándékozás józan keretek közt marad, akkor buzdító, serken­tő hatású. Az egészségtelen túlzás, túlméretezett ajándék azonban épp ellenkező hatást válthat ki. Nagy öröm a kitűnő bizonyít­vány. . Mégsem érthetünk egyet azzal az édesanyával, aki iskolás kisfiát a játéktól, szórakozástól, sőt a szabad levegőtől is elvonta. Tanulj! Tanulj! — hajtogatja folyton —, s néha még az alvás idejét is megrövidíti a tanulás miatt. Az ilyen mértéktelenül túl­feszített munka, még ha szép bizo­nyítványt is eredményez, meg­bosszulja magát. Az idegrendszert nem szabad túlfeszíteni. Mert a fáradt, ideges gyermek kamaszkorá­ban összeroppan. Jó a színjeles bizonyítvány, de csak ha összhang­ban van a tanuló képességével. Nem arról van szó, hogy ne tö­rekedjünk minél jobb bizonyítvány­ra. De most már minden tanulni vágyó gyermek, »szinte kivétel nél­kül középfokú iskolába kerülhet. Egyetemre pedig úgysem tarthat igényt mindenki. S ha valaki csak túlfeszített munkával képes kitűnő érettségit szerezni, hogyan fogja bírni az egyetemi tanulmányok teherpróbáját? Néha nem felel meg a bizonyít­vány a szülői álmoknak, s a gye­rek is gondterhelt arccal, szomo­rúan vagy félve áll szülei elé. Csak az a kérdés: miért gyengébb a bizonyítvány? Nem telt több a gyermektől, vagy haszontalan, lusta volt? Eszerint kell mérlegelnünk. Persze, mi szülők sokszor a való­ságnál szebb képet alkotunk gyer­mekünkről. Nehéz elfogulatlanul ítélnünk. Minden kisgyermek tud kedves okosságot mondani. Aztán az iskolában más lesz a mérce. Több gyermeknél könnyebb a hely­zet, mert van összehasonlítási ala­punk. De nagyon vigyázzunk, hogy lépten-nyomon ne hasonlítsuk össze gyermekeinket. Ne mondjuk állandóan: „Nézd az öcsédet! Jan­csi bezzeg kitűnő bizonyítványt hozott!“ Különösen akkor óvakod­junk ettől, ha a ^két testvér képes­sége nem egyforma. Az ilyen állandó összehasonlítás könnyen elkeseríti a gyengébbet és kisebb­ségi érzést fejleszt ki benne. Arról nem is szólva, hogy meg is gyű­lölheti a másikat. Tanulmányi eredménye pedig változatlan ma­rad. Inkább keressük meg azt a módot, amellyel a gyengébbet segí­teni lehet, vagy elégedjünk meg a kevésbé jó bizonyítvánnyal is. Sok szülő elkeseredik, mert az első osztályban kapott kitűnő bi­zonyítvány a felső tagozatban vagy a szakiskolában elromlik. Mi tör­tént vajon? A gyermek szorgalma lohadt le, vagy a tanítók lettek szigorúbbak? Mindkét eset lehet­séges. De arra is gondolni kell, hogy az alsó osztályban kevés tan­tárgy van. Ahogy múlnak az évek, az iskola is egyre több ismeretet kíván a gyermektől. Mindenkinek vannak erősebb és gyengébb olda­lai, és ezt tükrözi a bizonyítvány is. Érthető hát, hogy a középisko­lában kevesebb a kitűnő tanuló. De lehet, hogy az egyik tantárgy­ban kiváló, a másikban gyengébb gyermek az életben jobban meg­állja helyét szakterületen, mint a kitűnő tanuló. Persze, ha hanyag volt a gyer­mek, jogos a felelősségrevonás s érthető a szülők felháborodása, elkeseredése is. A pofon, a verés azonban nem old meg semmit. Keressük meg a baj okát: a más irányú túlterhelés, a hanyagság, a rossz barátok, a túl sok szóra­kozás, vagy mi okozta a hanyat­lást. A baj okát szüntessük meg és ha kell, a büntetéstől se riad­junk vissza. Az elégtelen bizonyítvány azon­ban már súlyos eset. Itt gyors hat­hatós segítség szükséges. Mert egy átlagos képességű gyerek, ha a szorgalma is kielégítő, nem kerül­het ilyen helyzetbe. Azt kell tehát megkeresnünk, hogy mi a mulasz­tások oka. Talán az egészséggel nincs minden rendben. Amikor a baj okát kutatjuk, vonjuk be a tanítót, vagy szükség esetén az orvost is. Lezárást és újrakezdést jelent a bizonyítvány. A következő félév új feladatokat ró a gyermekre, új le­hetőséget ad a gyenge osztályzatok kijavítására, az elégtelenek eltün­tetésére, de sajnos, a jó eredmény elvesztésére is. Mert ne felejtsük, hogy az eredmény nemcsak a ké­pességtől, hanem a szorgalomtól, a kötelességérzéstől is függ. Ügy értékeljük a bizonyítványt, úgy di­csérjünk és büntessünk, hogy ezzel a jövő félév jobb eredményét segítsük elő. Németh Dezső ÁRNYÉKÁBAN Nagyon meglepett, mtkor az asszony elmond­ta, hogy miről van szó — mesélte az ügyvéd. Nem akartam htnnt a fülemnek, mert előttem egy negyven évét jóval túlhaladott asszony állt. Apa­­ságt kereset? Kételkedve néztem rá. Igen, arról van szó, folytatta látogatóm, szeret­né, ha képviselném az ügyét. Keresetet akar be­nyújtani, amelyben kórt a bíróságot, hogy köte­lezze x-et annak elismerésére, hogy ő a lánya. Megvallom őszintén, ktcstt bizarrnak tűnt ne­kem az ügy. Megmagyaráztam az asszonynak, hogy tlyen korban mégha meg is nyeri a pert, semmi haszna sem lenne belőle, hiszen a tartás­­díjra való igénye már évtizedek előtt elévült, egy fillért sem kaphat. De a látogatóm nem hagyta magát lebeszélni. Kitartott kérelme mellett. A história valamikor a két világháború között kezdődött. Olyan falusi idlllnek indult a dolog, s amikor a lány közölte udvarlójával, hogy gyer­meket vár, a fiú úgy megrémült, hogy meg sem állt Kanadáig. Ott élt négy évtizedig, de ott sem érezhette magát nagy biztonságban, mert idegen nevet vett fel. Kétszer nősült, s végül öregségére hazatért Csehszlovákiába. Az elhagyott lány itthon megszülte gyermekü­ket. Valószínűleg olyan ismert volt abban az idő­ben az apa személye, hogy a férfi szülei unoká lukként bántak a lánykával, sőt mikor férjhez menő korában beleszeretett apja családjának egyik fiatal rokonába, a nagymama lebeszélte a házasságról, mondván, hogy közeli rokonok kö­zött az ilyen kapcsolat megbosszulja magát az utódokon. A lány aztán máshoz ment férjhez, nyugodt, szép családi életet él, felnőtt gyermekei vannak. Egy asszony kiharcolja leánynevót Míg aztán egyszer csak tudomására jutott, hogy az, akiről ő úgy tudja, hogy az apja, haza­tért Kanadából és valahol itt él Szlovákiában. Az asszonynak megmagyaráztam, hogy nem csak a tartásdljra való igénye évült el, hanem még örökséget sem remélhet per útján. Nem bánta, kijelentette, hogy nem a vagyon érdekli, a dollárok hidegen hagyják, 6 csak apát akar, azt, hogy irataiban olyan sok idő után az apa rovatban az „Ismeretlen" helyett egy név szere peljen. Beadtuk a keresetet, s az ügynek pontosan olyan lefolyása volt, mint minden tlyen hasonló apaságt keresetnek. Az öreg tiltakozott, azt állí­totta, hogy a nő már azért sem lehet az 6 gyer­meke, mert kétszer ts nősült a tengeren túl, de egyik házasságából sem származtak utódok. A tanúkihallgatások, vérvizsgálat, minden kliensem igazát bizonyították. De az öreg nem nyugodott. A világért sem akarta elismerni az apaságot, fellebbezett, amíg csak egy módot is látott. De a végén megnyertük a pert, a bíróság kimondta, hogy az apa nem más, mint az Ameri­kából hazatért öreg. § § § Valóban hihető, hogy csak kimondottan érzelmi okok késztették az asszonyt arra, hogy egy ilyen, sokszor évekig is elhúzódó pert Indítson? Igen, mert mást nem ts nyerhetett. Az apjá­nak ugyanis se dollárja, se más vagyona nincs, szegény, agyondolgozott, öreg munkásember. Örökségről szó sem lehet, sőt nem valószínűtlen, hogy egyszer még 0 indít keresetet lánya ellen — tartásátI fizetéséért. (EAS) VISSZERES LÁB A lábszárakon mutatkozó visszeres csomók és az ezek következtében fellépő fekélyesedések a legré­gebben ismert betegségek közé tartoznak. „Visszeres a lába“ — mondják az ilyen ember­ről. Tulajdonképpen ez az elnevezés helytelen, mert visszér vagy vlvőőr, minden szervünkben, így a lábszáron Is mindig van. Az elhasznált vért a vivőerek vagy visszerek szállítják vissza a szív­be. Betegségről csak akkor beszélünk, ha ezek a visszerek kitágulnak, a bőrön át elődomborodnak. Helyesebb tehát, ha ezt a betegséget vlsszértágu­­lásnak nevezzük. Abban az esetben, ha a bőrben levő legfelületesebb visszerek tágulnak csak ki, kékes színű, alig kiemelkedő, kötegszerű, néha kacskaringós elváltozások, amelyek puha tapinta­­túak és nyomással elsimíthatók. A végtagok izmai között, a mélyben futó visszerek Is kitágulhatnak. Ezeket azonban kívülről nem láthatjuk és csak különleges vizsgáló eljárásokkal mutathatjuk ki. A visszerek kitágulását sok minden okozhatja. Ha a visszerek fala a normálisnál vékonyabb, gyengébb, a bennük áramló vér nyomásától már különösebb megterhelés nélkül Is kitágul. Vannak olyan családok, ahol az érfalgyengeség ős így a visszértágulatra való hajlam öröklődik. Még na­gyobb fokú tágulat Jön létre, ha az ilyen gyenge érfalü egyén tartósan álló vagy sok járással ösz­­szefüggő munkát végez (pl. közlekedési rendőr, pincér, villamoskalauz, postai levélkihordő stb.J. Álló helyzetben ugyanis a vér lassabban áramlik a visszerekben, megtorlódik és fokozott nyomást gyakorol az érfalakra. A vér megtorlódása és a nyomás fokozódása akkor is létrejön, ha a vissz­­eret felső részén, például a hasüregben valami összenyomja. Terhes asszonyok azért kapnak vissz­értágulatokat a lábszárukon, mert a magzatot tar­talmazó nagy méh nyomást gyakorol a hasüregbe futó visszerekre. A vér megtorlódását, a nyomás fokozását okozza az Is, ha egy visszér elzáródik. Ez bekövetkezhet úgy, hogy lassúbb vérkeringés mellett az ér egy részében a vér megalvad, és mintegy dugaszként elzárja a további vérkeringés útját. Ezt az állapotot trombózisnak hívják. Na­gyobb műtétek, szülés, a végtagok balesetből ere­dő sérülései, lábtörések után, továbbá a visszerek fertőzéses gyulladása kapcsán szokott bekövetkez­ni. Mindezek a visszerekben keringő vér nyomá­sának fokozódását létrehozó állapotok visszértá­gulatokhoz vezetnek. Ha a trombózis csak az egyik végtag vlsszerében Jön létre, a visszértágulat is csak egyoldali lesz. A tágult visszerek számos káros következmény­nyel Járnak. A vérkeringés sokkal lassúbb ben­nük; a szervezetre káros különböző salakanyagok eltávolítása, amelyet a visszerekben folyó kerin­gés végez, nem elegendő. A sejtek nem kapnak elegendő friss tápanyagot. Ezért a visszeres láb sokkal előbb fárad el, mint az egészséges és meg­erőltető Járásnál fájdalmassá válik. A lassú vér­keringés következtében a visszerek előtti hajszál­erek falán keresztül a vérből folyadék szűrődik át a bőr alatti szövetekbe, így a boka, lábszár vize­nyőssé, duzzadttá válik. Néha vörösvérsejtek jut­nak ki a hajszálerek falán át, ekkor piros bőr alat­ti és bőrvérzések láthatók. A vörösvérsejtek festék­anyagából később egy barna festők képződik a bőrvérzések helyén, amely hosszú éveken keresztül megmarad rozsdabarna foltos bőrelszíneződés alakjában. A sejtek rossz táplálkozása következ­tében a visszértágulatos lábon könnyen Jön létre ekcéma. Az ilyen lábon, ha a visszértágulat tartós, később a bőr elvékonyodik, fényes, sorvadt lesz. Legkomolyabb következménye azonban a visszértá­gulatnak a lébszárfekély. Abban az esetben, ha a bőrt valamilyen sérülés éri, ha a sejtek táplálkozása nem elegendő, a ke­letkezett seb nem tud begyógyulni. Amint a kert nem hoz termést, ha nem öntözik kellően, úgy a megfelelő vérellátást nem kapó sejtek sem sza­porodnak, ez pedig a sebgyógyuláshoz nélkülöz­hetetlen. Sőt az ilyen rosszul táplált szövetek egé­szen klsfokú, a beteg által sokszor észre sem vett sérülésekre már szövetelhalással válaszolnak. Az elhalás helyén alakulnak ki a fekélyek. Ezek min­dig éles szélünk, rendesen kerek vagy tojasdad alakúak, elég mélyek. Környékükön a bőr több­nyire sorvadt, heges, ami a sebszőlek felől történő gyógyulást is megnehezíti. Hangsúlyozni kell, hogy lábszárfekélyeket nemcsak visszértágulatok okoz­nak, hanem a betegségek hosszú sora Is, a bujakór­tól az érelmeszesedésig. Ezért lábszárfekély jelent­kezése esetén feltétlenül kérjünk orvosi kivizsgá­lást és ne írjuk azt mindjárt esetleg csak klsfokú visszértágulataink rovására.

Next

/
Thumbnails
Contents