Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-16 / 33. szám
RoCáková asszony OROMÉÉRT Pályája sofán több ezer párt házasított össze, körülbelül ugyanennyi újszülöttet fogadott — a társadalom megbízottjaként — az élők sorába. Volt olyan szombatja, hogy egymás után huszonöt pár mondott előtte örömteli, meghatódott „igen“-t. Egyszer reggel nyolctól délután fél hatig esketett. Neve: RoCáková Anna, Pozsony óvárosi körzetének anyakönyvvezetője. — Az emberi érzelmekkel dolgozni óriási felelősség — mondja munkájáról. — A köztudatban ünnepként számon tartott percek már csupán az azt megelőző izgalmas, szerteágazó munka természetes kicsúcsosodása. Különösen gyors emberismeretre van nagy szükségem. Leendő házasságkötés esetén például a kérvénybenyújtás néhány rövid perce alatt, alig pár mondatnyi beszélgetés alapján kell előzetesen eldöntenem: milyen beállítás, milyen anyakönyvvezetői beszéd illene a legjobban a leendő házasoknak. Ráadásul már előzetesen meg kell nyernem az ő bizalmukat is ... — Milyenek mostanában a polgári esküvők? Elérik az egyházi szertartások színvonalát, pompáját? Roőáková asszony hosszú percekig késik a válasszal. Szokott álmodozni? ??? — Csukja be egy pillanatra a szemét, és képzelje el: a pozsonyi vár felé virágokkal díszített gépkocsisor kígyózik föl a meredek utcákon. A vár udvarán megállnak. A jegyesek, szüleik, a tanúk és a násznép a főbejáraton a hangulatos neonfénnyel megvilágított előcsarnokba vonul, ahol már gyülekeznek a vendégek... Az anyakönyvvezető hívására a házasságkötő terembe lépnek, ahol a lehető legünnepélyesebben, valóban az eseményhez méltó környezetben zajlik le az esküvő... — Valahogy így képzelnék el egy szép, maradandó emléket nyújtó polgári esküvőt. Kül- és belföldi tapasztalatok bizonyítják, hogy nálunk is mindenütt könnyen megvalósítható lenne, ahol jó karban levő vár, kastély, vagy egyéb hasonló, rangos épület áll a nemzeti bizottságok rendelkezésére ... 1 És a valóság? Megdöbbentő ... Országszerte a városok és községek többségében a házasságkötő termek alig érik el egy közepesen berendezett irodahelyiség színvonalát. Elgondolkodó arccal, töprengve mondja: — Csodálni való hát, ha a házasságot kötő fiatalok nagy része ma is még — többnyire hitbeli meggyőződésük ellenére — csupán a maradandó emlék-élmény kedvéért templomban is megesküszik? Bólintok, és válasz helyett akaratlanul is filmkockákban peregnek le előttem az eddig látott esküvők képei. Valóban: néhány ritka kivételtől elteklnt-6 ve, a nemzeti bizottságokon látott esküvők többsége sablonos volt, minden ünnepélyességet, szép emléket nyújtó szertartásosságot mellőzve, néha mármár a sértő érdektelenség határát súrolta ... Néhány esztendeje például Pozsony egyik peremvárosi nemzeti bizottságán a nemzeti trikolórt viselő képviselő — egyébként a helyi földművesszövetkezet elnöke — egyenesen a földekről jövet, sáros bakancsban állt a posztóval borított „ünnepi“ asztal mögé, szemben a jegyesekkel... ! S a templom? Képek, szobrok, az égő gyertyák meghitt fénye, finommívű kelyhek, gondosan hímzett miseruhák, kellemes tömjénillat, egyszóval olyan légkör, amely az ember összes érzékszervére hatva nyújt felejthetetlen perceket. —■ Az egyházi szokások szolgai kopírozáse nélkül, saját találékonyságunkra támaszkodva kell mielőbb rangossá tennünk a nemzeti bizottságok polgári szertartásait! Eddig a felsőbb szervektől kötetszámra kaptuk az ide vonatkozó puszta törvényeket, fölhívásokat vagy irányszabást — anyagi támogatás nélkül... Az emberi kapcsolatok, a bizalom, azonban nem a papírra nyomtatott betűk, hanem az érzelmek, az emberi méltóság, figyelembevételének útján születnek. Ezt a nehéz munkakört csak az tudhatja jól ellátni, aki őszinte vonzalmat érez mások iránt, azonosulni tud derült jókedvükkel. — Miképpen körvonalazná hát az anyakönyvvezető feladatát? — Mindig új színnel, egy-egy új mozzanattal gazdagítani a körvonalaiban alkalomról alkalomra ismétlődő társadalmi szertartásokat. Az adminisztrációs feladatok gépies elvégzésén túlmenően csak így tud igaz célt, új értelmet adni mindennapi munkájának. Kiváló példa erre a pozsonyi Prímáspalota tükörterme — Roőáková asszony munkahelye. Szerénységből nem említi, de tudom: előfordul, hogy egy-egy szombatra már hetekkel előre sem akad szabad terminus a későbben jelentkezőknek. Itt ugyanis nemcsak maga a terem ünnepélyes, de az esküvők, keresztelők során gondosan ügyelnek a tetszetős külsőségekre, szertartásosságra is. Ez is bizonyltja: az emberek — a közelmúlt hibás nézeteivel ellentétben — igenis, igénylik ilyen alkalmakkor a rangos keretet, hiszen ez nem pusztán élmény, de egyúttal kissé a jó ízlés értékmérője is ... — Hogy lesz valakiből anyakönyvvezető? — Egyszerű: a nemzeti bizottság belügyi osztályára kerül, s ha éppen üresedés van az anyakönyvi hivatalban, vagy a főnök úgy látja jónak, hogy ott dolgozzon, akkor „boldogságkövet“ lesz. Ha van az illetőben fantázia, tanulásra késztető becsvágy és akarat, úgy egy-egy elkedvetlenítő kudarc ellenére is örömét leli ebben a munkában. — Kudarc .. j? — Az elmúlt években például több ízben is szóban vagy írásban korholás; kaptam csupán azért, mert a sajtóban, illetve egy-egy személyes beszélgetés során bátran rámutattam az anyakönyvvezetői munka Jelentős társadalomformáló szerepének méltatlan lebecsülésére, komoly fogyatékosságaira. Arra, hogy száraz előírások helyett a felettes szervek inkább anyagi támogatást nyújtsanak a nemzeti bizottságok polgári bizottságainak. Aki akár csak felületesen is jártas a lélektanban, igazat ad az anyakönyvvezetőnek, mert tudja: a benyomások milyen nagy befolyással vannak az egyén gondolkodáséra. Sajnos, még ma is számtalanszor előfordul, hogy a tetemes kiadásokkal járó előkészületek után, a leendő házasok az öröm- és várakozéstell bizonytalanság jóleső érzésével elmennek az anyakönyvvezető elé, aki szinte futószalagszerűen, alig hét-nyolc perc alatt öszszeházasítja őket. A fiatal házaspárban pedig felötlik a csalódás sugallta kérdés: csak ennyi az egész, és már házasok vagyunk ... ? — fin minden egyes esküvőre külön-külön fölkészülök — mondja. — Többször is előveszem az illetők házasságkérvényét. Lelki szemeim előtt fölidézem találkozásunkat, olyan jellegzetes pontokat keresve, melyek véleményem szerint a legjobban megfelelnek ízlésüknek, elképzelésüknek. E szerint választom ki a virágdíszt, a beszédet, a bejövetelnél játszandó zenedarabot. Mindenkinek a lehető legszebben, legjobban szeretném megrendezni az esküvőjét... t Ügy, mintha a saját fiam vagy lányom állna előttem ... Hirtelen elhallgat, kezét az ölébe ejti, a szeme sarkában árulkodó könnycsepp csillan. — Igen... úgy, mintha a gyerekeimnek csinálnám. Az én házasságom ugyanis gyermektelen ... Ezen a pályán egy nő számára nagyon fájdalmas az ilyesmi... Talán éppen ezért vagyok „túlbuzgó“, tán ezért igyek szem annyira .. . Találkozásunk óta sokat gondolkoztam RoCáková Anna utolsó mondatain. Ügy érzem, távolról sem „túlzott buzgalomból“, esetleg saját személyének népszerűsítéséért (mert ez a vád is érte már) végzi munkáját kiválóan, de határtalan lelkiismeretességből és őszinte emberszeretetből! S a mindezért járó jutalom? mások öröme -. -MIKLÓSI PÉTER л a Q. . ►, M> a 2
