Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-16 / 33. szám
Egy kis történelem A Duna mentén a szőlőtermeles a történetírás szerint valószínűleg Marcus Aurelius Probus, római császár korában honosodott meg. Ebben az időben a mai Szlovákia területén, Bratislava, Devin, Stupava, TrenCin vidékén római légiók tanyáztak. Szőlőtelepítésekről nem maradtak fenn sem írásbeli, sem tárgyi leletek, de mégis a meglevő okmányokból kiderül, hogy a bortermelés több, mint ezer esztendős múltra tekint vissza. A mai Szlovákia és Morvaország területén körülbelül a 9. század óta ismert foglalkozási ág a borászat. A legősibb források szerint a Nagy1 Morva Birodalom fejedelme, Svátopluk, 874-ben egy hordó bort ajándékozott Bofivoj cseh fejedelemnek a születésnapjára. A szőlőtermelés Szlovákia területén a legnagyobb fejlődést a 18. és a 19-ik században érte el, amikor a művelése 20 ezer hektárnyi területre terjedt ki. 1880-ban a fyloxera elpusztította a szőlőgazdaság kétharmadát. Csehországban a monda szerint Bofivoj fejedelem honosította meg a szőlőtermelést, amely később a 16. században élte fénykorát, amikor tíz hektárnyi területen az akkori mérce szerint 600 ezer cseh vödör, vagyis 350 ezer hektoliter bor termett évente. A régi prágai, litoméfici, mélnlki borpincék tanúskodnak az egykori kiterjedt szőlőtermesztésről. Az első és a második világháború között és a háború után a szőlőtermesztés nagy nehézségekkel küzdött. Egyrészt a háború alatt tönkrement szőlők, másrészt a szétmorzsálódott kistermelés nehezítette a szőlőgazdaság fejlődését. A fejlődés útján Az utóbbi években a szőlőtermelés és a borászat nagy fejlődésnek indult. Ehhez nálunk minden előfeltétel megvan: a tervezett szőlőtermelés, új szőlők telepítése stb. Szőlészetünk és borgazdaságaink dolgozói azon fáradoznak, hogy a bor minőségének állandó javításával azt a népegészség szolgálatába állítsák. Szőlőtermelésünk 90 százalékát borgazdaságaink és borpincéink dolgozzák fel, de bortermelésünk még így sem képes kielégíteni a hazai keresletet; külföldi borok behozatalával kell pótolnunk a hiányt. A fogyasztás és a minőség Nálunk az egy főre eső évi borfogyasztás 6—7 litert tesz ki. Ez jóval alacsonyabb más országok borfogyasztásánál. A statisztika szerint például az 1965-ben Franciaországban 121 liter, Olaszországban 108, Spanyolországban 65, Magyarországon 16 liter volt a lakosság egy főre eső évi borfogyasztása. Mindemellett a nemzetközi borversenyeken igen jól értékelik borainkat. Ezt a tényt bizonyltja, hogy 1958-tól 1966-ig csak a bratislavai borgazdaság vezetése alá tartozó borpincék különböző fajta borai 95 arany, 271 ezüst és 26 bronzérmet nyertek. Ehhez a szép eredményhez nagyban hozzájárult a jó fajta szőlők termelésén kívül a borgazdászathoz kitűnően értő szakemberek munkája is. Ahová hívják az újságírót A Bratislava! Borgazdaság Kelet-Szlovákiai Üzemébe a véletlen, a zuhogó eső és kíváncsiság vezetett. Sok évi újságírói munkásságom alatt igen kevés olyan igazgatóval, vagy igazgatóhelyettessel találkoztam, aki az üzemi autót felajánlva, házhoz hozatja az újságírót. Ez a meglepő . figyelmesség a kassa-t'ahanovcei Borászati Üzem vezetősége részéről ért, én pedig éltem az alkalommal. Az üzem neve nem új, csak az épület, amelybe két évvel ezelőtt a kassai régi üzem dohos falai közül átköltözött, л dolgozók 70 százaléka nő, akik Kassáról és a környező falvakból itt találtak munkalehetőséget és egyben olyan munkakörnyezetet ős munkafeltételeket, amilyenekről sok üzemben még csak álmodoznak. Megbíznak a nőkben Engliáová Mária, az üzem szakszervezeti elnöke, nagyra értékeli a nők munkáját. Még akkor is, ha a női munkahelyek legtöbbjében nem annyira szakképzettségre, mint inkább kézügyességre van szükség. Hetvenhat nő dolgozik az üzemben, amelynek az a jellegzetessége, hogy a dolgozók átlagos életkora 25 év. Az új üzemben egyelőre csak egy műszakban, reggel hattól délután fél háromig folyik a munka, amely sokban megkönnyíti a szakszervezet gondját. Nincs gondjuk a nők éjszakai műszakával, nincs szükségük üzemi bölcsődére, sem óvodára. Mivel az asszonyok a környéken laknak, gyermekeiket lakóhelyükön helyezik el, de legtöbbjükre a nagymamák vigyáznak. A Kassáról munkába járó dolgozókat — számuk elég nagy —, külön autóbusz szállítja oda és vissza, és az utazási költségeket is az üzem fedezi. Ez havonta ötezer koronát jelent az üzemi pénztár számára, de a munkások megbecsülik a gondoskodást. Az üzem nem Az üzem laboratóriumában állandóan ellenórzik a bor minőségét sajnálta a pénzt a szociális berendezésekre sem, amit szintén értékelni tudnak a dolgozók. Külön férfi és női mosdó, hideg-meleg víz, és öltözők állnak rendelkezésükre. Benyitok az öltözőbe, szekrények sora között tarka, virágos térítővel letakart asztalok, a térítők anyagából függönyök az ablakokon. Rend és tisztaság fogad mindenütt. A mosdók kagylói tiszták, a zuhanyozók nyílásain tarka virágos függönyök. Az ebédlő asztalain fehér abrosz. Úgy látszik, az itteni nőknek van szépérzékük. A hegy leve futószalagon Horánsky Olivér, üzemvezető kísér végig a bor birodalmán. A palackozó részlegben csak nőkkel találkozunk. Géppel mossák az üvegeket. A lúgos meleg víz némelyiket tisztára mossa, némelyiket nem. Horánsk? mester felhasználva a sajtó nevelő szerepét, Így fordul hozzám: — Látja, ezt írja meg. Legyen a segítségünkre! Nézze meg ezeket az üvegeket, ezt a beleszáradt piszkot még a lúgos víz sem mossa ki belőlük. Kézzel meg kefével kell őket kitisztítani, és jó néhányból a belenyomkodott dugókat kihúzogatni. Ez a munkatöbblet pedig nagyon hátráltatja a termelés menetét. Ha a háziasszonyok használat után rögtön kiöblítenék az üvegeket, sokkal jobban menne minden. Az üzem az üres üvegek darabjáért ugyanúgy egy koronát fizet, mint amennyiért az üzletek visszaváltják. Mi egy koronáért adjuk el, s ezért a pénzért még sikáljuk is. Az üveggyárak Cj technika régi hordók között Is sok selejtet készítenek, leválik az üveg alja, nem egyenlő vastagságú mindenütt a palackok oldala. Sok üveg eltörik munka közben, és még a bor is kárbavész. Naponta 900—1000 üveg törik össze, ami ugyanennyi korona kárt jelent. Az üzletesek ne vegyék vissza a piszkos, a csorba szájú, dugót tartalmazó üvegeket, és az üveggyárak is igyekezzenek olyan jó fiaskókat gyártani, mint a nemSovai gyár. A villamos töltő géptől futószalagon mennek az üvegek a dugaszolő, majd a címkéző gép „keze“ alá, ahonnan már csak a ládába kell rakni őket, mert tovább szintén futószalag szállítja a ládákat a hatalmas raktárhelyiségbe. Itt már férfierő vér rájuk. Naponta 22—23 ezer fiaskó bor hagyja el a palackozó futószalagját. Látszólag nem nehéz munka ez a nők számára, de a gép nem áll meg, és bizony nagy kézügyesség kell ahhoz, hogy a futószalagon ne legyenek egy-két méteres üres részek az üvegek között. A nők közül sokan dolgoztak már a kassai régi üzemben is. Itt látják a különbséget a régi és az új munkafeltételek között. Most kevesebb erőfeszítéssel többet is keresnek. A tervek szerint 1970-ben 32 ezer hektár, 1980- ban pedig 50 ezer hektár területen fognak szőlőt termelni hazánkban. Ebből Kelet-Szlovákiában 15 ezer hektárra vállalkoznak. A borgazdaságok növekedésével a nők számára is nagyobb munkalehetőséget teremtenek. Az üzemi dolgozókról való gondoskodás pedig azt kívánja, hogy legalább olyan legyen, mint a meglátogatott üzemben. Varga Magda A BOR A sobranci SLftAVA szőlőtermő vidéke BIRODALMÁBAN
