Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-26 / 4. szám

Üabad szombat reggelére friss csillogó hótakaró borította be a várost. Az Idő fél kilenc felé járt. Az utcákon csak itt-ott egy-egy ember, azok Is inkább bevásárló asszonyok. A házak előtti vastag hóban csak keskeny kitaposott utacska jelezte a korábban kelők nyomait.

A Duna utcai játszótér körül megélénkült az élet. Gyerekek, vállukon sllécekkel, vagy szánkót húzva maguk után, siettek a játszótér kapuja felé. A gondnoki épület előtt autóbusz zúgása zavarta a csendet.

— Bácsi kérem, ez a busz megy a Zerge-hegyre? — kérdezi az egyik kislány, és az Igenlő válasz hallatára máris többen Igyekeznek helyet foglalni az autóbuszban. Különjárat a téli sportokat kedvelő gyermekek számára. Viteldíj 1 korona, szánkóval, vagy sível együtt.

Berregve áll meg az autóbusz Bratislava környékének legmagasabb pontján, a Zerge-hegyen. Papák kisgyermekekkel, iskolások plonlrvezetőjükkel vidáman ugrálnak ki a magas hóba.

— Köszönjük a kiszállítást, és mikor tetszik értünk jönni? — kérdezik a lányok.

— Aki ebédre haza akar menni, legyen pontosan háromnegyed tizenkettőre Itt, ezen a helyen, — figyelmezteti őket az autóbusz vezetője. — Most visszamegyek a lustábbakért, akik a tíz

órakor Induló autóbusszal akarnak szánkáznl jönni. Szórakozzatok jól és legyetek pontosak,

Irene Novotná, a bratislavai Nevedzovej utcai Kilencéves Alapiskola pionír-sportkörének vezetője, az úgynevezett „Majomdombra“ irányítja a gondjaira bízott lányokat. A lányokat, mert egy fiú sincs közöttük. A pionírok legtöbbje szánkáznl jött, és ez a rész a szánkázóké és a slznl tanulóké. Ez már Ilyen íratlan törvény a Zerge-hegyen, hogy ne zavarják a felnőtt slzőket. Egy kis erdős réten áthaladva, csodálatos hófehér mesevilág tárul a szemünk elé. A 25—30 centis friss porhóban még csak egy-két páros szánkónyom mutatja az utat a ködbe borult völgy felé. A koránkelés megéri ezt a nem mindennapi látványt. Néhány pillanat és a gyerekek birtokukba veszik a domboldalt, lesiklanak, felborulnak, kacagásuk megtöri a csendet.

Holec Andrejka és Dása ikertestvérek. Első osztályosok. Édesapjuk nem sajnálja a fáradságot a szabad szombatokon és gyermekeit slelni tanítja. Nemsokára, ha már a lányoknak jobban fog menni a síelés, ő is lécet köthet, de addig bizony neki nem jut több szórakozás a friss, tiszta levegőnél.

— Apuka, nagyon fázik a lábam! panaszkodik Dása.

— Mozogj többet, és akkor nem fogsz fáznil — A tanácsot követve, Holec doktor is bokáját összeverve topog a

magas hóban. Hiába, nem mindig könynyü papának lenni.

Talán a legelégedetlenebb mai munkájával Füredi Adrienne, a bratislavai gyermekjátszóterek metodikusa.

— Az én dolgom lenne síelni tanítani a gyermekeket, de a legtöbbje szánkót hozott, a többit meg nem kell már tanítani. Ügy látszik, a decemberi meleg és a hagyományos „brátislavai telek“ miatt kevés gyerek kapptt sllécet karácsonyra. Pedig nagyon szép sport a Sízés. Délután siversenyt rendezünk a Vaskutacskán, ott biztosan többen lesznek.

— Ez a különjárat csak egyszeri akció volt, vagy máskor is lesz?

— A Gyermekjátszóterek Gondnoksága minden szabad szombaton és vasárnap megszervezi ezt a kirándulást. A fő cél azoknak a gyerekeknek a szórakoztatása, akikkel a szülők elfoglaltságuk miatt nem nagyon törődnek. M! felügyelünk a ránk bízott gyerekekre, és a szülők helyett megtanítjuk őket a téli sportok szeretetére.

A szép elgondolást csak dicsérni lehet. Sok családban még nem értették meg a szabad szombatok valódi értelmét. Szervezeteink azon igyekeznek, hogy legalább a gyermekek számára kellemessé tegyék ezeket a szombatokat. De vajón, ki tudjuk-e használni ezeket az akciókat? Tudnak-e róluk maguk a gyerekek?

Dél felé már mintha mákkal szórták volna be a hegyoldalt. A tarka slbundás tömegben nehéz volt ismerőseinkre találni. Nagy a vigság a domboldalon. Papák kisgyermekekkel, szánkázók, sízők meg-meghemp8regnek a puha hóban. Csodálatosan szép szombat délelőtt.

Az autóbuszon találkozunk újra. A gyerekek egymásról porolják le a havat, kipirult arcuk ragyog a boldogságtól. A játszótérre visszaérve, viszontlátással köszöntek el a sofőr bácsitól. Két hét múlva megint találkoznak.

xxx

A városban, a játszótértől nem meszsze, az olvadó latyakos hóban hokyütőjükkel spriccelték egymásra a sarat hasonló korú gyerekek. Nekik is szabad szombatjuk van, de milyen más!

VARGA MAGDA

Ez is a sporthoz tartozik

Fenéktéken a papával... L. Lisicky felvételei

viszont az érdekel, milyen az a sertésistálló, melyben a munka sokban hasonlít a gyári munkához?...

Jeremiás Pál egyedül gondozza a 2600 darab sertést. A munka szinte gombnyomásra történik. A takarmány csöveken keresztül kerül a központi tartályból a kéverőkbe, ahonnét alapos keverés után a szabályozható nyitáson keresztül a futószalagra ömlik, majd a futószalag segítségével a vályúba jut.

Egy-egy ketrecben 37 sertést helyeztek el. Ennyi hely van a ketrecen belül a vályúnál is. A vályút elzáró rész önműködően nyílik ki, s ha e sertések megették a kiszabott adagot, vagyis a vályú kiürül, az elzáró rész magától visszagördül. Érdekes megfigyelni, a sertések néhány napon belül mennyire alkalmazkodnak az új,

számukra szokatlan környezethez. Mindegyik kiválasztja magának a helyét, s kevés kivétellel rendszerint minden etetésnél ott eszik. S ahhoz is hozzászoktak, hogy időben elvegyék a fejüket a vályútól, különben a lezáró rész rácsapódik a fejükre.

Az etetésnél valóban kevés munkája akad a gondozónak. Mindössze a takarításnál kell kicsit „dolgoznia". A ketrecek egyik végében rost van elhelyezve, melyen keresztül a trágya és az ürülék lehull az erre a célra készített, mélyített folyosóba, ahonnét elektromos karok segítségével tovább kerül az istálló végében elhelyezett tartályba. A gondozó feladata, hogy a ketrecben maradt trágyát lehúzza a rostra, s ezzel tulajdonképpen meg is történik a takarítás.

Az istállón három sor vályú húzódik végig, mindegyik két oldalas, vagyis a ketrecek hat sorban vannak elhelyezve, négy ellenőrző folyosóval. Az épület közepén van a keverő és a többi berendezés, valamint a szociális helyiség. Az istálló végében találjuk a beépített mérleget, mely megkönnyíti az állatok rendszeres mérését.

Jeremiás Pál munkaideje reggel hatkor kezdődik. Kilenc körül végez, s délig szabadja van. Aztán következik a déli etetés, s utána este hatig megint szabad. Tényleges munkaideje alig haladja meg a hat órát. Éppen ezért nem is nagyon törekednek a két műszak bevezetésére. Igaz, úgy a munka még jobban megoszlana, viszont a fizetés a mostani háromezer százról kétezer kétszázra csökkenne.

A hizlaldába harminc kilogrammos sertések kerülnek, melyeknek napi súlygyarapodása előreláthatólag 0,55 kg lesz. Egy kilogramm hús önköltsége 7,10 korona, melyből a bérköltség 1 kg húsra 7 fillér.

Ezek után talán még az érdekelné az olvasót, menynyibe kerül egy ilyen istálló felépítése. Nos, 5 144018

koronába, s ez bizony nem is olyan sok, különösen akkor nem, ha a költségek 1,6 (jó másfél év) alatt megtérülnek. A feltétel megvan hozzá, mert úgy tervezik, hogy évente 6524 darab 110 kilós sertést adnak el 9 602 424 korona értékben.

Nagyüzemi hústermelés ez, ahol a kézi munkának már alig akad helye. A gondozó itt csak irányitó szerepet tölt be, s ezért a gondozó elnevezés helyett is mást kell keresnünk. Jeremiás Pál szakképzettsége sem az állatgondozásra irányul, — az ezzel kapcsolatos tennivalók a zootechnikusra hárulnak — hanem a gépek kezelésére. Tulajdonképpen kitanult géplakatos, aki fehér köpenyben irányítja a gépek munkáját.

Célul tűztük, hogy 1970-ig a mezőgazdaság színvonalát az ipar szintjére emeljük. Ez még sokszor megvalósíthatatlannak tűnik, mégis vannak dolgok, amelyek azt bizonyítják, nem is olyan megvalósíthatatlan ez. Nézzük csak így: Miben különbözik Jeremiás Pál munkája a gyári dolgozókétól?... Semmiben, vagy ha különbözik is, csak nagyon kevéssé. Vagy, mi a különbség, ha azt mondjuk; a Mladá Boleslav-i autógyár naponta 400 darab autót készít, vagy ha azt, hogy a Párkányi Állami Gazdaságban óránként 2 darab száz kilogrammos vágósertést termelnek?... A különbségek hamarosan eltűnnek.

Az állattenyésztés korszerűsítése minden bizonnyal magával hozza a munkák automatizálását. A párkányiak ebben már példát mutattak. S megvan a lehetőség arra, hogy a többi állami gazdaságokban, szövetkezetekben is kövessék őket. Ugyanis az istálló tervét újítási javaslatként benyújtották. A bizottság döntésére még várni kell, ám a gyakorlat mellettük szól...

H. ZSEBIK SAROLTA