Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-02 / 31. szám

A prágai Na zábiadli színház együttese az utóbbi időben számos külföldi meghivást kapott, többek között a fi­renzei nemzetközi fesztiválra, a hí­res velencei Biennáléici, a párizsi Nemzetek Színházába és az Ode­­onba, továbbá a londoni Aldwych Theatre-be, egyszóval olyan színpa­dokra, amelyek csak a legelhivatot­­tabb művészeket, együtteseket lép­tetik föl. Eithetö, ha Jan Grossmanií-t, a kitűnő prágai színház művészeti ve­zetőjét ezernyi gond és munka kö­zött találjuk. De azéit egy kis időt mégis szentelt nekünk, hogy egyet­­mást megtudjunk a színház életé­től. Nemrég étkeztünk meg az évad első külföldi turnéjáról, Finn­országból. Jyväskyläben, .ennek az északi oiszágnak egyik kulturális központjában játszottunk. Jcny Ubu király cimü darabját adtuk elő, amely Leissimo professzor vélemé­nye szerint megtalálta az utat a finnek szívéhez. Azt viszont nem mondhatnám, hogy simán érkez­tünk meg Finnországba. Ugyanis Moszkvában eltűnt a színházi kel­lékeket, díszleteket tartalmazó va­gon. Mit volt mit tennünk, a művé­szek folytatták útjukat, titkárnőnk pedig a műszaki személyzettel Moszkvában maradt, hogy megke­ressék az elveszett vagont. Képzel­heti, milyen felajzott lelkiállapotban vártunk minden telefont, még a fő­próbát sem voltunk képesek meg­tartani. Végül is vagonunk két órá­val a kezdés előtt befutott! Hogy micsoda rohanás volt, hiszen min­dennek a helyén kellett lennie, a világosítóknak pontosan el kellett helyezniük reflektoraikat és így to­vább. Holmi rendezői utasítások­ról, az un. utolsó simításokról szó sem lehetett. A közönség már el­foglalta a helyét, s mi még mindig VILÁGJÁRÓ színház nem voltunk készen. A finn színház igazgatója kénytelen volt bejelen­teni a nézőknek, hogy a diszletek késése miatt az előadás két órával később kezdődik. S ekkor óriási meglepetés ért bennünket. A közön­­rég egy emberként kiáltott fői: „Nem baj, mi szívesen várunk!,, De ez még mindig nem volt elég. Csős­tül jön a baj mondja a közmon­dás. Nos, az utolsó pillanatban a hangkeverőnk a kiállott izgalmuk következtében sziviohamot kapott, úgyhogy az előadást csak néhány peiccel tiz óra előtt kezdhettük el. Az izgalmakért azonban bő­ven kárpótoltak bennünket a regge­li lapok, amelyek óriási címek alatt taitalmas, alapos kritikával méltat­ták színvonalas előadásunkat. Finn­országi tartózkodásunk alatt mint­egy 45 nagy cikk látott napvilágot rólunk, sok fényképpel. A kritikusok különösen kiemelték azt a törekvé­sünket, hogy új módszerekkel dol­gozunk. Büszkék voltunk eire a nagy visszhangra, de arra talán még job­ban, hogy néhány csehül beszélő művész ennyire tudott hatni, s eny­­nyite le tudta kötni a tölünk oly tá­vol eső nézőket. Mert lényegében az egész daiabot cseh nyelven ját­szottuk végig, csupán a legfonto­sabb részeket kommentálták finnül. Azelőtt ritkaságszámba men­tek az ilyen nagyobb művészeti kör­utak, s rendszerint egyéni vállalko­zások voltak. Ma aszerint utazik egy-egy színház, milyen meghívást kap. Ezek a meghívások tehát mint­egy értékmérői egy-egy együttes munkájának, színvonalának. Mi va-Marie Málková és Jan Píev­­cil, F. Kafka „Per” című mü­vében. Marie Málková és Ján Libi­­cek. Foto: Jár. Krejci lóban nem panaszkodhatunk, mert valamennyi Iccilföldi szereplésünk­ről már előre írnak a lapok, s nem egy helyen az előadás után még sajtóértekezletet is tartunk, oly nagy az érdeklődés. S nemcsak a szin­­müvészetünk kerül ilyenkor sző­nyegre, de általában a cseh kultú­ra. Ilyen általános érdeklődésnek civendtiink például olaszországi tur­nénkon, ahol egy Kafka darabbal szerepeltünk. Ez annál is örvende­­tesebb számunkra, mert tudjuk, hogy Kafka olyan színpadi szerző, aki nemcsak a színészektől kíván maximális teljesítményt, de ugyan­akkor megkövetel egy bizonyos szin­­vcnalat a nézőktől is . .. Beszélgetett IJbor Andel В HÁROM ORSZÁG т Ukrajnai kőrútom utolsó állomáshelye az Ung folyó két partján fekvő Ungvár és közvetlen környé­ke volt. A város évszázados épületei sok emléket őriznek. A hajdani szálló, jelenleg a 8 -as számú iskola épületének homlokzatán levő emléktábla, mint történelmi érdekességet hirdeti, hogy itt idő­zött a nagy magyar forradalmár költő, Petőfi Sán­dor. Ungvár kiemelkedő kulturális székhely. Televí­zió és rádió stúdiója, egyeteme, számos főiskolája, impozáns koncertterme és más, a kultúra ügyét szol­gáló létesítménye van. A folyópart közelében egy patinás, de karbantartott épület, a 10-es számú, Zalka Máté nevét viselő, magyar iskola, A naptár június hatodikát mutatott. Nálunk az iskolában ilyenkor kezdődik az évvégi hajrá, itt már üresen kongtak a tantermek, hiányzott a gyermekzsivaj. Június elsejével, a Nemzetközi Gyermeknappal ugyanis kezdetét vette a háromhónapos nyári nagy­vakáció. A kisebbek számára — egészen az ötödik osztályig — ezzel a nappal megszűnt minden kö­telezettség, a nagyobbak június első napjaiban még egy-két tantárgyból (osztályok szerint) vizsgát tet­tek. így a tanári szobában együtt volt a pedagógus gárda, várták a vizsgára berendelt tanulókat. Az Ung folyó partján cl terül ft ósi város: Ungvár Azt hiszem a külföldi vendégek kö­zül vajmi kevesen tudják, hogy a Ba­laton vize nem csupán fürdésre, csó­nakázásra — egyszóval szórakozásra — alkalmas, de Innét nyeri a vizet ön­tözés céljára, a száztíz kilométeres hosszúságú és nyolcvan kilométer szé­lességű körzetben, a Balaton mellett elterülő gazdaságok többsége. A balatonvilágosl állami gazdaság a Balaton déli oldalán terül el, nem messze Siófoktól. Kíváncsi voltam mi­lyen alapokból származik az öntözőbe­rendezés építése, mennyi Idő alatt té­rülnek meg a befektetett költségek s. mennyivel javultak a termelési ered­mények, amióta öntöznek. Kurucz Al­bert, a balatonaligai részleg igazgató­ja, mielőtt még válaszolt volna a kér­désre, jóízűen elnevette magát, aztán megkomolyodva magyarázni kezdte: — Négy évvel ezelőtt megkaptuk az államtól az építkezésre a teljes össze­get, ma már csak harminc százalékot adnának. A költségek csak ötven év múlva térülnek meg, ami bizony túl hosszú idő arra, hogy ezt egy gazda­ság csupán a saját költségvetéséből fedezni tudná. Mennyivel javultak a termelési eredmények? ... Hogy őszin­te legyek, azt még mi sem tudjuk. Ugyanis az előző két év — ennyi idő óta van üzemben a berendezés — csa­padékmennyisége olyan egyenletes volt, hogy alig öntöztünk. Tulajdonkép­pen az idei száraz esztendő lesz a mérvadó... Az elgondolás — még annak elle­nére is, hogy megvalósítása túl költsé­ges — nem elvetni való, hiszen Ma­gyarország egyik jelentős exportcikké­ről, a szürkebarát, a Csabagyöngye, a tramín és más, országszerte híres bo­ráról van szó. S ha nincs elég csapa­dék, nem telik meg a hordó sem ... Az új mechanizmus bevezetéséig az adásvételi kapcsolatok itt is szorosan meghatározott formában történtek. Vi­szont a múlt évtől kezdve már nincse­nek a borfeldolgozó üzemhez kötve. Borukat annak adhatják el, aki többet ad érte. A külfölddel is közvetlen kap­csolatot tarthatnak fenn. Ezt a lehető­séget most még nem tudják kihasznál­ni, mert nincs palackozójuk, de nem­sokára elkészül az új palackozóüzem, s akkor számukra is kitárul a kapu külföld felé. Már épül az új gyümölcslé-feldolgo­zó üzemük is, amelyben .a saját termé­sű gyümölcsből készítenek ízletes mus­tokat, gyümölcsitalokat, frissítőket. Ez is új munkalehetőséget nyújt majd az 1500 alkalmazottnak, akiknek a hatvan százaléka nő. Nem véletlen ez az arány, hiszen a szőlészettel, gyümöl­­csészettel járó pepecselő munkát ki tudná jobban elvégezni, ha nem az ügyes kezű ló?,yok, asszonyok?!... A női dolgozók nyolcvan százaléka fiatal, alig 16—20 éves. Nemcsak hely­beliek, a Környékről négy autóbusz hoz­za őket Ide naponta. S aki még a köz­vetlen autóbuszjárattól is távolabb la­kik, az szállást kaphat a 180 szemé­lyes munkásszállóban. A bentlakás még így is kifizetődik. Tavaly az átlagos ha­vi kereset 1575 forint volt. Természete­sen azonban akadnak olyanok is, akik megkeresték havonta a négyezer forin­tot, attól függően, hol és mennyit dol­goztak. A dolgozóknak joguk van kukorica­földre, a családtagok számának meg-

Next

/
Thumbnails
Contents