Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-02 / 31. szám
Velence egyedülólló. sajátos világóban is külön színfoltot képez a Giardinl Publiciben kétévenként megrendezett nagyszabású, nemzetközi képzőművészeti kiállítás. A hatalmas parkbon szétszórtan elhelyezett pavilonokban az egyes országokat képviselő művészek bemutatják alkotásaikat, Giovanni Pavoretto Fisca, a Biennálé igazgatója szerint ez a szemle nemcsak áttekintést ad a világ művészetének fejlődéséről, hanem ugyanakkor kifejezője annak is, hogy a művésznek a világot, illetve a társadalmat alakító tényezőnek kell lennie, aki műveivel és magatartásával a haladás előharcosa. Hangsúlyozza, annak ellenére, hogy a Biennálé gondolata Velencében született meg, és Igyekeznek megőrizni sajátos jellegét, ugyanakkor arra törekszenek, hogy a legszélesebb nemzetköziséget fejezze ki Fáradozásukat siker koronázza. Ezt bizonyítja, hogy idén 37 ország képviseltette magát. Afrika első ízben vesz részt a Biennálén és ezt a tényt a rendezőség külön kiemeli. A napilapokból Ismeretesek a megnyitás körüli bonyodalmak, a velencei diákság nagy tüntetései, a rendőrség beavatkozása. Az egy héttel később ott járt látogató már csak az olasz kiállítási csarnokban észleli a történtek utólagos visszhangját. Az olasz művészek legtöbbje ui. tiltakozásul a rendőri beavatkozás ellen, kiállított műveit letakarta és „Az erőszak megöli a kultúrátl" és „Tiltakozunk..." feliratokkal figyelmezteti az illetékeseket és a látogatókat állásfoglalására. A francia művészek egy része szolidaritásból csatlakozott az olaszokhoz, így az ő műveik sem tekinthetők meg. A többi pavilonban — a legtöbb országnak állandó, saját kiállítási csarnoka van —■ sokoldalú benyomást szerezhetünk a modern művészetről. A téma- és formaválasztás, az anyagfelhasználás, szín- és fényhatások alkalmazása, a technikai megoldások mind korunk bonyolult világának kifejezői, művészi szinten. A sokfajta Irányt képviselő, a világ minden részéről összesereglett művészek alkotásai összbenyomásként mégis bizonyos egységet képeznek: a modern művészetet. Paul Cézanne, akit a modern festészet atyjának tekintenek, ezt az irányzatot úgy határozza meg Herbert Road angol műtörténész szerint, hogy: „A világot objektiven kell látni, minden rendszeres gondolkodás vagy rendszertelen érzelmi momentum közbejötté nélkül." Nehéz a sok mű közül néhányat kiemelni és ezt nem is szakértőként tesszük. Megemlítjük, ami a sok közül szembetűnő volt. Dél-Amerika, Spanyolország, Kongó, Izrael művészei az országok természeti adottságaiból kiindulva, erőteljes, élénk színösszeállítású kompozíciókkal vonják magukra a figyelmet. Az USA pavilonja előtt Leonard Baskin nagyméretű bronzalkotásai fogadják a látogatót. Érdekes Red Grooms „Chicago“-ja, egy kis helyiséget teljesen betöltő, elemekkel és motorral hajtott, városrészletet ábrázoló mű. A japánok fém és üveg alkalmazásával ügyes fényhatást érnek el. Csehszlovákiát négy kiállító művész képviseli, A. Brunovsky és R. Krivoi Pozsonyból, V. Preclík és F. Ronovsky Prágából. Műveik méltán illeszkednek be a világ modern művészi alkotásai közé. A perui Juan Manuel de la Colina „Elem"-e plexiüvegre festett figuráinak villanyvetítéssel előidézett mozgása hatásos, ötletes a három magyarországi művész egyikének, Vilt Tibornak négy cölöpön nyugvó kompozóciója, az „üdvözlet Velencének", Kokas Ignác temperái és Kondor Béla 20 darabból álló relief sorozata is jogosan felkelti a figyelmet. * • * A franciák négy különböző modern irányzatot képviselő művészük alkotásait küldték el a kiállításra. Ezért a hivatalos ismertetés alapján legjobban rajtuk érzékeltethetjük az egyes modern irányzatokat. Egyikük, az 1928-ban született Arman, társalapítója az „Új realisták" csoportjának (I960) és ugyancsak társalapítója a nicei iskolának (1961). A tokiói Biennálén 1964-ben második díjat nyert. New Yorkban, Nizzában és Párizsban él. Műveinek egy részét a hangszerek ábrázolásának szenteli. Kompozíciói összetört vagy barnára égetett hangszerek halmaza poliészterbe foglalva. A festék mesteri alkalmazásával színes varázslatot teremt. A szakemberek szerint művészete elég gazdag ahhoz, hogy a szobrász és a festő közötti korlátokat legyőzze. Műveiben az új realizmus bizonyos absztrakt lírában nyer kifejezést. Az 1921-ben született Jean Dewasne Párizsban él. Művel számtalan kiállításon szerepeltek. Nemzetközi konferenciákon szakelőadásokat tart. öt A 34. e e « 0 Й „A művész ne abban az értelemben legyen próféta, hogy jövendőt jósol, hanem, hogy közölje az emberekkel — még tetszésük ellenére is — szívük legrejtettebb titkait". (Collingwood) bízták meg az 1968-as Grenoble! Téli Olimpiai Járékok monumentális festménycsoportjának a megalkotásával. A párizsi iskola egyik előfutárja, nemcsak az absztrakt festészetben, hanem abban a törekvésben Is, hogy az anyagot művészi kifejezőeszközzé emelje, hogy természetes kibontakozás révén logikus szerkezeti felépítéssé váljon. Már régóta küzd azért, hogy kialakuljon a szorosabb kapcsolat a művész és a legszélesebb körű közönség között. Plotr Kowalski Lwowban született 1927-ben, építészeti oklevelet szerzett, fest, szobrászkodik. Régebben Amerikában dolgozott, most Párizsban él, Az Unesco palota építészeti tervén dolgozott. 1960-ban az első átlátszó poliészter építészeti konstrukciót állítja össze egy vlllanytranszformátor részére. A plasztikus anyagok mestere. Szobrai megalkotásánál gyakran folyamodik a villamosság, a neonfény és a gépi mozgás eszközeihez, öt mértani formát használ fel; kockát, gömböt, gúlát, hengert, kúpot. Alkotásainak geometriai formái, egymással ölelkezve, matematikailag tökéletes teret alkotnak. A jelenkori művészet egyik rendkívüli egyéniségének tartják. A negyedik francia művész Nicola Schoffer, magyar származású. Kalocsán született 1912-ben, Budapesten végezte a Képzőművészeti iskolát, majd Párizsban továbbképezte magát. Ma is ott él. ű a térdinamikát fejleszti. A gépeknek és a fénynek, a mechanikai mozgásnak, kibernetikának és a villamosságnak a költészetét találjuk meg nála. 1956-ban alkotja első kibernetikai alakját, amely a Sarah Bemard színház egyik darabjának koreográfiájában „táncol*. 1957-ben kifejleszti a lumlno-dlnamizmus elméletét. További munkásságából kiemelik a belgiumi Llegeben 1961-ben alkotott 52 méter magas tornyot, amelyen a 66 forgátükör és 120 színes fényszóró fantasztikus audlo-vízlós látványt nyújt, ű annak a több mint 300 méter magas apatiodinamikus és kibernetikus torony tervének a készítője is, amely emblémája lesz a 21. század Párizsának. Schoffer alkotója az építészeti és városrendezési tervnek Is; e téren a legmerészebb újítók közé tartozik. Röviden összefoglalva: az október 20-ig tartó Velencei Biennálé olyan bő élményanyagot nyújtó kiállítás, amelyet nehéz érzékeltetni. A Biennálén kiállító művészek a mai modern kort tolmácsolják, műveik a gépek és az Ipari fejlődés költészete. BERTHANÉ S. ILONA f
