Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-02 / 31. szám
о и 'О с о > ш "D О и 'О £ о Е 'О-и 4-» *0) ■н ю (Л Prágában a Legfelsőbb Bíróság tanácsa dr. Otomér Вейка, a Legfelsőbb Bíróság elnöksége elnökének vezetésével Július 10-án megkezdte Rudolf Barák és Vlastlmll Jenyá perének tárgyalását, törvénysértés alapján. A törvénysértés vádja a pflbraml legfelsőbb katonai bíróság ítéletét marasztalja el, amelyet az említett bíróság R. Barák, mint főbünös és V. Jenyé, mint cinkos szabotázsügyében hozott... S most megkezdődött e sötét dráma második fejezete, a drámáé, amelyet történelmünk Irt, Jobban mondva azok, akik még nem Is olyan rég a kezükben tartották az országlés gyeplőjét. Az első felvonást Ismerjük — 1902 június 20-án R. Barák belügyminiszter és titkára, V. Jenyé után becsapódott a börtön kapuja. A vád: szabotázs, a Belügyminisztérium munkájának aláásása, akadályozása, fontos államköltségek fedezésére szolgáló, Jelentős összegű valuta eltulajdonítása. Hat év után a prágai Legfelsőbb Bíróságnak ugyanabban a — most Is zsúfolásig megtelt — tárgyalótermében Játszódik le a második felvonás, amelynek folyamán a vádlott — vádlóvá lép elő, s amelyben az egyén személye és sorsa tulajdonképpen kulisszaként rajzolódik ki ama sötét dráma hátterére, melynek vezérmotlvuma a vérrel és szenvedéssel megpecsételt, vak hatalmi vágy volt. A főügyész arra kéri az esküdteket, hogy Bará kot mentsék fel a szabotázs vádja alól, s csupán az állami vagyon megkárosításában Ismerjék el bűnösségét, R. Barák ezt nem fogadja el és tiltakozik. Azt állítja, hogy magas beosztásával sohasem élt vissza, soha semmit sem tulajdonított el Jogtalanul, s tevékenységében mindig szigorúan szem előtt tartotta a köztársaság érdekelt. Tehát kinek állt útjában Barák? Ki volt az, aki annyira félt tőle, hogy kimondatta fölötte a halálos Ítéletet. Amikor 1953-ban Karol Baellek átadta Baréknak a belügyminiszteri tárcát, megjegyezte: „Ami a minisztérium folyó ügyelt Illeti, arra ne legyen gondod, megy az magától Is — senki, még akarva sem tudná ezt a kolosszust megállítani..De Baráknak nemcsak hogy megvolt a magához való esze, hanem használta Is — és szemmelláthatólag Intenzivebben, mint az számára egészséges lett volna. Azaz csakhamar belemélyedt a hatalmas gépezet fogaskerekeinek a vizsgálatába. Egymás után megismerkedett azoknak az embereknek az irataival, akiknek ügyét a Belügyminisztérium el Intézettnek tekintette — mert hiszen senkinek sem Jutott eszébe, hogy kételkedjék a CSKP politbüroja által összegezett bizonyítékokban. Barák hiába tiltakozott a polltbürúban, hiába mutatott rá a Mária Svermovát terhelő véd értelmetlenségére, akinek bűnösségét semmi az égvilágon nem bizonyította (egyébként Medvegyev szovjet tanácsos is osztotta Barák nézetét) — mindig erős és ingerült ellenvetésekbe ütközött.. . így volt ez Rudolf Slánsky rehabilitálásának kérdésében Is, amelyben Barák csak a pártból való kizárás meghagyását Javasolta. Viharos tiltakozás volt a válasz. „Hogyan rehabilitálhatnánk Slánskyt, éppen most, amikor Magyarországon Rajk és társainak rehabilitációja ellenforradalmat váltott kl?“ — érvelt A. Novotn^. — „Slánsky pere az adott korszak politikai szükségszerűsége volt.. .“ Mindig akadt valaki, akinek meg kellett halnia azért, hogy az egyéni hatalom megmaradjon. De végül Is Barák miért adta meg magát, miért nem mondott le, sőt még olyan kijelentést Is tett, hogy a Slánskyt terhelő vád maradjon változatlan. „Megváltozott-e volna valami?“ — teszi fel a kérdést R. Barák. „Segítettem volna valakinek azzal, ha egy pár évvel előbb Jutok börtönbe, esetleg az akasztófára?“ A kör szűkült. A politikai ellentétekhez gazdasági ellentétek Is Járultak. A gazdasági helyzet egyre válságosabbá vált. R. Barák már 1958-ban nyíltan rámutatott A. Novotny téves és szubjektív Intézkedéseire. A belügyminiszter kezdett kényelmetlenné válni, sőt felmerült a gyanú, hogy magához akarja ragadni a hatalmat, s le akarja rombolni az erődöt, melyet mérhetetlen áldozatok és ezernyi emberélet árán építettek föl. Barák fölött mint politikus fölött nem lehetett pálcát törni — munkásságát és párthűségét a választók Jól Ismerték. Nem tesz semmit, egy kis módosítás a szövegkönyvön s a belügyminiszter, a Nemzetgyűlés képviselője, a Politbüro tagja regénybe illő kalandorként áll a rivaldafényben, aki állítólag az évszázad bűnügyét készült elkövetni — el akarta rabolni Szent Vencel koronáját és a cseh koronázási ékszereket... Tucatnyi tanú vár kihallgatásra, hivatva arra, hogy R. Barák bűnösségét vagy ártatlanságát bizonyítsák. De ebben a perben az egyes ember vétke vagy ártatlansága másodrendű fontosságú. S vádlottak mindazok, akik ezt a drámát rendezték, s akik közül sokan még ma Is olyan magas poszton állnak. Ez a per óvatosságra Int. Különösen napjainkban. ÉVA KOLLAROVA Balról V. Jenyi, R. Barák a védőjük l. Schwarc* a tárgyalás szünetében. A PQHS7R Elnökségének állásfoglalása a jelenlegi H ÜuIIOlU feladatokkal és problémákkal kapcsolatban A jelenlegi Időszakban kerül sor szervezetünk Átépítésére, amely a nők érdekvédelmi tőmegszervezetévé válik, s amely szervezetileg a két ünállő szerv — a cseh és a szlovák — föderatív kapcsolatára épül. Augusztus végéig le kell bonyolítani az akcióprogrammal és a szervezeti átépítéssel foglalkozó nyilvános gyűléseket, előkészítve Így a talajt a községekben és a városokban megtartandó alakuló taggyűlésekhez, amelyeken majd megválasztják az új szervezet bizottságait, valamint a Szlovák Nőszövetség járási konferenciáinak küldötteit. Ezt tartva szem előtt, szervezeteink minél több új tagot igyekeznek toborozni a Szlovák Nőszövetségbe. Már a kezdeti tapasztalatok után Igen nagy az érdeklődés, de ennek ellenére újból és újból a nyilvánosság elé kell tárnunk szervezetünk akcióprogramját, hogy mind a lakóhelyeken, mind a munkahelyeken minél többen ismerkedhessenek meg tartalmával, s megértsék a szervezeti tagság jelentőségét, horderejét. Szervezeteink nyilvános gyűlései a demokratizálódási folyamat kibontakozásának idejében zajlanak le, akkor, amikor polgáraink úgyszólván kivétel nélkül aktíván formálják és fejezik ki viszonyukat a CSKP politikájához, a szocializmus továbbfejlesztéséhez, s társadalmunk életformájának demokratizálódásához. Ennek a demokratizálódási folyamatnak egyik lényeges mozzanata köztársaságunk föderatív elrendezésének, valamint az SZKP és a CSKP új politikai képviselete megválasztásának előkészületei, továbbá az általános politikai irányvonal megújhodása. Ennek a folyamatnak következményeképpen az utóbbi Időben fölmerült Csehszlovákia ás a szövetséges szocialista országok kapcsolatának kérdése is. A Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Bizottsága Elnökségének nézete szerint a szocializmus alapján klbontakoződó demokratizálódási folyamat — amely a CSKP KB januári plénumával vette kezdetét, s amely új távlatokat nyit társadalmunk humanizálásának terén — összhangban van a nők s a család érdekeivel, illetve szükségleteivel. A nők érdeke is megköveteli, hogy hazánkban minden olyan megmozdulást támogassunk, amely hozzásegít a múlt negatív jelenségeinek, a ezek következményeinek a felszámolásához, helyrehozza a hibákat, a megteremti az alapot ahhoz, hogy az emberek vágyainak megfelelően normalizálják életüket a gazdasági fellendülés, s az igazi szocialista demokrácia légkörében. A CSNSZ Szlovákiai Bizottsága Elnökségének szilárd meggyőződése, hogy köztársaságunk föderatív államjogi elrendezése megerősíti Csehszlovákia nemzeteinek és nemzetiségeinek kapcsolatát az egyenlőség, a kölcsönös megértés, s a testvéri együttműködés alapján az élet minden terén, Továbbá meggyőződésünk, hogy meg kell, s meg is lehet találni a megértés közös nevezőjét hazánk és a többi baráti jszooialista állam között, a nemzetközi munkásmozgalom és a szocialista országok gazdasági fejlődése, valamint a békés egymás mellett álás, s a nemzetek együttműködése érdekében. A mi szervezetünk felzárkózott a CSKP ás a SZKP akcióprogramja mögé, s támogatni fogja megvalósítását, mint ahogy konkrét tettekkel kívánja támogatni kormányunk politikáját is, amely most első Ízben iktatta programjába a nők helyzetének megoldását társadalmunkban. Ezzel kapcsolatban helyesnek tartjuk, ha még a SZKP rendkívüli kongresszusa, valamint a CSKP XIV. kongresszusa előtt újfent kihangsúlyozzuk a CSNSZ akcióprogramjának azokat a lényeges pontjait, amelyek élesen bírálják az elmúlt időszak párt- és kormánypolitikájának a nőkkel kapcsolatos mulasztásait, s amelyek társadalmunk valamennyi nőtagjának nevében követelik, hogy a nők is részesüljenek a demokratikus polgári jogokban, s hogy részt vegyenek államunk felelősségteljes politikai Irányításában. A demokratizálódási folyamat eddigi lefolyása (az új pártszervek választása, az új nemzeti és állami létesítmények, illetve tömegszervezetek létrehozása stb.) nem felelt meg várakozásunknak és reményeinknek. Fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a fejlődés Ilyetén iránya a továbbiakban is politikai paszszivitásra kényszerítené a nőket, vagyis belső oppozlciót váltana ki körükben, — tehát a nők helyzetét illető politikában radikális fordulatnak kell történnie. A CSNSZ Szlovákiai Bizottságának Elnöksége rendkívüli fontosságot tulajdonít a CSKP akcióprogramja ama részének, amely felvázolja a Nemzeti Front szerepét, mint az olyan szerv szerepét, amely politikai vonalon egyesíti magában a szociális rétegeket és érdekcsoportokat, tehát szószólója, tolmácsa társadalmunk sokrétű érdekeinek. A Csehszlovák Nőszövetség, mint olyan szervezet, amely lakosságunk politikailag szervezetlen tagjainak nagy részét tömöríti, s fogja tömöríteni a jövőben is, éppen a Nemzeti Frontban s ennek szerveiben látja azt a bázist, amely biztosítja a nők részvételét a társadalom, s államunk politikájának Igazgatásában. Az elsődleges fontosságú tennivalók egyike, amelynek megoldását a CSNSZ Szlovákiai Bizottsága szorgalmazni fogja, a nők arányos részvételének kérdése a nemzeti és állami szervek valamennyi fokozatában. Ezt a követelményt illetőleg a CSNSZ Szlovákiai Bizottsága abból indul ki, hogy Szlovákiában éppen elegendő rátermett és szakképzett nő akad, akik teljes mértékben megfelelnének a rájuk rótt követelményeknek. A nők eddigi diszkriminációjának felszámolása hozzájárul politikai rendszerünk demokratizálódásához, s politikai, valamint állami szerveink kiegészítése a beválasztott nőtagokkal csak elősegíti a demokratizálódási folyamatot. A Csehszlovák Nőszövetség Nemzeti Frontbeli funkciója révén hozzá akarja segíteni a Nemzeti Frontot ahhoz, hogy olyan szervvé nője ki magát, amely a CSKP akcióprogramjának szellemében eredményesen vesz részt az állam politikájában. A CSNSZ Szlovákiai Bizottságának Elnöksége az elmondottak alapján tehát azzal a felhívással fordul valamennyi szervezetéhez, hogy ilyen értelemben vizsgálják felül álláspontjukat ás feladataikat, s hogy ilyen értelemben irányítsák kezdeményezéseiket, valamint egész tevékenységüket. A politikai feladatokon kívül a továbbiakban is aktiv harcot kell folytatni a nők egyéb követelményeinek teljesítéséért, amelyeket a szövetség akcióprogramja foglal magába. A nők körében csupán munkánk gyümölcseivel, az elért eredményekkel vívjuk ki azt a tekintélyt és bizalmat, amely oly fontos számunkra. A CSEHSZLOVÁK NOSZOVETSEG szlovákiai bizottságának elnöksége Bratislava, 1968. július 23-án.
