Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-26 / 30. szám
régen és ma A szülők Madarász Iduskát, aki tizenkét éves korában már kenyeret sütött, amíg a szülei részesbe arattak — Csömör Géza vette feleségül. Fiatal házasként ők Is arattak a nagygazdánál, semmivel sem könnyebb feltételek mellett, mint a szüleik. Csakhogy ők már kicsit másképpen nézték a világot. Nem elégedtek meg a jelennel, többet, mást akartak. Csömör Géza a szövetkezet megalakulásakor az elsők között írta alá a belépési nyilatkozatot. Az első „közös" aratás külsőleg nem sokban tért el az előző aratásoktól. — Később a gépállomáson kombájnt kínáltak fel. Tiltakoztunk ellene, nem 3 akartuk elfogadni, azt mondtuk, Inkább kézzel aratjuk le, a kombájnt nem engedjük a földekre. Mert nem volt benne köszönet... Szakember hiányában olyan sorrendet választottunk neki, mint a kézi aratásnál. Az árpa vágását utoljára hagytuk, mire az megdőlt, a kombájn két helyen elvágta a szárát, a kalász a földön maradt, és nagy lett a szalmaveszteség Is. Szidtuk a gépet, holott a ml tudatlanságunk volt az oka mindennek. így ment ez, amíg a hozzáértő szakember segítségével sikerült bebizonyítani, hogy ez az egyedüli út a nagyüzemi gazdálkodáshoz, — mondja Csömör Géza, aki ma már hetedik éve elnöke a. szövetkezetnek. Idén öt saját kombájnjuk aratja az 530 hektár gabonát. A tíz kombájnos Időnként váltja egymást. Az összes gabona betakarításához, tisztításához, raktározásához 38 ember1, Madarász János és felesége visszaemlékezik a „régi" aratásra. A Csömör házaspár ismeri a régi és új aratás módját is. A vásárúti határban öt kombájn vágta a dús kalászokat. Mariska és Aranka a lengő kalászok között. re van szükség. Ennyi ember tizennégy nap alatt kombájnnal elvégzi az ötszázharminc hektár gabona aratását, önkötözőgépekkel ez 150 dolgozót Igényelne és 30 napig tartana. Kézi aratással pedig 200 személyre és negyven napra lenne szükség. — Az aratásból ml, asszonyok már teljesen kiszorultunk. A kötözőgépek mellett még szükség volt ránk a kévék összehordásánál, de mióta mindent kombájnnal aratnak, nem is tudjuk, hogy aratás van. Nem sírjuk vissza a „régi" aratást, erről szó sem lehet, de azért szívesen segítenénk ml is a kenyérnek való begyűjtésében — mondja Csomorné. A gyerekek — Anyu még szívesen elmenne kévét hordani és sopánkodik, miért nincs rájuk szükség. Én viszont azt mondom, az aratási munka nem asszonynak való. Azért vannak a gépek, hogy azok dolgozzanakl.., — fejti ki véleményét Mariska, Csomorék kisebbik lánya. Mariska nem ismeri a marokszedést, az aratást el sem tudja képzelni kézi kaszával, gépek nélkül. Egyhónapos gyakorlaton van a szövetkezetben, mint a megyeri mezőgazdasági technikum harmadéves növendéke. Feladata közé tartozik a gépek kezelése, karbantartása is. A gépesítést teljesen természetesnek és nélkülözhetetlennek tartja. öccse traktorral hordja a teli zsákokat a kombájntól. Neki már csak ilyen közvetett formában van része az aratásban. S nem is lesz már alkalma, hogy megpróbálja, mit jelentett szüleinek, nagyszüleinek ilyen korban az aratás. És így van ez jól... Irta és fényképezte H. Zsebik Sarolta Nemrég Ragyolcon jártam. Itt jegyezte meg egyik Ismerősöm, hogy a falutól néhány kilométernyire hangulatos úttörőtábor található. Ha érdekel, közelebbről Is megnézhetem. Hát persze hogy érdekelti A következő percekben mér Ismerősöm motorkerékpárján száguldottunk Abroncsospuszta felé. Mögöttünk füstölgött a por. Később letértünk az országúiról (olyan rossz volt), s mezei ösvényeken kanyarogtunk tovább. A hegy lábánál elbúcsúztunk a motorkerékpártól (rábíztuk egy szorgalmasan csaholó ebre), s elszántan nekivágtunk a meredek legelőnek. Elölről a kíváncsiság nyújtotta kezét, hátulról a szél segített tolni. Ennyi önzetlen támogatással végre sikerült megmásznunk a hegyet. Szaporán lihegtünk. De a látvány, amely szemünk elé tárult, megérte a fáradságot. Tágas tisztáson négy földszintes épület fogadott, a sűrűben pedig gomba módra bújtak meg a különböző színű és nevű négyszemélyes nyaralóházikók. Számuk megközelítette az ötvenet. A környezet festőién szép. Köröskörül a hegyek abroncsa övezi a tábort, talán a puszta névadója is észrevette ezt. Találgatásomból Cérnák Pavol csoportvezető zökkentett ki. Hamarosan előkerült Sebőková Katarina táborvezető. Megtudtam tőlük, hogy a nyaralótelepet három éve létesítette a fülek! „Béke" üzem. Az üdülő gyermekek száma eléri a kétszázat, ebből százötven a losonci járásból érkezett. A tábor nagy részét most a „Polana" — apátfalusi üzem bérelte ki. A gyár vezetősége Igazán mindent megtett annak érdekében, hogy dolgozóik gyermekei kellemesen tölthessék a nyári vakáció egy részét. Az itt-tartózkodás időtartama közel egy hónap. A szülőknek mindössze 150 koronába kerül, mert a költségek fedezésének tetemes részét (400 koronát) a „Polana" textllgyár szak■ tervezete vállalta. S ami még említést érdemel: A nevelőszemélyzet csupa szakképzettséggel rendelkező tanárból áll. — Tulajdonképpen mi is csak most érkeztünk — mondta Cérnák Pavol csoportvezető, amikor megkértem, vezessen végig a táboron — Az ünnepélyes birtokbavétel két nap múlva lesz. A gyerekeknek annyira tetszenek a négyszemélyes nyaralóházikók, hogy el sem akarják hagyni. Persze a jó levegő és a játszási lehetőségek előbb-utóbb Sebőková Katarina tlborparanoanok és Pavol Cérnák csoportvezető meabeszéll az üdülés programtarvét. kicsalják valamennylüket. De van a tábornak egy komoly hiányossága, amelyet meg kell említenem: Nincs fürdési lehetőség. Pedig a gyerekek máris érdeklődtek efelől, kívánják a vizet. — Kárpótlásul néhányszor bevisszük őket a fülek! strandra szólalt meg Sebőková Katarina. — Egyúttal meglátogatjuk a fülek! múzeumot, a várromokat, és persze a bútor- és zománcgyárat is. Azonkívül tervezünk néhány egész napos kirándulást (Sitno, Banská Stiavnica). Beszalad a táborozás programtervéért, amelyben többek között a „kérdezz —felelek" délutánok mellett még sok minden más szerepel. — Szeretnénk a gyerekekkel a „Polana" textilgyár történetét ismertetni, százéves fennállása alkalmából és köztársaságunk megalapításának ötvenedik évfordulójáról sem akarunk megfeledkezni. Persze mindezt nem unalmas, hanem vonzó formában képzeljük el. — A gondjainkra bízott gyermekeket a világért sem akarjuk kifárasztani ilyesmikkel — vágott szavába a csoportvezető. — Az a célunk, hogy valóban kipihenjék az iskolaév fáradalmait. A táborban rendnek kell lenni, de nem lesz sípszóra ébresztés és a katonás — laktanya Ízű életmód is elmarad. A rendelkezésre álló szabad időnek több mint a felét a testmozgásnak szenteljük. Szeretnénk megrendezni a mexikói olimpiát. Persze kicsiben — nevette el magát, amikor meglepett arcomba tekintett. A gyermekek bizonyára örömmel üdvözlik majd az egészséges versengést. Elbúcsúztam az abroncsosi úttörőtábor lakóitól, pedig jómagam is szívesen töltöttem volna a vlkendházikók egyikében néhány napot. (Sajnos kinőttem már a gyermekcipőkből.) Visszafelé menet utamba ejtettem a második világháborúban elesett hősök szerény emlékművét. S ha a szél netán el is hoz egy-két gyenge hangfoszlányt a gyermekzsivajból, nem hiszem, hogy ez megzavarná azokat, akik örök álmukat alusszák. Hiszen azért áldozták életüket, hogy odafönn az Abroncsosban (s nemcsak ott) felszabadultabban, gondtalanul csilingeljen a gyermekkacaj. Ardamica Ferenc £ r-D ьо О О £ О ь< t-о '<3 О о.
