Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-26 / 30. szám
Ez évben ünnepeljük Csehszlovákia megalakulásénak 30. évfordulóját. Ebból az alkalomból rövid cikksorozatban felidézünk — visszaemlékezésként — köztársaságunk megalakulásával kapcsolatos néhány fontosabb eseményt: a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának előzményeit, a buzsoá köztársaság hatalmi politikájának erőfeszítéseit, a csehszlovákiai munkásmozgalom fejlődését stb. Három kérdést Intézünk kedves olvasóinkhoz a fenti témakörből. Ha figyelemmel kísérik lapunk cikkeit, akkor nem lesz nehéz választ adni a feladott kérdésekre. A válaszokat kérjük a kérdések megjelenésétől számított 6 napon belül a kvízszelvénnyel együtt szerkesztőségünk elmére (Bratislava, Októbrové nám. 12.) beküldeni. A helyes válaszokat beküldő olvasóink közül hetenként öten értékes könyvjutalomban részesülnek. Aki pedig mind a 16 kérdésre helyesen válaszol, bekerül a döntőbe. Ezek között 3 üdülési utalványt, 2000 korona értékű tárgyjutalmat, 100 db. száz korona értékű tárgyjutalmat és S0 könyvet sorsolunk ki. ÍGY SZÜLETETT A CSKP Az önálló csehszlovák állam megalakulása után a dolgozó nép bízott a Szociáldemokrata Pártban, amelytől azt várta, hogy politikájával a széles néprétegek érdekelt fogja szolgálni. A választások után a Szociáldemokrata Párt volt az ország legnagyobb politikai pártja, azonban a szociáldemokrácia csalódást okozott a választóinak. A legfontosabb minisztériumokat — о belügy-, a földművelésügyi és a pénzügyminisztériumot átengedte a burzsoáziának és nem szorgalmazta a nép követeléseinek teljesítését. A jobboldali szociáldemokraták az 1920 áprilisában megtartott parlamenti választások után sem változtatták meg politikájukat, ezért a forradalmi munkásság kialakította a párton belüli ellenzéket, amelyből a marxista baloldal keletkezett. 1920-ban a Szlovákiai Szocialista Ifjúság a bratislavai kongresszuson felvette a Szlovákiai Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége elnevezést. Ruiomberokon 1920. szeptember 15-én jelent meg a Pravda chudoby, a baloldal lapjának első száma, Prágában pedig 1920. szeptember 21-én megjelent a Rudé právo. Ebben az időben a csehszlovák burzsoázia a szociáldemokrata reformistákkal együtt támadásra készült az ország forradalmi erői ellen. Ezért Vlastimil Tusar — T. G. Masarykkal és A. Svehla agrárpárti belügyminiszterrel történt megegyezés alapján — 1920. szeptember 14-én beadta kormánya lemondását és átadta helyét a bürökráta Ján Cerny tisztviselő-kormányának. Ez a kormány végezte el a valóban szennyes feladatot: a munkásosztály forradalmi mozgalmának elfojtását. A Szociáldemokrata Párt belső ellentéteinek megoldására a párt 1920. szeptember 25—28-án megtartott kongresszusán került sor. A kongresszuson a marxista baloldal szervezetileg teljesen elkülönült a jobboldaltól és ezzel a munkásság közelebb jutott a Kommunista Párt megalakításához. 1920. decemberében a burzsoázia kíméletlen támadást intézett a proletariátus ellen. December 9-én a csendőrség és a rendőrség megszállta a prágai Népházat, a baloldal székhelyét és átadta a szociáldemokrácia jobboldali vezetőségének. A marxista baloldal általános sztrájkkal válaszolt a provokációra. Az egész köztársaság területén körülbelül 1 millió munkás csatlakozott a sztrájkhoz. A burzsoázia a legbrutálisabb módszerekkel akarta megtörni a sztrájkolok erejét. Több helyen — például Prágában, Moston és Verebélyen — a csendőrség tüzet nyitott a munkásokra. A sztrájk decemberben a munkásosztály vereségével végződött. E vereség fő oka az volt, hogy a munkásosztály még nem volt egységes, a parasztság csak igen gyengén támogatta a sztrájkolókat, de különösen súlyos hátfányt jelentett, hogy a proletariátus nem rendelkezett megfelelő forradalmi vezetőkkel. Bebizonyosodott, hogy a marxista baloldal még nem olyan párt, amely sikeresen vezethetné a munkásosztály harcát a burzsoázia ellen. Azonban a decemberi sztrájk ennek ellenére értékes tapasztalatokat jelentett a munkásság számára: felismerte, hogy olyan pártra van szüksége, mint oz orosz bolsevikok pártja. Ez a tanulság késztette az átmenetileg vereséget szenvedett; de töretlen erejű proletariátust arra, hogy 1921-ben megalakítsa a CSKP-t. A csehszlovák munkásmozgalom történelmi jelentőségű eseménye volt a szlovákiai marxista baloldal 1921. január 16—17-én megtartott l’ubochnai kongresszusa. A burzsoázia azonban megzavarta a kongresszus eredményes munkáját,, csendőreivel feloszlatta a gyűlést. A küldötteknek ennek ellenére sikerült a tanácskozásokat Ruzomberokban befejezni és ezzel megteremtették Szlovákiában a CSKP megalakulásának előfeltételeit. A párt megalakításának előkészületeiben fontos feladat jutott a forradalmi Ifjúságnak, amely a Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetségben egyesítette a cseh, szlovák, magyar és német fiatalokat. A jövő szempontjából döntő, jelentőségű volt, hogy az előkészületeket nemcsak a szociáldemokrata és ifjúsági szervezetekben folytatták, hanem a szakszervezetben, a nőszervezetben, a testnevelés szakaszán és a szövetkezeti mozgalomban is. A marxista-leninista eszmék győzelmét bizonyította a CSKP 1921. május 14—16-1 alakuló kongresszusa Prágában. A kongresszusi küldöttek lelkesedve fogadták el a határozatot, amelynek értelmében csatlakoznak a kommunista Internacionálehoz és a párt neve Csehszlovákia Kommunista Pártja, így alakult meg a marxizmus-leninizmus eszméiért küzdő új típusú párt, az egységes CSKP, amely egyesítette a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek forradalmi erőit. 8 A nagyszülők Kint ülnek az udvaron a ház árnyékában. Erzsi néni maga köré gyűjti a csibéket, kötényéből magot szór nekik. János bácsi az eresz alatti fecskefészket figyeli, meg akarja számolni a ki-be röpködő fiókákat, ülnek szótlanul. A negyvennyolc év alatt olyan sokat beszéltek már, hogy nincs is mit mondaniuk egymásnak. Pár száz méterre tőlük öt kombájn viaskodik az óriási gabonatáblával. Vásárúton teljes ütemben folyik az aratás. Ök minderről alig tudnak, csupán a ház előtt elhaladó, terményt szállító traktor juttatja eszükbe, hogy aratás van. Bezzeg az ő idejükben mindez másképpen volt... Akkor az aratás jelentette a parasztember legnagyobb munkáját. Nem is volt a faluban épkézláb ember, aki be ne kapcsolódott volna. — Milyen volt a mi fiatalkorunkban az aratás? Legjobb arról nem is beszélni I A mai fiatalok úgyis nehezen tudják már azt elképzelni. Az unokáim is csak legyintenek; régen volt az nagyapa, talán igaz sem volt.. . Pedig igaz volt, hogy éjjel háromkor mór kint kellett lenni a mezőn. S éjfélig jóformán meg sem állhattunk. Alvásra bizony vajmi kevés idő jutott, amíg egy kalász a határban lábon áílt... — emlékszik vissza a 76 éves Madarász János bácsi. — Éjjel sütöttem a kenyeret, hogy mire a nap felkel, a mezőn lehessek. Alvás helyett mostam, foltoztam. Amíg a gyerekek nagyobbak nem lettek, nagyon nehéz sorom volt... Később bedagasztottam a tésztát, és a 12 éves Iduska már egyedül megsütötte. Ellátta a baromfit, gondozta a kistestvéreit. Hat hétig, amíg az aratás tartott, mi csak megnézni jöttünk haza a gyerekeket s mentünk is vissza, — mondja a még mindig fürge Erzsi néni. — Ravasz ember volt az a Popper nagyonI... Azt mondta, ha nem elégszünk meg annyival, amennyit ő ad, hoz Idegen aratókat, s mi nézhetjük tétlenül о napot... Megtehette, övé volt a föld, mi csak cselédek, részesaratók voltunk. Hiába is lázadoztunk, a kommenciót csak egy évben sikerült 90 kg lisztre felemelni, máskor megmaradt az általa megszabott 60 kg liszt, 2 kg zsír, 10 kg fehér bab és 25 korona. Ennyi járt egy arató párnak kommencló fejében. Az aratásnál minden tizenegyedik mázsa lett a miénk. Dehát ezzel is megcsaltak minket, mert á □ z aratógazdát lefizették, s nekünk úgy mértek, ahogy akartak ... — Egy aratás után 6—7 mázsa gabonát kaptunk. Ha nagyon jó volt az év, sikerült tíz mázsára Is felvinni. Csakhogy ez nem sokáig segített rajtunk, mert egyenesen vinni kellett adósságtörlesztésre . .. Nehéz Idők voltak azok nagyon. Verejtékez, szomorú aratások. Nem úgy mint most. Ma már úgy folyik az aratás, hogy sokan a faluban nem is tudnak róla. Azok a nagy masinák százak munkáját könnyítik meg ... Talán ők tudják a legjobban felmérni, mit jelent a beszéd közben elejtett jelentéktelen mondat: „Ügy folyt le az idei aratás, hogy észre sem vettükl"
