Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-26 / 30. szám
ж I. demokrácia az demokrácia AZ AZ EGY FELSZÓLALÁS HELYES ÉRTELMEZÉSE Sokszor az ember úgy érzi magát, mint a sző lőmagocska a tőrré mustban. A pezsgés, az erjedés mozgatja s nem láthat tisztán, mert az édes lé nagyon zavaros, nem vált még külön a nemes lé a seprőtől. Ha avatatlan kezek gondozzák, savanyúvá válhat a nemes szőlő leve. Erre gondoltam, amikor az érsekújvári járási nöszövetség titkárnőjével, Zlatica Rybaniőovával beszélgettünk. Beszélgetésünk tárgya nem titok, hiszen négy félre tartozik. Az olvasótáborra, lapunk szerkesztőségére és kiadónkra, a Szlová kiai Központi Nőszövetségre. Arról van szó tulajdonképpen, hogy az elnökség és Rybanií elvtársnő zokon vették szerkesztőségünktől a 22. számunkban megjelent „A demokrácia nem anar chia“ című cikkünket. Az embert tényleg nem lehet öt mondatból megítélni s tulajdonképpen a munkája vet fényt legjobban az egyénre, a funkcionáriusra. Ezért kerestem fel hivatalában, hogy elbeszélgessek vele, hogy teret adjunk lapunkban számára, mondja el olvasóinknak, mi a véleménye és tapasztalata a magyar nemzetiségű asszonyok közötti munkáról. Az érsekújvári nőszövetség titkárnője, felszáradó könnyekkel a szemében a következőket mondta magnószalagra: Ezerkilencszáznegyvenötben költöztem Érsekújvárra. Először a mezőgazdasági, később az is kolaügyi osztályon dolgoztam. 1958 óta dolgozom a nömozgalomban. Nagyon megszerettem ezt a munkát. A szervezésben sohasem tettem különbséget a szlovák és a magyar asszonyok között. Egyformán becsülöm őket. Előttem minden nő ügye egyformán fontos. Hiszen nemzeti ségre való tekintet nélkül szüljük gyermekeinket, harcolunk boldogságukért. Egyformán jól dolgoznak járásunkban az asszonyok. Akár a földművesasszonyok szocialista iskolájáról van szó, akár a sütő-főző tanfolyam szervezéséről. Tapasztalatból tudom, hogy a nőmozgalom csak úgy érhet el eredményt, ha a szlovák és a magyar asszonyok együtt dolgoznak. Annak ellenére, hogy nem bfrom a magyar nyelvet, ez sem okoz aka Az érseküjvári járási nöszövetség titkárnő tr A szerző felvétele dályt munkámban, mert vannak magyar nemzetiségű elnökségi tagjaink és a többiek is beszélnek mind a két nyelven. Tehát jól megértik egymást. A mi járásunkban nem voltak olyan panaszok sem, hogy azokban a falvakban, ahol kevesebb szlovák él, kisebbségi érzéssel küzdöttek volna a szlovák asszonyok. Ha közös iskolázásokra hívtuk őket — este vagy a gyűlés végeztével — vége-hossza nem volt a tréfának, nevetésnek és a barátkozásnak. A mi Járásunkban nincsenek nemzetiségi torzsalkodások. Szerintem bármilyen nemzetiségű asszonynak joga van saját nyelvén kifejezni véleményét és mi ezt eddig is lehetővé tettük. Lehetetlen azt kívánni az emberektől, akik önkéntes szervezetbe tömörülnek, hogy önkényesen megszabják nekik, hogyan beszéljenek. Én is értek magyarul, de pontosan, szabatosan és szabadon nem tudom magam kifejezni. Tehát én sem kívánhatom attól, aki nem tud, hogy szlovákul beszéljen. Ha együtt akarunk a jövőben is dolgozni a nőszövetség tömegszervezetében, márpedig együtt akarunk, olyan feltételeket kell teremteni, hogy tagjaink megértsék céljainkat, mi pedig megértsük az ő gondjaikat. Nagy munka áll előttünk, beszervezni valamennyi asszonyt, nemzetiségre való tekintet nélkül a nőszövetségbe. Ezért járásunk asszonyai azt javasolják, hogy az alakuló nöszövetség neve ne Szlovák Nők Szövetsége legyen, hanem Szlovákiai Nők Szövetsége. Hogy kifejezze azt, hogy más nemzetiségű asszonyok is tagjai ennek a szövetségnek. Ezt kéri mind a magyar, mind a szlovák nemzetiségű asszony. Mert a magyar aszszonyok joggal mondhatnák: mi keresni valóm van nekem egy tiszta szlovák nemzeti szervezetben. A mi járásunk asszonyai ezt nem akarják. Nagyon helyes, hogy a nőszövetség keretén belül megalakul a magyar szekció, mely még jobban összefogja a szlovák és a magyar asszonyokat, mert szerintem is joguk van egy önkéntes szervezetben, hogy saját nyelvükön iskolázzák őket, hogy saját nyelvükön fejezzék ki magukat, nemzeti hagyományaikat műveljék és védjék kultúrájukat. Nálunk ezek a feltételek már a múltban megvoltak. De a jövőben az akcióprogramban és az alapszabályzatban is biztosítani kell. A szekció vezetőségébe mi is delegálni fogjuk a magyar nemzetiségű elnökségi tagunkat. Végezetül pedig szeretném a Nő olvasóinak kifejteni, milyen cél vezetett a plénumon felszólalásomban. Mi asszonyok követeljük az újságoktól, a rádiótól, a televíziótól, hogy hagyjanak fel a provokatív, nemzetiségeket bujtogató, apró problé mákból nagy port felverő cikkeikkel. Az emberek, akik évtizedek óta itt élnek vagy az utolsó húsz évben ide költöztek, szomszédokként, munkatársakként éltek együtt, s egyszerre ellenségeskedésnek tüntetik fel apró-cseprő ügyeiket. Ezt azon újságok címére mondtam, amelyek ezt művelik. Én a szlovák sajtót olvasom és nem tetszett nekem a hangnem, főleg a „magyarok kontra szlovákok“ cikksorozatban. Itt vidéken ez nagy kárt okoz, különösen, ha bor mellett tárgyalják. Szerintem objektiven kell megítélni a helyzetet és nem egymás ellen lázítani. Ez az én kikristályosodott véleményem. Igen, ez így helyes, Zlatica Rybanlíová járási nőszövetségi titkárnő. Ilyen nézetet el is várunk egy vegyes lakosságú járásban, vezető funkciót betöltő, politikailag fejlett elvtársnőtől. A beszélgetés befejeztével olyan érzéssel búcsúztam el, hogy a must végre tisztulni kezd. Fokozatosan leülepedik a seprő, s ha jól kezeljük mustunkat, királyi nedű lesz belőle. Sz. L. E. — A vegyes nemzetiségű járásokban a funkcionáriusok ismerjék a kisebbség nyelvét is. — A vegyes nemzetiségű járásokban a hivatalos ügyintézés kétnyelvű legyen.-j- Bővítsék a magyar iskola hálózatát. Egyenjogúságunkat képesek vagyunk kiharcolni jogaink alapján, még ha az bizonyos személyeknek nem i о tote ti Ir Ez a véleménye Vámosné, Danes Ilonának Köszönjüjc Doktor űr! M'ltkoriban a zselizi kórház sebészeti osztályára utaltak be. Szorongó érzéssel léptem át az egészségügyi intézőt küszöbét. Nem mindegy kés alá kerülni, ezt minden beteg tudja. A zselizi kórházban azonban minden féle met eloszlat Benkó főorvos úr biztos keze és ember: égés bánásmódja. Felépült betegei már a folyosón ebé lelnek és 6 — a műtőből kijövet — sohasem felejt el ó étvágyat kívánni nekik. Nekünk fiatalabbaknak mir degy, hogy panaszunkat milyen nyelven mondjuk el. de milyen megkönnyebbülést jelent az idősebb embernek, amikor Benkó főorvos úr azt mondja: — Mo idja csak nénikém, ahogyan tudja . . , Orvos, nővér, beteg megérti itt egymást, mert az egészségügyi dől] ;ozók hivatásukat szívvel-lélekkel végzik. Nem is tud' im valamennyiük nevét felsorolni, akikre hálásan emlíkszem vissza, de meg kell említenem Pólya doktor ura aki még szábad idejében is tanácsokkal látja el betegeit az otthoni utókezeléssel kapcsolatban. A nővérek munkája sem könnyű, mégis mosolyogva, kedvesen szólnak, reményt ébresztenek még a legsúlyosabb betegben is. Köszönjük mindannyiuknak, az orvosoknak, nővéreknek, Dezső bácsinak, a műtősnek, aki még viccet is mond az operáció előtt, hogy jobb kedvre bírja a beteget, és a kórház valamennyi dolgozójának a figyelmességei és gondoskodást. Egy igen kis kérésünk azonban lenne: rendeljék meg a kórházban a napisajtót, a Slovenka és a N6 hetilapokat. A betegek szívesen olvasnak és ezzel hasznos szórakozást biztosítanának nekik. Fogalmazta meg Hajtman Béláné Nánáról. Szorgalmas növénytermesztők Az izsai szövetkezetben dolgozó asszonyok nemcsak az állattenyésztésben, hanem a növénytermesztésben is megtalálják számításukat. Prémiummal javítják a munkabért, hogy a növénytermesztők se legyenek megrövidítve az állattenyésztőkkel szemben. Egy munkaegység értéke 23 korona. Harmincöt ledolgozott munkaegység után havonta 200 korona prémiumot kapnak. Hatvanöt munkaegység után már 500 korona prémium jár. Aki egy hónapban még ennél is több munkaegységet tud szerezni, az már csak dicséretben részesül. A növénytermesztésben dolgozó asszonyok közül legjobban a dohányos csoport tagjai keresnek. Igaz. ha kell reggeltől estig dolgoznak, de ennek meg is van a látszatja. Eddig Kiss Ilona, Mártonná, Molnárné. Borsosné, Zámbóné kapta a legtöbb prémiumot. Az idén a nagy szárazság ellenére is lesz olyan jó termés, mint tavaly volt. Pedig most is szívesen dolgoznának hoszszabbított műszakban. Ők mindent megtesznek, ami rajtuk múlik, de az időjárást, sajnos, nem tudják befolyásolni . . . Jelenti Kurucz Nándorné Izséról. Posta helyett óvoda Kövecses község lakossága nagy szorgalommal, igyekezettel építi új postaépületét. Szükség is van már erre az épületre nagyon, mert a jelenlegi sehogyan sem elégítheti ki Kövecses és a hozzá tartozó községek igényeit. Az átadási határidő november 7 Minden jel arra mutat, hogy ekkorra el is készül, ugyanis minden tizenötödik életévét betöltött polgár kötelezettséget vállalt, hogy a posta építésénél ledolgozik 16 órát. Az új postaépületnek legjobban talán a kisgyermekes anyák örülnek. Miért éppen ők? Egyszeriben azért, mert akkor a régi posta helyisége felszabadul és hozzákapcsolhatják a jelenlegi óvodához, s ekkor lehetőség nyílik arra is, hogy az óvodás gyerekek egész napi ellátásban részesüljenek S erre pedig nagy szükség lenne, mert ha a gyerekek ebédet kapnának az óvodában, a szülők nyugodtan dolgozhatnának a szövetkezetben egész nap. A kisgyermekes anyák elvárják, hogy ezt az óhajukat a helybeli szövetkezet vezetősége is támogassa!
