Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-07-26 / 30. szám

и

■ boszorkányhit dicstelen, borzasztó fénykora a középkorra esik, amikor ártatlan leányok és asszonyok, de sokszor férfiak is, ezrével végezték életüket a máglyán. A szent inkvizíció nemcsak eretnekekre vadászott, de a boszorkánysággal vádoltakra is. Elég volt egy szó, s a szerencsétlen gyanúsított a kínzókamrában „mindent bevallott". A levéltárak még ma is őrzik a boszorkányperek iratait. S nincs ma olyan vérfagyasztó ponyvaregény, amely a borzalmakban vetekedhetne néhány ilyen perirat tartalmával. Quedlinburgban 1589-ben például egy nap alatt 133, Lotharingiában 15 év alatt 800 boszorkány került máglyára, annak ellenére, hogy már a korai középkorban is akadtak

МИМ

Az amerikai közvéleményt a közelmúltban alaposan fölkavarta Monica van Cleef esete. Ez az élelmes hölgy „ördögi" vállalkozását röpcédulákkal reklámozta. „Csak fegyelmezett embereket keresek!" — állt többek között a röpcédulán. Nyilván úgy vélekedett, hogy az orgiák feltétlenül valamiféle szertartásosságot követelnek, rítust, méltóságteljesen celebrált „fekete misét". Az első jelentkezők rendkívül elégedetten távoztak, a kísérlet bevált, s ezután van Cleff asszony bőkezű nemzetközi közönségnek kínálja a korbács, a rafinált kínzások s a megfelelő díszlettel, kellékkel ellátott környezet segítségével „élete leggyönyörteljesebb 90 percét, mindössze 50 dollár lefizetése ellenében."

BOSZORKÁNYOK

olyan felvilágosodott elmék — Rothár longobárd király, Nagy Károly, Könyves Kálmán magyar király — akik tagadták a boszorkányok létezését.

Az ördög egyébként a nevezetes bibliai almától kezdve évszázadokon keresztül, s az egyre gyakoribb hírek szerint mindmáig a Nagy Kísértő szerepét játssza, A férfiaktól csupán a lelkűket követelte, a nőknél viszont, akik szolgálatába szegődtek, nem vetette meg szép testüket sem. Az ördög már természeténél fogva mindig szorosan összefüggött az ösztönös kéjsóvárgással. A sátán neve szinte a gyönyör szinonimájává, a féktelen érzékiség szimbólumává vált. Hiszen a boszorkányok a kínvallatás súlya alatt (igaz az is, hogy sokszor készségesen és részletesen) „bevallották" résztvételüket a „fekete miséken", a fantasztikus „sabbat"-okon, s hogy miként „paráználkodtak" a sátánnal. Itt tulajdonképpen közönséges, ocsmány orgiákról van szó, amelyekről nem egy szemtanú adott már hiteles tanúvallomást.

Nos, a középkorban a sátán és a boszorkány, ma korbács, pornográfia és kábítószerek szolgálják egy és ugyanazt a célt: a rendszer rangjára emelt, szervezett orgiákat.

4

Ü

A richmondi La Vey úr, a sátán főpapja, hároméves kislányát Zeerdát fölszenteli az ördögnek

Amerikában nem ő volt az egyedüli „sátáni" vállalkozó, és a tengeren túli példa nyomán már Európában is hódít a sátánhit. Elsősorban Angliában, ahol rendkívül erősek a boszorkányság többnyire kelta jellegű hagyományai, s ahol ma „hivatalosan működő" boszorkányokat is nyilvántartanak, sőt vagy két évvel ezelőtt megválasztották a boszorkányok királynőjét, aki a sajtónak is nyilatkozott. Nos, most a „királynő" fényét teljesen elhomályosította a richmondi La Vey úr, aki a sátán főpapjaként adminisztrálja magát, s aki bizonyos „eszmei mondanivalót” is fűz ceremoniális kellékekkel, hatásos kosztümökkel fölszerelt, rituális mozzanatokkal teletűzdelt — mondjuk ki nyíltan — bordélyházához. Boszorkányavatási szertartársaihoz előszeretettel használ koponyát (lehetőleg kétezer éveset, egyiptomit), régi kardokat, ősi ráolvasási formulákat, csoda-kenőcsöket, de mindenekelőtt — érthető okokból — minél több hiányos öltözékű, csinos, fiatal nőt. Szertartásainak célja: megszabadítani a lelket a képmutató tisztaságtól, s felmagasztalni az érzéki gyönyört (íme, szemléltető példája, hogy a természetes emberi vágyat miként lehet kiaknázni a legocsmónyabb célok érdekében). S mivel a sátán szövetségesének sem árt egy csipetnyi filozófia, La Vey úr azt hangoztatja, hogy a nő passzivitása az „egyetlen eszköze a természetes szexualitás felújításának". A „felszentelés" után a sátán újdonsült szolgálólányait olyan helyekre küldi, ahol holmi „fekete miséhez", jobban mondva orgiához szükség van hangulatfokozó jelenlétükre.

Persze, a tudomány sem mehet el szótlanul a társadalomnak e mellett a rohamosan mételyező fekélye mellett. A tudomány és a technika, pszichológusok és elektronikus számológépek egyaránt megkísérlik, hogy feleljenek a feltett kérdésre: miért? Az amerikai pszichológusok szerint részben az impotencia, részben a pénz utáni hajsza e jelenség oka. Mindkét ok szoros összefüggésben van a túlzott szexualitás kidomborításával, mind az irodalomban, mind a képzőművészetben, de az élet egyéb terein is. A „szex démona" arat a nyugati világ „nagyjai" körében. Vajon ez a jelenség csupán a lelki élet higiéniájának szigorú őreit vagy a szociális pszichológusokat érdekelheti? Nem. Elég egy röpke pillantás a történelembe, s a felületes szemlélő is megállapíthatja, hogy mindig s mindenütt, ahol a kizsákmányoló uralkodó osztály félti, sőt józan megfontolások alapján kilátástalannak és céltalannak látja a jövőt, ott rohamosan elburjánzik az amoralitás. És ilyenformán ez a jelenség már a politika szféráiba tartozik.

Szóval a sátán visszatért Európába, ahonnan annak idején az inkvizíció máglyáinak füstje csaknem kiűzte. Az európai sátánkultusz kevésbé szexuális jellegű, mint az amerikai. Európában eddig csak „amatőrök" működnek, akik állítólag a szertartás után hazatérnek békés otthonukba, ahol gondos apákként és szerető családanyákként élnek. A fiatalság viszont, kilátástalan helyzetének tudatában, szinte fejest ugrik a sátánkultuszba.

Miből áll egy ilyen szertartás? A fekete misét „pap" mondja, akinek rendszerint bájos és fiatal nő asszisztál. A pap megkerüli a fekete oltárt, miközben az életről, az ember és az erkölcs szabadságáról filozofál. A papnő sztriptízzel kíséri a szertartást, végül utolsó ruhadarabját is levetve, merev testtartásban marad fekve az oltáron. Következik a csúcspont. Fekete kakast hoznak, a pap levágja a fejét és vérét rácsorgatja a papnő meztelen hasára. Az utolsó csepp vérrel be is fejeződik a fekete mise. A szertartás után a pap frissítőkkel megvendégeli az egybegyűlteket, majd mindenki szépen hazamegy.

Amerika keserű főztje, amit bőségesen kóstolgatnak Nyugat-Európa fiataljai. Ámbár indító okaikat nem lehet egyértelműen megfogalmazni, illetve elítélni. A lázadó fiatalságnak minden megnyilvánulási forma jó, ha kétségbeejtően kilátástalan politikával kerülnek szembe. L, é.

A boszorkány-avató szertartás egyik fontos mozzanata: a főpap és segédei különböző módszerekkel a fölavatandók passzivitását idézik elő