Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-07-26 / 30. szám

и ■ boszorkányhit dicstelen, borzasztó fénykora a középkorra esik, amikor ártatlan leányok és asszonyok, de sokszor férfiak is, ezrével végezték életüket a máglyán. A szent inkvi­zíció nemcsak eretnekekre vadászott, de a boszor­kánysággal vádoltakra is. Elég volt egy szó, s a szerencsétlen gyanúsított a kínzókamrában „mindent bevallott". A levéltárak még ma is őrzik a boszor­kányperek iratait. S nincs ma olyan vérfagyasztó ponyvaregény, amely a borzalmakban vetekedhetne néhány ilyen perirat tartalmával. Quedlinburgban 1589-ben például egy nap alatt 133, Lotharingiában 15 év alatt 800 boszorkány került máglyára, annak ellenére, hogy már a korai középkorban is akadtak МИМ Az amerikai közvéleményt a közelmúltban alapo­san fölkavarta Monica van Cleef esete. Ez az élel­mes hölgy „ördögi" vállalkozását röpcédulákkal reklámozta. „Csak fegyelmezett embereket keresek!" — állt többek között a röpcédulán. Nyilván úgy vélekedett, hogy az orgiák feltétlenül valamiféle szertartásosságot követelnek, rítust, méltóságteljesen celebrált „fekete misét". Az első jelentkezők rend­kívül elégedetten távoztak, a kísérlet bevált, s ez­után van Cleff asszony bőkezű nemzetközi közönség­nek kínálja a korbács, a rafinált kínzások s a meg­felelő díszlettel, kellékkel ellátott környezet segítsé­gével „élete leggyönyörteljesebb 90 percét, mind­össze 50 dollár lefizetése ellenében." BOSZORKÁNYOK olyan felvilágosodott elmék — Rothár longobárd király, Nagy Károly, Könyves Kálmán magyar király — akik tagadták a boszorkányok létezését. Az ördög egyébként a nevezetes bibliai almától kezdve évszázadokon keresztül, s az egyre gyakoribb hírek szerint mindmáig a Nagy Kísértő szerepét játssza, A férfiaktól csupán a lelkűket követelte, a nőknél viszont, akik szolgálatába szegődtek, nem vetette meg szép testüket sem. Az ördög már ter­mészeténél fogva mindig szorosan összefüggött az ösztönös kéjsóvárgással. A sátán neve szinte a gyö­nyör szinonimájává, a féktelen érzékiség szimbólu­mává vált. Hiszen a boszorkányok a kínvallatás sú­lya alatt (igaz az is, hogy sokszor készségesen és részletesen) „bevallották" résztvételüket a „fekete miséken", a fantasztikus „sabbat"-okon, s hogy mi­ként „paráználkodtak" a sátánnal. Itt tulajdonkép­pen közönséges, ocsmány orgiákról van szó, ame­lyekről nem egy szemtanú adott már hiteles tanú­­vallomást. Nos, a középkorban a sátán és a boszorkány, ma korbács, pornográfia és kábítószerek szolgálják egy és ugyanazt a célt: a rendszer rangjára emelt, szer­vezett orgiákat. 4 Ü A richmondi La Vey úr, a sátán főpapja, három­éves kislányát Zeerdát fölszenteli az ördögnek Amerikában nem ő volt az egyedüli „sátáni" vállalkozó, és a tengeren túli példa nyomán már Európában is hódít a sátánhit. Elsősorban Angliá­ban, ahol rendkívül erősek a boszorkányság több­nyire kelta jellegű hagyományai, s ahol ma „hiva­talosan működő" boszorkányokat is nyilvántartanak, sőt vagy két évvel ezelőtt megválasztották a boszor­kányok királynőjét, aki a sajtónak is nyilatkozott. Nos, most a „királynő" fényét teljesen elhomályosította a richmondi La Vey úr, aki a sátán főpapjaként adminisztrálja magát, s aki bizonyos „eszmei mon­danivalót” is fűz ceremoniális kellékekkel, hatásos kosztümökkel fölszerelt, rituális mozzanatokkal tele­tűzdelt — mondjuk ki nyíltan — bordélyházához. Boszorkányavatási szertartársaihoz előszeretettel használ koponyát (lehetőleg kétezer éveset, egyip­tomit), régi kardokat, ősi ráolvasási formulákat, csoda-kenőcsöket, de mindenekelőtt — érthető okok­ból — minél több hiányos öltözékű, csinos, fiatal nőt. Szertartásainak célja: megszabadítani a lelket a képmutató tisztaságtól, s felmagasztalni az érzéki gyönyört (íme, szemléltető példája, hogy a termé­szetes emberi vágyat miként lehet kiaknázni a leg­­ocsmónyabb célok érdekében). S mivel a sátán szö­vetségesének sem árt egy csipetnyi filozófia, La Vey úr azt hangoztatja, hogy a nő passzivitása az „egyetlen eszköze a természetes szexualitás felújítá­sának". A „felszentelés" után a sátán újdonsült szolgálólányait olyan helyekre küldi, ahol holmi „fekete miséhez", jobban mondva orgiához szükség van hangulatfokozó jelenlétükre. Persze, a tudomány sem mehet el szótlanul a társadalomnak e mellett a rohamosan mételyező fekélye mellett. A tudomány és a technika, pszicho­lógusok és elektronikus számológépek egyaránt megkísérlik, hogy feleljenek a feltett kérdésre: miért? Az amerikai pszichológusok szerint részben az impo­tencia, részben a pénz utáni hajsza e jelenség oka. Mindkét ok szoros összefüggésben van a túlzott szexualitás kidomborításával, mind az irodalomban, mind a képzőművészetben, de az élet egyéb terein is. A „szex démona" arat a nyugati világ „nagyjai" körében. Vajon ez a jelenség csupán a lelki élet higiéniájának szigorú őreit vagy a szociális pszicho­lógusokat érdekelheti? Nem. Elég egy röpke pillan­tás a történelembe, s a felületes szemlélő is meg­állapíthatja, hogy mindig s mindenütt, ahol a ki­zsákmányoló uralkodó osztály félti, sőt józan meg­fontolások alapján kilátástalannak és céltalannak látja a jövőt, ott rohamosan elburjánzik az amora­­litás. És ilyenformán ez a jelenség már a politika szféráiba tartozik. Szóval a sátán visszatért Európába, ahonnan annak idején az inkvizíció máglyáinak füstje csak­nem kiűzte. Az európai sátánkultusz kevésbé sze­xuális jellegű, mint az amerikai. Európában eddig csak „amatőrök" működnek, akik állítólag a szertar­tás után hazatérnek békés otthonukba, ahol gondos apákként és szerető családanyákként élnek. A fiatal­ság viszont, kilátástalan helyzetének tudatában, szinte fejest ugrik a sátánkultuszba. Miből áll egy ilyen szertartás? A fekete misét „pap" mondja, akinek rendszerint bájos és fiatal nő asszisztál. A pap megkerüli a fekete oltárt, miköz­ben az életről, az ember és az erkölcs szabadságá­ról filozofál. A papnő sztriptízzel kíséri a szertartást, végül utolsó ruhadarabját is levetve, merev testtartás­ban marad fekve az oltáron. Következik a csúcspont. Fekete kakast hoznak, a pap levágja a fejét és vérét rácsorgatja a papnő meztelen hasára. Az utol­só csepp vérrel be is fejeződik a fekete mise. A szertartás után a pap frissítőkkel megvendégeli az egybegyűlteket, majd mindenki szépen hazamegy. Amerika keserű főztje, amit bőségesen kóstolgat­nak Nyugat-Európa fiataljai. Ámbár indító okaikat nem lehet egyértelműen megfogalmazni, illetve el­ítélni. A lázadó fiatalságnak minden megnyilvánulási forma jó, ha kétségbeejtően kilátástalan politikával kerülnek szembe. L, é. A boszorkány-avató szertartás egyik fontos moz­zanata: a főpap és segédei különböző módsze­rekkel a fölavatandók passzivitását idézik elő

Next

/
Thumbnails
Contents