Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-26 / 30. szám
Szöktetés a szerájból Allah a tudója — legyen áldott a neve! — mennyi joggal irigyeltük egykoron Törökország férfi népét — a háremekért. Ali Musztafa például hazajött a hivatalból, homlokon csókolta feleségeit, névszerint az éjfekete Sehsrezádét, a mézhajú Dunjazádot, a vörösbor filrtü Muszundált, valamint a szöghajú Zulejkát (volt neki még több is, de — Allah irgalmazzon öreg fejemnek! — a nevüket már elfelejtettem), majd megsimogatta Seherezádé szelymes haját és imigyen szóit piruló asszonyához: Fiam, Allah nagy és hatalmas! — Hallom, és engedelmeskedem! — rebegi a kiválasztott. S ami ezután történik, annak elmondása már az ezeregyéjszaka meséire tartozik. De mi történt, mi nem, akkoriban— Allah jobban tudja — ma már a török férfiak is kicsöppentek a paradicsomból. Ma nem hárem, hanem egy asszony is alig jut rájuk fejenként. Jelenleg ugyanis — és ezt már a statisztikák tudják jobban — Törökország lakosságának 52 százaléka férfi és csak 48 százaléka nő. Ez annyit jelent, hogy — Allah nem ver bottal — ma már 700 000 török férfinak nem jut feleség. Ramadán böjtje ehhez képest kismiska. Törökországban ma hiánycikk a nő. Érthető, hogy az ára is felszökött. A nagy Kernül Atatürk ugyan már fél évszázaddal ezelőtt betiltotta a menyaszonyok adásvételét, ma mégis 1400 frankot fizetnek átlagosan értük a vők — ezúttal valóban ,,vevőu legények. Mi történik azonban akkor, ha a vőlegénynél nincs elegendő aprópénz? És akkor is, ha — Allah akaratából már gyakran előfordul — Zulejka és Ahmed már a pénzügyi tárgyalások előtt találkoztak és egymásba szerettek? Ez esetben — minthogy a menyaszszonynak is éppen ez a leghőbb óhaja — a kislányt megszöktetik a családi szerájból. S mikorra a mézeshetek leteltével újra jó szüleik elé járulnak, készen várja őket a díjtalan atyai áldás. Bukott lányokért ugyanis már egy lyukas piasztert sem adnak a piacon. A leányrablás — tekintettel a hiány-cikkes helyzetre — ma valósággal divatba jött török rokonaink körében. Adapazar városában a legutóbbi két hónap alatt 70 lányt raboltak el — a lányok előzetes beleegyezésével. A pénztelen vőlegények úgy gondolták, hogy Allah — aki nagy és hatalmas — majd megfizet helyettük is. Címlapunkon: Szomjatoltó kis* lány Szűts felvétele Nű. Megjelenik hetenként. Kiadja a Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Bi* íottsága, Bratislava, Októbrové nám. 12. Felelős: Szarkáné Lévay Erzsébet, főszer* kesztő. Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina Szerkesztőség: Bratislava, Októbrové nám. 12. Telefon: 344-21, 374-21. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p.f Kosice. Előfizetési díj: negyedévre 19,50 Kis, egyes szám ára 1,50 Kis. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A külföldi megrendeléseket a « osta sajtókiviteli szolgálata: PNS, Ostredp expedíció tlace, Bratislava, Gottwalovo nám 4fl/VII — intézi el. Magyarországon terjeszti a Magyar posta. Előfizethető a posta Központi Hírlapirodájánál (Budapest V., József ndcJor tér 1.) és bármely postahivatalnál. Előfizetési díj: egy évre 144.—Frt. Egyes szám ára 3.— Frt. Csekkszámlaszám: egyéni 61.279, közületi 61,066 (vaqy átutalás ai MNB 8. sz. folyószámlájára). PAPAGALtIK hl ÖRÖK VÁROSBAN Ceasare, a 17 éves autóntecbanikus a híres római szökőkút, a Trevi egyik lépcsőjén üldögélve, az örök játékot, az amorett — szerelmet játssza, amelyet sohasem lehet megunni. Szemeit félig lehunyja, szinte úgy tűnik, mintha aludna. Lustán figyeli a turistákat, akik fillérjeiket dobálják a kútba, mert a régi babonához híven, így biztosan eljutnak még egyszer az örök városba. Az utcai fényképészeket figyeli, akik a járókelőkre akarják erőszakolni felvételeiket, s olyankor, amikor egy-egy miniszoknyás lány tipeg el előtte, elismerően elfüttyenti magát. Ez a fütty az olaszok elismerését jelenti a szép lábak, a karcsú bokák, a keskeny csípők és mindama testrészek iránt, amelyek a csípőtől felfelé következnek. Szóval elismerése a szépségnek és a bájnak. Ha a kislány reagál, elmosolyogja magát, visszafordul, a lépcsőn ülő fekete szemű, tökéletesen öltözött fiú feléled, kezeivel, mint szélmalommal gesztikulál, s beszél, beszél a „bella signorinához“ megállíthatatlanul . . , Néha sikere van, ilyenkor eltűnik a lánnyal egy kávéházban vagy bárban, győzedelmes pillantásokat vetve a ottmaradottakra. De a lányok többnyire nem törődnek vele, s ezt a sikertelenséget egykedvűen fogadja, szinte megkönynyebbülten. Tovább hallgatja a víz csobogását, hidegen hagyja, hogy a külföldi és belföldi képesújságok a Papagalli névvel „tisztelik“ meg, s haszontalan, felelőtlen nőcsábásznak tartják. „Mit akarnak?“ — kérdezi. „Ez csak egy játék, semmi több, s ezt csak kettesben lehet játszani, sí? S az ifjúság rövid, nagyon rövid." Elkomolyodik, úgy beszél, mint egy öreg ember, aki minden percben a véget várja. Aki Olaszországot ismeri, tudja, hogy mennyire félnek a fiatalok a megöregedéstől, mert családot kell alapítaniuk, s utána rögtön megkezdődik a harc a majdnem kilátástalan lakásért. Ezek a gyermekarcú házaspárok túlzsúfolt helyiségekben laknak, ahol rádiók bömbölnek, gyermekek hancúrozr.ak, öregasszonyok veszekszenek . . . Délen hamar öregszenek a nők, úgy tűnik, mintha csak addig maradnának fiatalok, amíg megszülik férjeiknek A „bella signorina1' és a „Papagalli.“ (tandalírozú fiatalok az ősrégi városban. a gyermeküket. A férfiak bolondulnak a gyermekekért, s gyakran több is van belőlük, mint amennyit el tudnak tartani. S ezek a fiatal fiúk ettől félnek. A túlzsúfolt lakásoktól, az öreg autótól, amellyel a gyerekekkel, szülőkkel, nagyszülőkkel együtt Ostiába mennek vasárnapi kirándulásra, s ahol a meleg homokban fekve, irigykedve nézik a fiatal párokat, akik úgy nevetnek, ahogy ők kacagtak valamikor: hangosan, gondtalanul, szerelmesen . . . Ezek az öreg fiatalok csak egyetlenegyszer szeretnének még „playboyok“ lenni, s Lambrettájukkal végigrobogni az örök város utcáin, hátuk mögött a szőke, miniszoknyás lánnyal. Még egyszer ülni a spanyol lépcsőn, amely olyan hosszú, mintha az égig nyúlna Nagy város Róma, modern negyedekkel és nyomorúságos utcákkal, üvegpalotákkal és konzervdobozokból összetákolt kunyhókkal, dicsőséges múlttal és sexreklámokkal, öreg templomokkal és fiatal huligánbandákkal, akik leszerelik az autókereket. A mozikban szerelemtől átforrósult filmeket játszanak, és a templomokba^ a szemérmet prédikálják. Házaspárok milliói élnek különváltam de a törvények nem engedik meg a válást. A gazdag pljayboyok drága autóikon száguldanak, és a fiatalok is ilven életről álmodoznak, egyszer, csak egyetlen egyszer gond nélkül élni . . . ! Az ifjúság köreiben valami forr. Szeretnének változtatni ezen az életformán. Luigi; a 21 éves joghallgató ezt így fejezi ki: „Kalitkába vagyunk zárva. A törvények nem vonatkoznak mindenkire egyformán, s olyan ósdiak, hogy már senki sem akarja megtartani őket. Viszont megdönthetetlenek. Az egyetemen pszichológiát tanítanak, de az életben olyan házaspárokat láncolnak ösisze, akik pokollá teszik egymás életét. Csak egy példa ez, amely azt bizonyítja, hogy mekkora képmutatásra kényszerülünk.“ (se) Vidéki ЧИв Az akaraterő próbája A Dunaszerdahelyi Fogyasztási Szövetkezet mellett továbbképző tanfolyam nyílt. A közgazdasági tanfolyamot érdeklődéssel várták a szerdahelyi dolgozók. A nagyszámú jelentkezőből 41 hallgatót vettek fel. A hároméves esti tanfolyam nagy megterhelést jelent a dolgozóknak. Az első év folyamán 11-en morzsolódtak le. Dicséret illeti azokat az asszonyokat, akik három műszakban dolgoznak és még gyerekeik gondozása mellett is jó tanulmányi eredményt értek el. Írja Füzék Zoltánná Lakodalmak Csatán A HNB polgári ügyeket intéző bizottsága és a nős.övetség június 2-án ünnepélyes arany- és ezüstlakodalmat rendezett Csatán. Az ünnepségre, amelyet a HNB esketési termében tartottak meg, 12 ezüstlakodalmas és aranylakodalmas párt hívtak meg. A jubilálok megújították házassági fogadalmukat és aláírták az emlékkönyvet, majd a tiszteletükre rendezett kultuiális műsor keretében felelevenítették a 25 év előtti lakodalmi szokásokat. A csatai HNB polgári ügyeket intéző bizottsága benevezett az „Ember az emberért“ elnevezésű szlovákiai versenybe. Már másodszor rendez a nőszövetséggel kaiöltve hasonló ünnepséget, hogy ezzel is közelebb hozza egymáshoz a községük lakosságát s elmélyítse az emberek egymás közti viszonyát. Értesít Antal Jenőné Önállóbban a közös úton A nőszövetségben nemzetiségre való tekintet nélkül tömörülnek a nők. Nincs és nem is lehet semmiféle kiváltsága a többségnek a kisebbséggel szemben. Hiszen mi, magyar asszonyok is a jobban kiépített demokratikus közösségben akarunk élni. Nem titok, hogy még a fejlett szocialista társadalmunk sem tudja biztosítani a nőknek a megfelelő qlet- és munkakörülményeket. Tehát helyes a NSZKB azon határozata, amelyben a megkülönböztetés ellen fordul. Sok sérelem érte a múltban és éri még sajnos ma is a magyarokat. Nehéz a magyar tanulók elhelyezése, továbbképzése a szak- és főiskolákon. Helyes volna, ha a magyar nőknek volna egy érdekvédelmi szervezetük, amely ez ellen az állapot ellen vétót emelhetne. Ezenkívül elkerülhetetlennek tartom a további pontok teljesítését: — A nemzetiségek szabadon ápolhassák és terjeszthessék kultúrájukat. — Munkájukat értékeljék a szlovák sajtóban is.
