Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-19 / 29. szám
A NEMZETGYŰLÉS ÖT NAPJA SfcebobiMtacia és „K 231” A MEGÚJHODÁS AKADÁLYAI Közel fél évvel a megújhodási folyamatot elindító januári plénum után most kerültek a Nemzetgyűlés elé az első olyan törvényjavaslatok, amelyek Csehszlovákia Kommunista Pártja akcióprogramjának szellemében, a szocialista demokrácia következetes érvényesítésének törvényes biztosítását szolgálják. A parlament ötnapos ülésén több ilyen törvényt vitattak meg és fogadtak el. Az első az ötvenes években elkövetett törvénysértések és koncepciós perek áldozatainak rehabilitálásáról szól. Megteremti az alapját annak, hogy az ártatlanul elítélt, meghurcolt személyek a lehető legrövidebb időn belül teljes elégtételt kapjanak. Mint Kucera igazságügyminiszter beszédében kifejtette, az 1956 után megindult rehabilitálást nem hajtották végre következetesen, s ezért az igazságtalanságok jóvátétele a társadalom egyik legtöbbet hangoztatott követelésévé lett. AZ IGAZSAGTALANSAGOK ORVOSLÁSA A rehabilitációs törvény kimondja, hogy a sérelmezett ítéleteket egyenként kell felülvizsgálni. Ezt a feladatot egy új alkotmánytörvénnyel életre hívott különbírósági tanácsok látják el. A törvény azonban csak azokra a személyekre vonatkozik, akik nem követtek el bűncselekményt. Nem lehet szó olyanok rehabilitálásáról, akik valóban vétettek a szocialista társadalom törvényei ellen, vagy akiket a szocialista foiradalom törvényei vagy intézkedései sújtottak. Az igazságtalanul elítélt személyek nemcsak jogi és társadalmi elégtételt, hanem anyagi kártérítést is kopnak. (A pénzügyminiszter szerint legalább 4—6 milliárd koronára becsülhető az az összeg, amelyet az állam kénytelen lesz kártérítésként kifizetni a törvénysértések áldozatainak, illetve ezek hozzátartozóinak.) A rehabilitációs törvény az Igazságtalanságok elkövetésében vétkes személyekre is kitér. Ezek egy része büntetőjogilag már nem vonható felelősségre, mert bűncselekményük elévült vagy amnesztia alá esik. A többiekre vonatkozóan azonban a Nemzetgyűlés 1972-ig meghosszabbította az elévülés határidejét. A bírósági felelősségre vonástól függetlenül mindazoknak, akik súlyosan vétettek a szocialista törvényesség ellen, távozniuk kell a közéleti és társadalmi tisztségekből. Josef Smrkovsky, a Nemzetgyűlés elnöke — aki szintén hosszú évekig ült ártatlanul börtönben — a parlamentben leszögezte: következetesen harcolni kell az igazságtalanságok jóvátételéért, ám ugyanolyan következetesen kell fellépni a „revans-hangulatok" ellen, amelyek újabb sérelmekhez, törvénysértésekhez vezethetnek. A rehabilitációs törvény, amelyet egyhangúlag szavazott meg a parlament, kihúzta a talajt a „K 231 "-nek nevezett egyesület alól. Ez a szervezet hivatalosan az államellenes tevékenységről szóló 231-es számú törvény alapján igazságtalanul elítélt személyek rehabilitálását tűzte ki céljául. Kiderült azonban, hogy tagjai s főleg vezetői között szép számmal vannak olyanok, akiket kémkedésért, sőt közönséges bűncselekményekért jogosan ítéltek el, így semmiféle jóvátételre nem tarthatnak igényt. EGYENLŐ PARTNEREK Míg a rehabilitációs törvényt egyhangúlag fogadta el a parlament, a sajtótörvény módosítása élénk vitát váltott ki és végeredményben 30 ellenszavazat és 17 képviselő tartózkodása mellett emelték csak törvényerőre. A módosítás lényegében arra vonatkozik, hogy kimondja a sajtócenzúra eltörlését. Csehszlovákiában ugyanis a CSKP januári plénumát megelőző időkben a Központi Publikációs Igazgatóság nevű szerv előzetes cenzúrát gyakorolt a sajtó, a rádió, a tv és a könyvkiadás felett azon a címen, hogy megakadályozza katonai és állami titkok nyilvánosságra hozatalát. A valóságban politikai cenzúrát is gyakoiolt ez a szerv. A januári plénum óta azonban már nem működött. A sajtótörvény módosítása itt tehát csak a tényleges helyzet legalizálását jelentette. A tartózkodó és a törvényjavaslat ellen szavazó képviselők nem is a cenzúra megszüntetését kifogásolták, hanem azt, hogy a sajtótörvény új formájában sem mondja ki a szerkesztők felelősségét a közölt cikkek, hírek valódiságáért, s nem nyújt megfelelő védelmet az alaptalan sajtótámadások ellen. Miroslav Galuska, tájékoztatásügyi miniszter azzal hárította el az ellenvetéseket, hogy a most készülő teljesen ,új sajtótörvény már ezeknek a követelményeknek is meg fog felelni, egyelőre azonban sürgős volt, hogy törvényileg is kimondják a cenzúra eltörlését. A csehek és szlovákok viszonyának új államjogi rendezése ugyancsak napirendre került a parlament ülésén. Arról, hogy milyen legyen az új föderatív elrendezés, meddig terjedjen a csehek és a szlovákok nemzeti önkormányzata, milyenek legyenek a közös és a párhuzamos szervek, intézmények — még nagy vita folyik. Csehországban és Szlovákiában is több bizottság foglalkozik a javaslatok kidolgozásával. Annyi mór bizonyos, hogy a központi szerveken kívül a cseh országrésznek és Szlovákiának is külön törvényhozó testületé, kormánya lesz, és hogy ez a párhuzamosság a különböző társadalmi szervezetek felépítésében is érvényre jut. AZ ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓ A Nemzetgyűlés most csak a föderatív elrendezés előkészítéséről fogadott el új alkotmánytörvényt. Ebben arról van szó, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácshoz hasonlóan a cseh országrészben is létre kell hozni a Cseh Nemzeti Tanácsot. Az eddigi aszimmetrikus rendszerben ugyanis a cseh nemzetnek nem volt reprezentatív szerve. Erre pedig szükség ran ahhoz, hogy a két nemzet képviselői egyenlő partnerekként tárgyalhassanak az új átlamjogi elrendezésről. Az új alkotmánytörvény alapján július 11-én megalakuló első Cseh Nemzeti Tanács ideiglenes jellegű lesz. A csehszlovák parlament cseh tagjaiból, közéleti személyiségekből fog állani. A tervek szerint már ez év október 28-án, Csehszlovákia megalakulásának 50-lk évfordulóján kívánják kikiáltani a csehek és szlovákok föderatív államát, és ezért vált sürgőssé a Cseh Nemzeti'Tanács létrehozása. A parlamenti vitában egyes képviselők azt indítványozták, hogy nemcsak cseh és szlovák, hanem morva—sziléziai nemzeti tanács is alakuljon. Ezt a javaslatot azonban a nagy többség elvetette. A föderatív elrendezés ugyanis nemzeti és nem területi alapon történik, Morvaország és Szilézia a történelem folyamán ugyan nem tartozott Csehországhoz, lakosai azonban csehek, s így nem lenne alapja az oiszág hármas tagoltságának. A csehek és szlovákok viszonyának föderatív rendezésével függ össze az alkotmánytörvény is, amelylyel elhalasztották a nemzeti bizottsági választásokat. Mindaddig, amíg a törvényhozó, a végrehajtó, a nemzeti és állami szervek jövőbeni formájáról nem alakul ki végleges elképzelés, nem kerülhet sor a választásokra sem. A törvény ezért kimondja, hogy a választásokat — beleértve a csehszlovák Nemzetgyűlés megválasztását Is — legkésőbb a jövő év végéig kell megtartani. A jelenlegi választott szervek maguk dönthetik el, hogy lemondott tagjaik helyét pótvólasztás útján betöltik-e vagy sem. Lesz hároméves anyaszabadság ? Mielőtt Prágában összeült a Csehszlovák Nőszövetség plenáris ülése, a Nőszövetség Szlovákiai Bizottsága és a Nőszövetség Csehországi Bizottsága kidolgozta az akcióprogramjavaslatot. Az 1968 június 26—27-én Prágában megtartott teljes ülésén a résztvevők megtárgyalták ezt a javaslatot. Az akcióprogram-javaslatnak az a pontja volt a legvitatottabb, amely így hangzott: A Csehszlovák Nőszövetség azon lesz, hogy kivívja az egyéves, fizetett anyaszabadságot, amelyet később a gazdasági helyzet javulásával párhuzamosan, 2—3 évre hoszszabbítsanak meg. Vajon mi késztette a nőszövetséget, hogy ezt a javaslatot előterjessze, s megvalósításáért síkra szálljon? A nőszövetség a nők érdekeit védő, a nők egyenjogúságáért, jogaiért harcoló tömegszervezet. Az alkotmány ugyanolyan jogokat biztosít a nőknek, mint a férfiaknak. A gyakorlatban azonban ez nem valósul meg. Ez azzal magyarázható, hogy: A lakosság felét Csehszlovákiában a nők alkotják, de számarányuknak, műveltségüknek, rátermettségüknek megfelelően nem vesznek részt a közélet irányításában. A nők átlagfizetése egyharmaddal kevesebb, mint a férfiaké. Bár az elmúlt húsz év alatt d nők foglalkoztatottságának görbéje emelkedő irányzatot mutat, nincs minden munkaképes nő számára munkalehetőség. De nem beszélhetünk egyenjogúságról a családban sem. Különösen az állásban levő nők vannak hátrányosabb helyzetben a férfiaknál, mivel a háztartással járó munkát saját szabad idejük rovására végzik. A férfi csak jószántából segít. Ugyanígy a gyermeknevelés terhe is a nő vállán nyugszik, s különösen nehéz a dolgozó anyák helyzete, amíg gyermekük nem éri el az óvodáskort. S éppen ezért indokolt az anyaszabadság meghosszabbítása, hogy az anya minél több időt tölthessen gyermeke mellett anélkül, hogy a család ezt anyagilag megsinylené. A gyermek szellemi és fizikai fejlődése szempontjából fontos, hogy hároméves korig az anya mellett legyen. A bölcsődék csak részben pótolják az anyát. A két napig tartó plenáris ülésen még sok, a nők helyzetét lényegesen érintő kérdés került napirendre. Szó volt a nők szociális helyzetéről, arról, hogy minden nő nyugdíjba mehessen már az 55. életéve betöltése után. A plenáris ülés részvevői hazatérve mégis arról bűzéinek, vitatkoznak a többi asszonnyal legtöbbet, vajon lesz-e s mikor — hároméves anyaszabadság? К. E.
