Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-19 / 29. szám
CH Нала Leinwatherová, Nyugat-Szlovákia szépe Tóth Sándor felvétele Nö. Megjelenik hetenként. Kiadja a Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Bizottsága, Bratislava, Oktábroví nám. 12. Felelős: Szarkáné Lévay Erzsébet, főszerkesztő. Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina Szerkesztőség: Bratislava, Oktábrové nám. 12. Telefoni 344-21, 374-21. Nyomja a Véchodoslovenské tlaciarne n. p., Koiice. Előfizetési díj: negyedévre 19,50 Kis, egyes szám ára 1,30 Kát. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A külföldi megrendeléseket a posta sajtákivitell szolgálata: PNS, Ostredná expedíció tlaíe, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII — intézi el. Magyarországon terjeszti a Magyar posta. Előfizethető a posta Központi Hírlapirodájánál (Budapest V., József nádor tér 1.) és bármely postahivatalnál. Előfizetési díj: egy évre 144,— Frt. Egyes szám ára 3.— Frt. Csekkszámlaszám: egyéni <1.273, közllletl <1,0« (vagy átutalás ai MNB 8. sz. folyószámlájára). amerikai szolidaritás konferenciáján, Kubában Stokeiey Carmichaie a „Black Power1' mozgalom célkitűzéseiről beszélt. íme, egyes részletei: „Még rövid idővel ezelőtt is azt hitték az afro-amerikaiak, hogy a fennálló elnyomatás ellen a legjobban úgy lehet harcolni, hogy a fehér társadalom szerves részévé válnak. Ha az amerikai társadalom előnyeit (pl. motelek, szállodák, vendéglők) szabadon használhatnák, könnyebb volna a helyzetük. Ez a nézet jellemezte a polgári jogok mozgalmát, s ezzel egyben bebizonyította a mozgalom polgári eredetét. Csak a polgár törődik az amerikai élet kényelmességével. Az afro-amerikai tömegeknek nincs munkájuk, tehát pénzük sincs motelre, szállodára, éttermekre, A polgári jogokért küzdő mozgalom sohasem mozgósította a tömegeket, mert nem felelt meg céljaiknak. Ennek ellenére mégis fontos volt: ez volt a kezdet. Az ellenállás e mozgalom célkitűzései ellen leleplezte az amerikai fajgyűlöletet. Régebben azt lehetett hinni, hogy a polgárjogi mozgalom céljai könnyen elérhetők, hiszen az alkotmány biztosítja őket. Ezzel szemben az afro-amerikaiak ezreit tartóztatták le, fenyegették meg, s néhányukat meggyilkolták — csak azért, mert az alkotmányban lefektetett jogokért tüntettek, melyek azonban úgy látszik csak a fehéreket illetik meg. Az afro-amerikai tömegek kívül maradtak a polgári jogokért küzdő mozgalmon. Négy évig várták, hogy az erőszak nélküli tüntetések valami változást idéznek elő. Rövidesen azonban rájöttünk arra, hogy semmi sem változott, s 19ó4 nyarán — csak néhány héttel a polgári jogok törvényjavaslatának elfogadása után — megtörtént az első kirobbanás — első a százból, amelyek még ma is folytatódnak. Ezek a kirobbanások erőszakos felkelések voltak, amelyeken az afro-amerikaiak rendőrökkel és katonákkal folytattak tűzharcot, áruházakat gyújtottak föl, s elvitték belőlük mindazt, ami jogos tulajdonuk — de soha nem élvezhették —, élelmiszert és ruhaneműt. Ezek a lázadások évről évre gyakoribbak és hevesebbek lesznek. Nemsokára nem lesz már olyan fontosabb város, amely át ne élt volna ilyen lázadást. A Black Power mozgalom a fiataloké. Tulajdonképpen ők a forradalmi proletárok, akik hajlandók minden eszközzel népük felszabadulásáért harcolni, Black Power — hatalmat a feketéknek. A tömeg megértette, hogy elnyomnak bennünket, mivel nincs hatalmunk. Csak hatalommal lesz módunk olyan döntést kivívni, amely a fekete közösség sorsán javít. Hatalom nőikül arra vagyunk ítélve, hogy kikolduljuk azt, ami nekünk jogosan jár. Ahhoz, hogy egy embert rabszolgaságba döntsünk, jogcím kell. Amerika a fehérek felsőbbrendűségét és a színesek alacsonyabbrendűsőgét egyszerűen kinyilatkoztatja. Minket niggernek hívnak, akik spanyolul beszélnek, azok a spickek, a kínaiak chinek és a vietnamiak a gook ... De még könnyebb valakit rabszolgaságban tartani, ha meggyőzzük, hogy alacsonyabbrendű. Ameddig ezt elhiszi, saját magát tartja rabláncban. S mindaddig, míg a rabszolga elfogadja, hogy ura őt rabszolgának tartja, rabszolga marad, még akkor is, ha a gazdája meghal. A Black Power ellenben nem azt jelenti, hogy mi most fehér vezérek helyett fekete vezéreket szeretnénk uralkodni látni a feketék fölött, vagy pedig, hogy a feketék pénze fekete zsebekbe folyjon. Mi azt akarjuk, hogy egy közös zsebbe kerüljön. Az a társadalom, amelyért mi, feketék között harcolunk, nem az elnyomó tőkés társadalom, mert a kapitalizmus nem tudja a kizsákmányolást megszüntetni. Mi a vagyon új megosztásáért és a magántulajdon megszüntetéséért harcolunk az USA-ban." (se) A„FEKETE HATALOM“ szószólója Martin Luther King meggyilkolása után így kiáltott fel egy 26 éves néger: „Halottainkat nem siratjuk meg és nem temetjük el. A magunk módja szerint megfizetünk. Már nem a tárgyalótermekben fogjuk keresni az igazságot, hanem az USA utcáin." A néger neve: Stokeiey Carmichael. A polgári jogokért küzdő mozgalom tagjaként a saját bőrén tapasztalta a fajgyűlölet brutalitását. összeverték, több mint harmincszor letartóztatták, rálőttek. Ma elismert vezetője a fiatal fekete nemzedéknek, amely már nem vallja Martin Luther King tanait az erőszak nélküli ellenállásról. Már nem akarják a fehér társadalomnak részét képezni, s minden eszközzel harcolnak az uralkodó rendszer ellen. Csatakiáltásuk a „Black Power" — a Fekete hatalom. A latin-EzÜSTSERLEG DEBRECENBŐL Debrecen szeretettel várta és fogadta az éneklés ünnepnapjaira a Bartók Béla III. Nemzetközi Kórusfesztiválra érkező külföldi és magyar énekkarokat, szakembereket és vendégeket. 1968. június 26- tól 30-ig nemzetközi zsűri előtt Magyarország legkiválóbb énekkarai és külföldi meghívott zenekarok, a DZINTARS n«i kar (Riga — Siovjetuniő) Associazlone Corale „Luigi Canepa“ (Sassarl — Olaszország) SEKAKUORO KAIKU (Kuusankoski — Finnország) Madrigalkreis der Stadt Potsdam (Potsdam — NDK) VASZIL KOLAROV kórus (Sumen — Bulgária) ás a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Küzponti Énekkara szereplésével zajlott le a rendkívüli magas színvonalú nemzetközi kórus fesztivál. A Bartók Béla III. Nemzetközi Kórusfesztivált Molnár János, Magyarország művelődésügyi miniszterhelyettese nyitotta meg. Június 29-én a zsúfolásig telt Bartókteremben a közönség meleg szeretettel üdvözölte a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának tagjait, akik a fesztiválra való alapos felkészüléssel bizonyították, hogy nemzetközi mezőnyben is megállják helyüket és a szlovákiai magyar tájjellegű műsorukkal kellemes művészi élményben részesítették a közönséget. A nemzetközi zsűri értékelése alapján az énekkar elnyerte az ezüst fokozatot, ami komoly eredmény, és további buzdítást nyújt ahhoz a nehéz, fáradságos, de becsületes munkához, amit az énekkar tagjai végeznek. A nemzetközi kórusfesztiválon az énekkar vezetőségének sikerült további külföldi kapcsolatokat teremtenie. Az énakkar meghívást kapott Finnországba, a huusankoskii SEKAKUORO KAIKU kórustól, valamint az 1969-ben Olaszországban rendezendő nemzetközi kórusfesztiválra (az Associazione Corale „Luigi Canepa", Sassari, Olaszország, meghívása alapján), majd a VASZIL KOLAROV kórustól (Sumen — Bulgária) 1970-ben Bulgáriába, és végül az 1970-ben rendezendő Bartók Béla IV. Nemzetközi Kórusfesztiválra, Debrecenbe. E meghívások által az énekkari tagok önbizalma megerősödött, látva, hogy a külföldi énekkarok és szervezők felfigyeltek rájuk. A debreceni Bartók Béla III. Nemzetközi Kórusfesztiválon elért ezüstdíj egyben kötelezi az énekkar tagjait arra, hogy 2 továbbra is lelkes munkájukkal, odaadásukkal bizonyítsák azt, hogy az eredmény, amit a kórus Debrecenben elért, megérdemelt, és a jövőbeni erőpróbák alkalmával hasonló, vagy még jobb, tökéletesebb teljesítményt nyújtsanak. Végül is el kell még mondani, hogy Debrecen a kórusélet nagy találkozójának színhelye. Nem egyszerű dalostalálkozó, amely a közös éneklés szerelmeseit alkalmankint összegyűjti, hogy demonstratív erővel hirdesse az együttes dalólás nagy közösségi összefogó erejét, a dalosok barátságát, egy nagy családhoz való tartozását. Természetesen ez is benne van a fesztiválok célkitűzésében. De éppen a szóban rejlő ünnepi jelleg itt kifejezetten kimagasló művészi teljesítményre utal. Méltó alkalom a fesztivál arra, hogy bemutassa azokat a műveket, amelyek a proletárság harcait és a szocializmus elért eredményeit, egyáltalán a 1 szocializmus útjára lépett embert, annak életét, eszmeiségét, a zene eszközeivel szólaltatják meg. A közös énekléssel a kórusok legjobbjai tesznek hitet a forradalmi gondolat mellett. Ennek a gondolatnak a nemzetköziségét is magába foglaló szocialista hazafiságnak jegyében szólalnak meg a kórusok műsorszámai, köztük nem egy bemutató, azok közt is oratorikus művek. A kóruszene legmagasabb formái közt kifejezésre jut az emberi haladás gondolata, a zene, az ének minél tökéletesebben való megszólaltatása úgy, hogy azt mindenki magáénak érezze, hogy ez valóban mindenkié legyen. Dukon József
