Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-26 / 4. szám
Közelebb az emberhez.. Érthetetlen! Miért fordulnak ai emberek önökhöz panaszaikkal, amikor itt vagyunk mi, a járási nemzeti bizottság, ott vannak a helyi szervek, s a képviselők, tehát közelebb van a megoldás helye, mint a szerkesztőség! — Kissé sértődötten, sokféle változatban, de lényegében ezekkel a szavakkal találkozunk panaszkivizsgálás közben, amikor valóban a helyi vagy a járási szerveknél kell keresnünk egy-egy olvasónk gondjának orvoslását. Mert való igaz, ha nem is érthetetlen, hogy így van. Ki szeret hivatalokba járni? Kilincselni, s ismételni mindig ugyanazt, s elviselni, hogy hűvös közömbösséggel, elutasító sietséggel vagy fölényes nagyképűséggel hallgatják, vagy küldik tovább? Még ha megértéssel intézik is lakás-, nyugdíj, vagy örökösödési ügyét, vannak problémái, amivel nem könnyen fordul másokhoz, idegenekhez. S különösen nem helyben. Például: A gyermektelen házaspár szeretne örökbe fogadni egy gyermeket. Nem tudja, hová forduljon, ki intézi? Vagy: Az asszonyt veri részeges férje. Olvasta valahol, hogy az elvonókúra segítene. De kinek szóljon? Az orvosnak, a csendőrnek, a munkaadónak? Hátha visszamondják ... S igy kerülnek a szerkesztőségi postaládába azok a tanácskérő levelek, amelyekre végső soron a helyi szervekkel, —- nemzeti bizottságokkal, szövetkezettel, vagy a járás dolgozóival — együtt találjuk meg a választ. Mi a tennivaló, hogy egy-egy fájó —• sokszor életbevágó probléma megoldása ne legyen ilyen bonyolult és hosszadalmas — erre nem véletlenül keressük most a választ. Közelednek a választások, a lakassáqnak sorra bemutatják a képviselőjelölteket. Mielőtt kimondanánk —- falvakon, városokban — erre szavazunk, s mielőtt az áj jelöltek így szólnának: köszönöm a bizalmat. Gondolkozzunk el azon is, hogy úgy válasszunk, az új képviselők segítsenek egyéni bajaink, gondjaink orvoslásában is, legyenek érdemesek a bizalomra, s kerüljenek közelebb választóikhoz: — az emberekhez! Befejeződtek a szövetkezetek járási konferenciái, már osztályozzák és értékelik az anyagot, a szövetkezeti tagok felszólalásait, bírálatait, amelyek a járási találkozókon hangzottak el. Most már csak az Egységes Földművesszövetkezetek VII. kongreszszusára várunk, melyet február első napjaiban tartanak meg Prágában. A járási konferenciákon elhangzottak felsorolására sokkal több helyre lenne szükség, mint amennyi rendelkezésünkre áll. Am mindjárt leszögezhetjük, hogy most az egyszer valóban nagyon kevés „fölösleges“ vitafelszólalás hangzott el. Ügy tűnt, mintha a felszólalások száma az előző konferenciákkal szemben csökkent volna — viszont annál értékesebbek, tartalmasabbak voltak, amik elhangzottak. Ezt kilenc konferencián való részvétel után állapítottam meg, ami több, mint a Szlovákiában megtartott konferenciák negyedrésze Nyitrán A. Duböek elvtárs, a CSKP KB első titkára is szólt a küldöttekhez. Megemlítette, hogy nemcsak a mázsák számát, a literek mennyiségét kell nézni, hanem azt is szem előtt kell tartani, mire van szüksége a szövetkezeti tagoknak, milyen az érdeklődési körük. Tehát ne csak munkaerőt lássunk dolgozóinkban, de elsősorban az Embert. A konferencián Vodn? mérnök arról beszélt, hogy a vieskai szövetkezetben tavaly milyen kötelezettséget vállaltak a fejőnők. Vállalták, hogy az évi tejhozajnót 3194 literről négyezerre emelik. S ezt a kötelezettséget nemcsak teljesítették, de év végére 5241 literes fejési átlagot értek el. Persze ebben tnemcsak a fejőnők gondos munkája, de a vetésforgó javítása, és az állatok jobb kihasználása is közrejátszott. A galántal járás konferenciáján Kubis mérnök, Sókszelőcéről, rámutatott a növénytermesztési és az állatte-О О > £ A SZÖVETKEZETEK VII. KONGRESSZUS A ^ nyésztésl dolgozók jutalmazásában felmerülő különbségekre. Amíg az állattenyésztők jutalmazása a súlygyarapodás, a fejés mennyisége, vagy az elválasztott malacok száma szerint történik, addig a növénytermesztésben a jutalmazásnak csak a 8 százalékát állapítják meg hozam szerint. A jövőben Sókszelőcén a növénytermesztési dolgozók bérét is hozam szerint határozzák majd meg. A kendert termelő asszonyok problémáival Gaspara mérnök, a galántal járási mezőgazdasági társulás elnöke foglalkozott. Bírálta a kender alacsony felvásárlási árát, s rámutatott arra, hogy az asszonyok prémiumot érdemelnének a jó minőségű áru kitermeléséért. A Zilinai és prievidzal járás küldöttei a melléktermelés fellendítése érdekében emeltek szót. Persze, ez nemcsak a hegyvidéki szövetkezetekben, de Dél-Szlovákíában is munkalehetőséget nyújthatna az asszonyoknak. Gondolnak itt például a gyümölcsosztályozó- és a tároló raktárakra, melyeket e gyümölcs és zöldségtermelő szövetkezetek használhatnának ki legjobban. TrenCinben Jezfk Anna a növénytermesztésben dolgozó asszonyok nehéz körülményeiről beszélt. Példákkal bizonyította, milyen nehezen szerzik meg a szociális segélyt, alacsony a nyugdíjuk, melyet az itteni kereset alapján szabnak meg. PÍS Miklós az állattenyésztési dolgozók lekötöttségéről panaszkodott. 1951 óta egyetlen szabad napja sem volt, mert akár vasárnap, akár ünnepnap, az állattenyésztőnek munkába kell állni. Az ipari dolgozóknak 104 elismert ünnepnapjuk van, ezenkívül szabadság, szabad szombat — mindez az állattenyésztőnek hiányzik. Bratislavában a szakosított szövetkezetek kaptak dicséretet. A járás területén egy tfehén évi fejési átlaga 2800 liter, de például az Erzsébet^udvarl szövetkezetben 200 tehéntől 4600 liter tejet értek el átlagosan. Az eladott tej 54 százalékát tavaly a 22 szakosított szövetkezet biztosította A felszólalók többsége foglalkozott a járási mezőgazdasági társulás jövőjével is. Helyeselték a prievidzaiak kezdeményezését, akik közös hizlaldában használják fel az élelmiszeripar hulladékait. Ehhez a problémához hozzászóltak a konzerv- és cukorgyárak, és húsiparunk vezető személyei is. Le kell azonban szögeznünk, hogy a központosítás és integrálás formája több esetben még csak tervként szerepel. Aránylag gyorsan reagálnak rá a baromfitenyésztő üzemek — főleg a feketenyéki baromfitenyésztő üzem. Egyenjogú társként akarnak fellépni a konzervgyárak is, némely helyeken a bortermelő üzemek és a zólyomiak példájára a kendergyárak is. A társulások, melyekből Szlovákia területén eddig kilenc van — megmutatják az előre vezető utat... A szövetkezetek VII. kongresszusán száz és száz küldött találkozik majd. Az asszonyok — szövetkezeti dolgozók közül főleg a fiatalabbak vesznek részt rajta, mint például a 24 éves Sindler Éva mérnök, aki a turicei szövetkezetben rövid idő alatt 30 százalékkal emelte a gabonaneműek hektárhozamát. Ott lesz Lázár Anasztázia, a jakubi szövetkezet ökonómusa is. A 21 éves Mileriő Terka ugyanúgy örül a prágai útnak, mint nálánál húsz évvel idősebb kolléganője, Máder Anasztázia. A férfiakkal egy sorban tanácskoznak majd. Eldicsekednek az elért eredményekkel, s tanulnak mások hibájából. S biztosan törődnek azzal is, hogy az emberről való gondoskodás ne maradjon csak szép szó... Dr. B. DuSek
