Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-05-17 / 20. szám
A KÖZÖS ÚTON Száraz Mária, Nána Végre rendezhetjük közös dolgainkat, — lehetővé teszi a megújhodási folyamat. Nagy összefogásra van szükség, hogy végrehajthassuk, amit népünk, országunk fejlesztése érdekében munkánk, jogaink, lehetőségeink terén elképzelünk. Reméljük, hogy еЬЬвп a Nő szerkesztősége továbbra Is segít. Sajnos, nőszövetségünk helyi szervezeteinek munkája nem olyan, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt volt. Érsekújváron minden aktíva, gyűlés szlovák nyelvű. Már többször javasoltuk, hogy a fő problémákról beszéljenek magyarul, de javaslatunk nem nyert meghallgatást. A mostani állapot nem gyümölcsöző, s károsan hat a nők aktlvltősára. Állítsák vissza a volt párkányi járást. Intézzék el, hogy a nőszövetség különböző szerveiben a számaránynak megfelelően kapjanak helyet a magyar funkcionáriusok. Bízunk a párt erejében, s abban, hogy minden értékes, a nép számára jobb feltételeket biztosító javaslat megvalósul. Győri Sarolta, Szepsi Figyelemmel kísérem a hazai fejleményeket. Hónapok óta változó hangulatok lesznek úrrá rajtam. Azt hiszem, ezzel sokan Így vagyunk. Eddig nem mondtam véleményt, hiszen minden ügynek az vélik hasznára, ha lehlggadtan térgyaljők a tényeket, s Így látnak hozzá a dolgok rendezéséhez. Felhívásukra válaszolva engedjék meg, hogy közöljem észrevételeimet: Azt mondhatnám, hogy közvetlen nem vagyok érdekelt abban, amit mondani fogok, mert nincs kicsi gyermekem. De nem nézhetem közömbösen vörösünk problémáit. Első a nők munkalehetőségének hiánya. Asszonyainknak az a kicsiny szá zaléka, amely munkát talál, görcsösen ragaszkodik hozzá. Gyermekeiket Igyekeznek óvodában elhelyezni. Ha nem választhatnak, olyanba, amilyen van. Helyt viszonylatban szlovák óvodába, mert csak az van, noha papíron a város lakosságának 21 százaléka magyar. Helyiség Is lenne, tanerő Is. Óvoda még sincs. A szülő — siet a munkába, s viszi gyermekét a szlovák óvodába. Mire Iskolás korba nő a kicsi, úgy látja, már jól tud szlovákul, tehát szlovák iskolába adhatja, legalább jobban fog érvényesülni az életben. Arról az érvényesülésről lehetne baszélnll A gyerek szülei akaratához híven jár az Iskolába, magol kétségbeesetten, vagy bizonytalanul hányódik, mert tulajdonképpen nem érez talajt a lába alatt, hiába igyekszik, a kifejezés sokáig nehézséget okoz, s ez meglátszik tanulmányi előmenetelén Is, különösen ha pélyahozzászólások, levelek, vélemények — választásra kerül sor. Viszont ha a szülő tudatosítja, mennyivel jobb s könnyebb, ha gyermeke anyanyelvén tanul, a jó színvonalú Iskolában úgy képezik a tanulókat, hogy azok a szlovák nyelvet is elsajátítják. Tehát ha „érvényesülésre“ van szükség, akkor a szakmai tudással, magabiztossággal rendelkező magyar Iskolát végzett gyerekek elhelyezésének nem lehet akadálya. Arra kell tehát törekednünk, hogy gyermekeink anyanyelvi oktatása mind az óvodában, mind az iskolában biztosítva legyen. Stockier Borbála, Dunaizerdahely Járásunkban már megvitattuk az asszonyokkal a Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Bizottságénak állésfoglalősőt éppúgy, mint a Nő szerkesztőségének véleményét a nők közötti munka további útját illetően. Ami a nőszövetség szervezeti felépítését Illeti — a Központi Bizottságnak már régebben is tagja voltam — a mostani forma kialakításakor javasoltuk a kötött tagságot. Azt hiszem, a tevékenységünkben felmerült hiányosságok nagy részét ezek okozták. Nem vitatható azonban, hogy azokban a vegyes lakosú járásokban mennyire fékezte az asszonyok aktivitását а funkcionáriusok módszere az, hogy még annyit sem adtak meg a magyar nemzetiségű asszonyoknak, hogy anyanyelvükön ismertessék velük feladatainkat. Emberi kötelessége a funkcionáriusnak, ha már többet nem tud adni, legalább úgy beszéljen a fejőkanna mellől, vagy a mezőről érkező asszonyokkal, hogy megértsék. Járásunkban még mindig nagyon kevés a munkalehetőség, a munkaképes nőknek csak 11,2 százaléka dolgozik. A kiváló mezőgazdasági eredmények dacára az egy lakosra eső átlagos évi jövedelem nálunk csupán 4379 korona, míg az országos átlag 16 455 korona. A dunaszerdahelyl jőrásból jelenleg 8900 ember utazik máshová dolgozni, közülük 1400 nő. Nem lehet közömbös az ő sorsuk éppúgy, mint a tizenöt éves fiataloké, akik közül 1970-ig csak 50 lányt helyezhetünk el az Iparban. Orszőgos viszonylatban sem más a helyzet. A lakosságnak több mint a fele nő. Kétségtelen, hogy a társadalom fejlődését mennyire befolyésoljők mind a gyermeknevelés, mind a csalód irányítása terén, mind pedig munkájuk által. Olyan szervezetre van tehát szükségünk, amely járási s országos problémáinkat nemcsak felveti, hanem beleszól Intézésükbe is. Asszonyaink szemináriumon tárgyalták s indokolták meg annak a fontosságát, hogy szükségünk van szakiskolákra. A dunaszerdahelyl kórháznak például körülbelül 30—40 ápolónőre van szüksége. Megérkeznek a szlovák kislányok. Nem őrzik jól magukat, nyelvi nehézségeik, lakásproblémáik vannak. Néhány hőnap múlva, amikor lakóhelyük közelében táléinak éllőst, elmennek tőlünk. Nyárra a kórház jóformán személyzet nélkül marad. Sokat járok az asszonyok közé. KI törődött eddig azzal, hogy a nőszövetség plénumában a négy magyar nemzetiségű asszony nem tud hozzászólni, ha a legjobb elképzeléseik lennének Is, mert elsősorban azt kérdezik meg tőlük, miért nem szlovákul szólalnak fel. Ha pedig úgy szólalnak fel, még ha folyékonyan beszélik Is a nyelvet, eleve kisebbségi érzésük van, s arra gondolnak, nem nevetnek-e rajtuk, ha valamit rosszul mondanak. Szükség van a járási szervekben magyarul tudó és magyar nemzetiségű elvtársnőkre is, ott ahol a lakossőg összetétele ezt megkívánja, s kell a Központi Bizottságba egy magyar referens, akihez anyanyelvükön fordulhatnak kéréseikkel az asszonyok. Török Ibolya, Pályány Elhangzott az „önállóbban a közös úton“ Javaslat. Ez az, amire feltétlenül szükségünk van, mert megérdemlik az asszonyok, hogy őszinte segíteni akarásukat, javaslataikat, elképzeléseiket megértethessék egymással, s hogy ők is megértsék, hogy mit kíván tőlük a nőszövetség, amelynek tagjai. A terebesl járáshoz tartozunk. Járási értekezleteinket a szlovák asszonyok részére Terebesen, a magyar nemzetiségűek részére Kirélyhelmecen szoktuk megrendezni. Ilyenkor őszinte vélemények, felszólalősok hangzottak el. Sajnos, a járási aktívákon oda jutottunk, hogy nem nagyon akarják lefordítani nekünk magyarra a vita, a megbeszélés anyagát. Ha kérjük, az a vőlasz, jó, Jó, de nagyon röviden... S bizony felvetődik az asszonyokban; hát ml nem érdemeljük meg, hogy megértsük, amiért harminc-negyven kilométert utaztunk 17 Két gyermekem van. Mindkettő magyar iskolába jár. Nincs nap, hogy ne jutna eszünkbe, vajon ml lesz velük, hogyan helyezkednek majd el? Nem azért, mert magyar Iskolába J árnak I Azért, mert járásunkban kevés a munkalehetőség. Ml Itt születtünk, itt élünk, s itt akarunk meghalni Is. Tehát rendezhessük úgy dolgainkat, ahogyan megérdemeljük, hogy Jól tudjunk dolgozni, s gyermekeink jól tudjanak tanulni. Bízunk pőrtunk megértésében, segítségében, Igazságos Ítélőképességében. Vidéki 1%Noэ Nagyobb kedvvel Az egegi szövetkezetben az utóbbi két évben az asszonyok mintha szorgalmasabban dolgoznának. Hosszú évekig a szövetkezet az utolsók között kullogott. Amióta hozzáértő emberek állnak az élen, megjavult a munkafegyelem, s a munkaegységek értéke is húsz koronára növekedett. A munkák nagyobb részét mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben az asszonyok végzik. Különösen Mészáros András dohányos csoportja számolhat be szép eredményekről. A 14 tagú női csoport március elsejétől 1020 korona alapfizetést, 70 kg gabonát és háztáji földet kap. A szabad^ szombatok, melyek tavaly még vita tárgyát képezték, most megvalósultak. A *téli hónapokban a dohánycsoport tagjainak száma növekedni fog, mert Pénzes Károly építő-csoportja két dohányszárítót épített föl, ahol február végéig valamennyi asszonynak biztosítanak munkát. A kertészetet és gyümölcsészelet Kiss Károly vezeti. Azok a nők, akik délig a háztartással vannak elfoglalva, fél napot dolgozhatnak a kertészetben. Zsiduliak józsef EFSZ elnök, és az említett két szakember az év elején megszervezte az állandó munkacsoportot, s azóta az asszonyok nagy kedvvel és lelkesedéssel versenyeznek egymással. Belányi János 44 falu bizalmasa Pirospozsgás, nevető szemű asszony Tóthné. Kérem, mondjon valamit magáról. — 1920-ban születtem. Apa nélkül, félárván nőttem fel. Iskolába keveset jártam. Az ötödik elemi után dolgozni kellett. . . 1964-ben választottak meg. Örömmel képviselem a Nemzetgyűlésben választóimat, 44 község lakosságát. Sok időt igényel a falujárás, de szívesen teszem. Eleinte nehéz volt megszokni feladataimat. Sokszor próbáltam rendezni Ipolyság problémáit. A Piéta üzem ügyében háromszor adtam be kérvényt a Honvédelmi Minisztériumhoz, ugyanis a mai textilüzem elhagyott kaszárnyaépület volt. Ma 300 munkaerőt foglalkoztat ez az üzem. Az Ipoly szabályozását is már háromszor kértem. A sok elfoglaltságom miatt a családra kevés idő jut, Négy unokám van. A nagymama is nálunk él. Szerencse, hogy a férjem megértő. Mikor elutazom, vezeti a háztartást, ügyel az unokákra, a nagymamára. — Mit szólnak a munkahelyén a sok elfoglaltságához? — Az EFSZ-ben dolgozom, rendszerint a kertészetben, télen pedig a baromfitele-Í)en. A munka mellett nehéz képviselőnek enni. A legtöbb ember nem érti meg küldetésem nehézségét. Ha valami probléma akad, és szólok, az a baj, hogy szóltam. Azt mondják: Könnyen ugrál, mert képviselői Ha nem szólok: Miért nem beszél, hiszen képviselő! A nyugdíjasok klubjában Varga Imre Az út baloldalán, szemben a gimnáziummal áll a nőszövetség által létesített nyugdíjasok klubja. — Ilyen is van Ipolyságon? — lépődtünk meg, s nem tudtuk megállni, hogy kíváncsian be ne nyissunk a kapun. — Mivel töltik itt idejüket az öregek? — kérdeztük Lavko elvtársat, a klub gondozóját. — Televíziót néznek, újságot olvasnak, s a szomszéd szobában levő könyvtárban mindenki a saját ízlésének megfelelő könyvet választhat olvasásra. Lavko elvtárstól azt is megtudtuk, hogy minden hónap első szerdáján összejövetelt rendeznek, melyen vagy egy érdekes témáról tartanak előadást, vagy kulturális műsorral szórakoztatják a jelenlevőket. — Holnap éppen előadást tartunk az atomfegyver elleni védekezésről. . — Jöjjenek el hozzánk — hív kedvesen. Másnap délután negyed hatkor több mint húsz idős ember várta az előadót. Sajnos nem tudott magyarul, így a szavait fordítani kellett, s ezzel az előadás már veszített értékéből. Az előadást többször félbeszakította egyegy idős néni önkéntelen felkiáltása: Nem kell többé háborúi A férjem az első világháborúban halt meg, a fiam a másodikban . . . — Nem akarjuk még egyszer átélni a háború borzalmait! Gál bácsi a háború borzalmairól beszélt. Elmondta, hogy azért lett vöröskatona, mert elítélte az igazságtalan emberölést. Az én férjem is vöröskatona volt szólt közbe Tulai fánosné. — 0 is itt van a másik teremben. Tulai Jánost a kártyázók között találtuk. Vöröskatona voltam, mert meg tudtam különböztetni, melyik az igazi harc. Fogságban ért utol a forradalom. Onnan hazaküldtek, hogy itthon terjesszem a lenini eszméket, és mondjam el az embereknek, mi történik Oroszországban. Itthon csapatot szerveztem, mindig többen és többen voltunk... A második háborúból megszöktem, s kórházban voltam kisegítő, sebesülteket kötöztem, betegeket gyógyítottam ... Azt tudom csak mondani, hogy többé ne legyen háború, esztelen lövöldözés! Varga I. — Kalita G.
