Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-05-17 / 20. szám

A kellék-gyermekkocsi utasa Színházi „családfámat" 1840-lg tudom vissza­vezetni. En képviselem a negyedik generációt1. A színpadon élte le életét dédnagyanyám, déd­­nagyapám, nagyanyám, nagyapám, édesanyám és édesapám, aki a brünnl Nemzeti Színházban Adámot játszotta Madách „Az ember tragédiája" című müvében ... Most mindenki biztosan azt gondolja: ez a La­­dislav PeSek nem Is töprenghetett sokat, hogy milyen pályát válasszon ... Nem volt Ilyen egy­szerű a dologi De menjünk sorjában. Az előbbiekből kiderül, hogy én már akkor ját­szottam, amikor még a világon sem voltam. Teljes „életnagyságban“ háromhónapos koromban lép­tem a színpadra. Azaz, léptem volna, de járni még nem tudtamI Édesanyám Csajkovszkij „Ptque Dame“ című operájában lépett föl, s bevitt az öltözőbe, hogy megmutasson a többieknek. Valaki belerakott a kellék-gyerekkocsiba, s amikor parkrészlet következett: betoltak a színpadra. Nem énekeltem, hanem ordítottam, de gázsit nem kaptam értet Később — tízéves koromig — a brünnl színház minden gyerekszerepét végigjátszottam. Voltam kisfiú, kislány, törpe, tündér, manó... a „Carmen" gyermekkórusának dalát ma is fújom: „ ... Tud­juk, hogy kell sorba állni, mint a felnőtt kato­nák ... Labda helyett az igazgatóba cl. A negyedik Elmondta: Ladislav PeSek, nemzeti művész S akkor váratlanul jött az új „szerelem“I A fo-A Slávla piros-fehér mezében kezdtem rúgni a „bőrt", mint az utánpótlás-csapat tagja. Ma Is a Slávla drukkere vagyokI Akkor arról ábrándoztam, hogy gólkirály leszek. S nem Is gondoltam volna, milyen sokat köszön­et Pillanatkép egy Goldoni-vlg|fitékb61 hetek majd a labdarúgásnak. A pályán éppúgy nem lehet „prímadonnáskodnt", a pályán éppúgy csak a közös játék ér el sikert, mint a színpadon! A gimnázium ötödik évében kirúgtak az Iskolá­ból. Mtért? Több okból... Először azért, mert a katedrát színpadnak, az osztályt nézőtérnek, a ta­nárt pedig egyenrangú partnernek tekintettem. Másodszor azért, mert egyszer — a pályán — a labda helyett az Igazgatóba rúgtam. Anya sírt, apa egyik cigarettát a másik után szívta... Aztán a család felszólított: döntsem el, hogy föd, vagy színház? A döntésben az segített, hogy diák-színjátszók közé álltam. Szlovákiában — Oravsktj Podzámok­­ban — előadtuk a „fánoSík"-ot. Tizenhat éves voltam, s naponta más-más szerepet játszottam. Kamaszujjak és kdnnyek nyoma Amikor hazamentem, így szóltam: „Döntötteml Színész leszek .. Brigitte Bardot mítosza lassacskán kopni kezd. Filmjei egy ideje keveset jövedelmeznek. A Viva Mariá-t Franciaországban félmillióan' sem nézték meg. Brigitte azonban nem adja meg magát. Inkább kibújik régi bőréből, új alakot ölt, új személyiséggé válik, de továbbra is meg akar maradni korunk mítoszának. Offenzívájának első lépése, hogy Sean Connery mellett ostromolja meg a közönség kegyeit egy vadnyugati filmben. Brigitte Bardot és Sean Connery — furcsa pár. A sexy szimbóluma a férfierő szimbólumával, az ötvenes évek bálványa a hatvanas évek bálványával együtt indul meg­hódítani a hetvenes éveket. Shalako című közös western­­jüket nemrég kezdték forgatni Amerikában. Az új év jól kezdődött az „új Brigitte" számára. Január 1-én máris győztes csatát könyvelhetett el. ötvenöt perces műsora volt a francia televízióban, s ebben a show-ban már az új BB mutatkozott be. Fekete bőrcsizmában adta elő a motorkerékpár himnuszát, aztán testszínű harisnya­­nadrágban folytatta a műsort „Az ördög nem angol" című dallal, amelynek lényege, hogy az erotika terén ma is a franciák az elsők. Aztán egymást követték a dalok és a minimális méretű kosztümök. Az utolsó szám a hippié­ről szóit. Pedig hányon mondták, hogy BB már kiment a divatból. Mégiscsak unalmas 19 év után még mindig az ő képét látni a lapokban, 31 film után még mindig őt látni a film­vásznon. Űrhajósok repülnek a Föld körül, megrövidülnek a szoknyák, új nemzedék nő fel, a régi megöregszik — és ez még mindig ott van a bikinijében és a riviérai villá­jával? Nos nem, ebből elég volt. Vége van, megöregedett, unjuk. Brigitte jól tudta, hogy így vélekednek róla. Újévi tv­­műsora immár hagyomány: 1959 óta ismétlődik minden évben. Nyolc évig vidáman gondtalanul érkezett a stúdió­ba, hogy lustaságát és felületességét úgy-ahogy leküzdve, összecsapja a műsort. Ezúttal azonban nem csapta össze. Négy hónapig készült erre az újévi show-ra. Lázasan dol­gozott rendezőjével együtt, és megvolt az eredménye: a lapok ismét a régi lelkesedéssel, már-már delíriumba esve magasztalták. „Mesébe illő, pompás, sugárzó Brigitte" — írta az Ex­press. „Babilon Venusa, Fönícia Astartéja, aki sohasem öregszik meg — írta a Nouvel Observateur. — T$ste ma-BRIGITTE BARDOT: tücsökből hangya

Next

/
Thumbnails
Contents