Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-19 / 3. szám

— Hamburgban például a Pásztor­lányt nemzetközi szereposztásban tűz­ték műsorra. Jenútát az örmény szár­mazású Lulsa Bosaballau, Stevát a svéd Ulfung és Lacát az amerikai Ri­chard Casslly énekelte. New Yorkban, az ENSZ koncertjén Is részt vett? — Ez az út valóban kivételes volt, mert a Makropolusz ügy hangverse­ny! előadásán a szólisták csehül éne­keltek. Az ENSZ koncertjén Ivó Zldek­­kel, a prágai Nemzeti Színház szólis­tájával együtt szerepeltünk. Azt hiszem, a Salzburgi Ünnepi Já­tékok a világ legérdekesebb zenei eseményei közé tartoznak. Ezeken ön is gyakori vendég? — Igen. Ezeknek a világhírű ünne­pi Játékoknak a megalapítója és egy­ben kiemelkedő egyénisége Herbert von Karajan, ö adja meg az ünnepsé­gek dramaturgiai tervét, karmester, rendező és szólista egy személyben. Mér a tavalyi koncerten bebizonyoso­dott, hogy Karajan felfogása egyezik a legmagasabb művészi kritériumok­kal. A Berlini Filharmónia koncertjei­re a három В volt Jellemző, azaz: Beethoven — Bach — Bruckner. A hangverseny műsorába mindig egy Wagner előadást iktatnak be. Karajan ezzel akarja megvalósítani élete vá­gyát: Wagner halhatatlan művelt új modem felfogásban bemutatni. A Val­­kürök mér ebben az újszerű felfogás­ban került bemutatásra a világ leg­jobb Wagner-énekeseivel a szereposz­tásban. Nekem Brunnhilda szerepe Ju­tott. Bemutatója a New York-1 Metro­­polltan-ban lesz. A színes televízió Is közvetíteni fogja egy amerikai osztrák film keretében, amely Karajanról ké­szült. Mint érdekességet említem meg, hogy a Valkürök díszletei bratlslaval műhelyekben készültek. Beszélgetett: LIBOR ANDEL emberi korhotórt 140 évre, Jómaga vi­szont 47 éves korában halt meg. Királyok és pápák, tudósok és felcse­rek egész seregét foglalkoztatták — nemcsak ar aranycsinálással, hanem saját férfiasságuk megtartásával Is megbízták őket. Mikor Vili. Ince pápa 1489-ben a halálos ágyán feküdt, fel­csere megöletett két 13 éves római fiúcskát, s vérüket elvitte a pápának Az első tudományos kutatásra csak a 19-ik század végén került sor, először Franciaországban. Maga az orosz szár­mazású, 1908-ban Nobel-díjjal kitünte­tett tudás, Hja Mecsnlkov Is foglalko­­zott ezzel a témával, ö a joghurtot ajánlotta az öregedés ellen. A húszas évek szenzációja Voronoff tanár cslmpánzmirlgy átültetése volt. Példáját más kísérletekkel, még napja. Inkig is követik a tudósok. S minde­gyiknek ugyanaz a célja: meghosszab­bítani az emberi életet és az öregedő sejteket regenerálni. A siker egyelőre kétséges; bár az életkor az utöbbi évtizedekben észre­vehetően meghosszabbodott, de a bib­liai kortól még így Is sok évtized vá­lasztja el. De ha az „örök életre“ még nincs is gyógyszer, a korai megöregedés ellen­szerét Paracelsus kortársa, Luigi Cor­­naro már 1538-ban megállapította: „Aki sokat akar enni, egyen keveset, csak így hosszabbíthatja meg életét" S ez még ma Is érvényes. {*•) Köszönöm hölgyeim Udo Jürgens, a férfi, aki kö­­szönömöt tud mondani: „Bor­zasztó depressziók és rém­képek gyötörnek.. Udo Jürgens— születési bizonyít­ványa szerint: Udo Jürgen Bockei­­mann — 1934-ben született az auszt­riai Klagenfurtban. Kora Hiúsága óta vonzotta a zene. Zongorázni, énekelni és zeneszerzést tanult, ma/d éveken keresztül München művész­­negyedének lokáljaiban működött mint zongorista. A fordulat 1966-ban történt. Saját szerzeményével, saját előadásában a „Merd Chérle"-vel megnyerte az Eurovlzló nagydiját, та/d a luxemburgi rádió „Arany oroszlán’-jót vitte haza másik slá­gerével, a „Siebzehn Jahr, blondes Haar’-ral. Ma Udo már úgynevezett „gramofonlemez-mll/lomos", millió számra fogynak lemezei. Két, hatal­mas, amerikai gyártmányú autóján, vagy repülőgépen beutazza a fél világot, hogy estéről estére más és más városban hangversenyezhessen, ahol elsősorban a szerelemről Irt sanzonjaival aratja legnagyobb si­kereit. Ezalatt müncheni villájukban felesége, Fanja, hároméves kisfia, John és egy éves kislánya, Jenny már megszokták a várást. Az emberek kiváncsiak rá és Udo ezt tudja. Azonkívül szerény Is — soha se mond nemet, ha valaki életéről faggatja. De haayjuk őt be­szélni, a hamburgi PETRA nyomán, szabadon. íme Udo Jürgens vallo­mása. „Azt gondolom, hogy korunk rej­tett romantikával van tele. Ezt éppen úgy megtalálhatjuk a beat-odúk hidegvérű lányainál, mint az egész fiatal fiúknál. Én magam Is teljesen ki vagyok szolgáltatva a romantiká­nak, bár mindkét lábammal a mai világban állok. Nevezzenek tehát mondjuk — realista romantikusnak. Bár ez a regényesség ma már más, mint a századvégi „luqasos" korban volt, de talán eredetibb." Az asszonyok az ő oldalán állnak — Udo szerint azért, mert becsüle­tesen gondolkodik, Naponta 20 or­szágból 300 levelet kap. Feladójuk 97 százaléka nő. Ellentétben a beat­­énekesekkel, akiknek közönsége a 12—18 évesek soraiból tevődik ösz­­sze, nála minden korosztály fellel­hető. Legerősebben azonban a har­minc év körüliek vannak képviselve, s közöttük elsősorban az elhagyot­tak, a magányosak, a csalódottak. Ezek azonosítják salát sorsukat a dalok szövegével, amelyek mind a szerelemről, vagy szerelmi össze­tűzésekről szólnak. Jólesik nekik, hogy még akad férfi, aki „merd’-t, — köszönömöt — tud mondani.., Megfelel-e igazán ennek az esz­ményképnekt Jürgens ezt kétség bevon ja: „Nem, legalábbis azért nem, mert én ma­fám Is csak ritkán vagyok otthon. egy asszonynak mindig maga mellett kellene éreznie a férjét. Persze, én Is erős vonzódást érzek a családom Iránt, s mindig érezte­tem velük, hogy számíthatnak rám. Mindennap felhívom a felesége­met, bár tudom, hogy néhány sor sokkal többet jelentene, mint egy ilyen beszélgetés.. .1" Udo nyolc évvel ezelőtt ismerke­dett meg feleségével, akit, mert ki­mondottan orosz típus, Fanjának hív. Fanja abban az Időben fénykép­­modell volt, s alkalomadtán egy bárban is dolgozott. Pénzük kevés volt, hol egyikük, hol másikuk kere­sett néhány márkát. Csak úgy éltek együtt, mint sok más fiatal pár Münchenben. Házasságra csak akkor kezdtek gondolni, amikor a kis John már útban volt. Jürgens nem titkolja, hogy na­gyon nehezen és sokáig dolgozott, míg felküzdötte magát. Rossz filmek­ben kis szerepeket látszott, magá­nál sokkal, de sokkal tehetségtele­nebb énekesek dalait kísérte zongo­rán, vagy elcsépelt slágerekkel szó­rakoztatta — Ismert énekesektől el­lesett pózokban a közönségét — kevés sikerrel... Ma minden megváltozott, Udo Jürgen Bockelmann megteremtette Udo Jürgenst, a tipikus, tetőtől talpig Jürgenst. Ismeri saját magát, Ismeri előnyeit és hibáit. Tudja, hogy a fülel elállónak, tehát művészi rendetlenséggel — milliméterre ki­számítva, rájuk fésüli haját, tudja, hogy magas alakjához jól Illik a hosszltott zakó, s keskeny csípőjé­hez, hosszú lábaihoz a szűk nadrág. Szeret jól öltözködni, talán kissé feltűnően Is. Viszont nem szeretné, ha hiúnak tartanák: „Utálom a férfiaknál a tuplrozott, vagy festett hajat, a gyűrűket, karkötőket, Ing­­fodrocskákat, vagy mit tudom in még mit, ami most divat. Már mint gyerek Is sokat szenvedtem attól a tudattól, hogy csúnya vagyok. Za­vart hosszú orrom és görbe arcom, próbáltam valahogy legyőzni ezt oz érzést. Ma már mindez nem érdekel. Nem vagyok tehát kilakkozott szép­ség, de nem Is akarok az lenni. Számomra nem létezik szebb férfi, mint Belmondo francia filmszínész." Ismeri saját képességeinek hatá­rait. Nemrégen megzenésítette G. B. Shaw vígjátékét, a Hősöket. „De jó­magam sohasem látszanék ebben a darabban. Ilyen színészi képessé­geim nincsenek, s mindent, ami dilettantizmus, elvetek. Túl sokon mentem keresztül ahhoz, hogy túl­lőhessek a célon." Hogy kötelezettségeinek eleget tudjon tenni, egy sereg embert volt kénytelen alkalmazni. Menedzsere­ket, titkárokat, saját zenekart. Sofőr­jének mellékfoglalkozása: mézes teát főzni a fellépések alatt, állító­lag az mérsékli lámpalázát... Kü­lön gazdasági tanácsadói vannak, akik az énekes nagy jövedelmét kötelesek hasznosan befektetni. A pénzözön olyan hirtelen jött, hogy jómaga nem tud már vele mit kez­deni. és ez a szerencsegyerek vajon Igazán boldog-ot „Boldog! Én nem vagyok boldog­talan, csak amolyan belsőleg ide­­oda rángatott ember. Borzasztó depressziók és rémálmok gyötörnek. Ebből a fent és lentből származik aztán az, amit az ellenségeim glccs­­nek neveznek — s ami nekem nem glccs. Nem tudom megérteni az olyan embereket, akik kora reggel­től késő estig boldogok." Fordította: S. Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents