Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-19 / 16. szám

Rejtvény m Magyar szólásmondái a múlt században. Idézünk: „Jó asszony a ..(foly­tatását lásd a vízszintes Ю 13 16 1. számú sorban a nyíl irányában). Vízszintes: 7. Erkölcsileg gyönge ember. 8. Newton (erő) röv. 9. A kokett nő is ilyen. 10. Tova. 12. Bár (vegy) spanyolul. 13. Ne­kem van, szlovákul. 15. A magyarországi munkás­­mozgalom kommunista ve­zére a húszas években (Béla). 16. Hajdísz. 18. Vissza: földet túr. 19. Ré­gebben a Tháiföldet írtuk így. 21. Alumínium vegy­­jele. 22. Ilyen „emberek" halásszák ki az amerikai űrhajó szondáit. Függőleges: 1. Óra rö­vidítve (a fizikában). 2. Fa része. 3. Zoltán, Yvette, Károly. 4. Dél-németorszá­­gi folyó, a Duna bal parti mellékfolyója (Naab). 5. A fej része (többes szám). 6. A papság. 8. Idézünk Szabó Lőrinc verséből: „Te vagy a nyugalom, édesanyám, csak te kel­lesz nekem, Mert asszony vagy, akiben ... (folytatva a nyíl irányában). 11. Férfinév. 14. Nem a teg­napi. 17. Szigorú tilalom valamilyen tárgy, hely érintése, héber szóból (hosszú magánhangzóval). 20. A csődör. 23. Killy és Kidd. Borguia Péter Beküldendők a megjele­néstől számított 6 napon belül a rejtvényszelvény­­nyel együtt a vízszintes 1. és a függőleges 8. számú sorok a nyíl irányában. Előző számunkban kö­zölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „ ,., míg csak él egy magyar" — Hitel1 törvények. Könyvjutalomban része­sültek: Angyal Jánosné, Benkóczky Györgyné, Brei­­zer Ottóné, Dunaszerda­­hely, Krecskó Anna, Pataki Józsefné, Somorja, Juhász Istvánné, Tiszacsernő, Szir­­may Bélánó, Kassa, Mol­nár Zsuzsa, Rimaszombat, HD Címlapunkon: Feró Spáőil felvételei NO. Megjelenik hetenként. Kiadja a Csehszlovák Nássövetség Szlovákiai Bi­zottsága, Bratislava, Oktábrové nám. 12. Felelás: Szarkánk Lévay Erzsébet, főszer­kesztő. Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina Szerkesztőség: Bratislava, Oktábrové nám. 12. Telefoni 344-21, 374-21. Nyomja a Véchodoslovenské tlaőiame n. p., Koilco. Előfizetési díj: negyedévre 19,50 Kés, egyes szám ára 1,30 Kis. Ter­jeszti a Posta Hlrlapszolgálata. Megren­delhető minden postahivatalnál és kéz­besítőnél. A külföldi megrendeléseket a posta sajtákivltoll szolgálatai PNS, Űstred­­ná ezpedfcla tlaie, Bratislava, Oottwal­­dovo nám. 40/VII — Intézi el. Magyarországon terjeszti a Magyar pos­ta. Előfizethető a posta Központi Hírlap­­irodájánál (Budapest V., Jázsef nádor tér 1.) és bármely postahivatalnál. Elő­fizetési díj: egy évre 144.—Prt. Egyes szám ára 3.— Frt. Csekkszámlaszám: egyéni él .271, közületi 01,066 (vagy átutalás az MNB I. sz. folyószámlájára). Szentpétery Éva, Rozsnyó, Győri Sarolta, Szepsi, Ka­kas Gyula, Klssalló. Z-11*81233 17 23 Méhek völgye (Folytatásos filmregény) 9. Blasstus Armin testileg és lelkileg kimerültén állt a ne­héz templomajtó előtt, szemel mozdulatlanul me­redtek a semmibe. Megmozdult és kardjának mar­kolatával megzörgette az ajtót. Még egyszer zör­getni akart, amikor az ajtó kis résnyíre kinyílt, és a nyílásban Blassíus íeje Jelent meg. Mosoly­gott, de látszott rajta, hogy a látogató jelenlétén nem lepődött meg, de nem is örült. — Tudtam, hogy errefelé jársz... — és Armin keskeny arcába tekintett. — Hogyan tűrheted, ami ott történik, abban az istentelen erődítményben... — kezdte Armin köszönés nélkül. — A ml templomunk nagyon szegény... — igyekezett mentegetőzni Blasslus. — Ajándékot Ígért, Boldogasszony napjára... minden évbenl Armin letérdelt az oltár elé, kezel megragadták kardja markolatát és ráhajtotta a fejét. — Isten büntetése téged sem kerül el, — mondta anélkül, hogy felemelte volna a fejét. Blassiust nem izgatta föl Ármin fenyegetőzése. Nyugodtan térdelt az oltár előtt, kis ideig csend­ben volt, majd elhadarta azt, amit ilyenkor szo­kás. Csak aztán szólalt meg: — Minden kolduló pap rájuk adná az áldását... és ha nem, akkor tovább fognak élni úgy, mint eddig. — Ügy jöttem, mint a rend lovagja... — hang­súlyozta Armin. — Mindenütt, ahol eddig meg­fordultam, fogadtak és tiszteltek. Féltek az erőtől, amely a rend lovagját kíséri... de itt olyanok az emberek, mint a pogányok. Senkitől sem fél­nek. Nem ismerik a rend törvényeit... — mondta a sekrestyeajtóból Blasslus. — A szentlrás mindenütt egyforma ... minden keresztény számára ... — Oh, uram... magamra vegyem a keresztet? Gondolod, hogy mi kettesben bevesszük az erő­dítményt? Ugyanolyan tehetetlen vagyok, mint te... Egy darabig nézte Armin fakó arcát, aztán bement a sekrestyébe. Armin magára maradt a templomcsarnokban. — Ott, azok ketten úgy élnek, mint az álla­tok ... — kezdte csendesen, de kiabálva fejezte be a mondatot. Tehetetlen haraggal fordult a sekrestye felé, de belülről hallatszott Blassius ruhájának suhogása. — Bocsáss meg nekik, majd az élet megbünteti őket, Blassius a sekrestyében közben felolvasztotta a viaszt és kőformába öntötte. Hátra tekintett, mert hallotta Armin lépteit. — Ott, ahonnan jöttem, a következő eset tör­tént: elfogtak egy embert, aki az éhínség és a járvány Ideje alatt a halottakat ette. Fölakasztot­ták — elrettentő példaként! A következő éjszaka Jött a felesége, kiásta férje tetemét és a gyerekei­vel együtt megették ... — Végezni kellett volna az asszonnyal is, ugyanúgy mint a férfival... — tette hozzá tom­pán Armin. — És a gyerekekkel? — kérdezte Aassius. Igen... a gyerekekkel Isi — ők talán nem voltak eléggé tiszták? — Nincs közöttük semmi különbség... — né­zett Armin Blassiusra, mintha nem értené a sok fölösleges kérdést. — így aztán nem maradna a földön egyetlen élő lélek sem. Megszűnno az élet... — csodálko­zott Blassius. — Szűnjön meg... — mondta kemény arckifeje­zéssel Armin, aki újra az oltár elé térdelt. Külö­nös megszállottság vett rajta erőt. — Megmarad­nak az angyalok... Az emberek még nem látták őket, és én mégis hallom a szárnyuk suhogását. Itt vannak... közöttünk. Különben még most is sötétségben élnénk, mint a kutyák, vagy a farka­sok ... Blassius abbahagyta a gyertyaöntést ős kiment Armin után a templomcsarnokba. Nekitámaszko­dott a sekrestyeajtónak. — Félek tőled, idegen testvérem... Armin azonban nem figyelt a beszélőre. Térdelt az oltár előtt, kezei lázasan kerestek valamit az inge alatt, aztán előhúzott egy bőrzacskót. — Miért éppen a legbecsületesebb embereknek kell gyötrelmek között meghalni, szenvedni, éhezni, fázni a halál előtt,..? Olyan magányban, hogy a halál megváltást Jelent számukra... Ezt a ho­mokot a Szentföldről hoztam, a rend testvérei vérükkel áztatták ... Miért éppen ők? ... mikor a többiek élhetnek tovább hit nélkül... Szapo­rodnak, mint a hangyák, állandóan többen van­nak Blassius részvéttel nézte Ármint. Meghatotta, de egyben zavarban is volt. — Nagyon tisztellek, Idegen testvérem, hogy lyen hosszú útra szántad el magad... de menj vissza oda, ahonnan jöttél. Lovat Is szerzek ... — Mikor lesz a menyegző? — kérdezte Ármin keményen. — Menj vissza a testvéreid közé... — folytatta Blassius — ott megnyugszol és legalább te meg­maradsz tisztának... Letérdelt az oltár elé és Imádkozott. Közben azon töprengett, hogy mit tervezhet Armin, vagy miért kérdezte tőle a menyegző napját. Blasslust elfogta a félelem. Következik: Menyegző Havonta 11X80000 Kli havonta 11 womélyouté iw vonta 100900 karon« ronéklvOll Jutalék Ronénoroion jétnom ■ Cwhnlovék Állami farijété' kant

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents