Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-04-19 / 16. szám
Tóth Elemér Д FEKETE MADÁR naftái /11 Foto: Spácil Első nap Zöld jelek a tétova tényben « tóidig emelkedek Rongyos a ruhain rongyos u cipőin fekete inudár fekete madár síivemen könnöket nevelő Nem jön már értein senki Senki se jön már értem Se te Se más Sem ö Második nap Ai a lány fekete szemének paruzsát dobálja a szíveimé Az a másik már csak ásit A zöld jeleket iró erdő végtelen csendes áramkörében tapintható a szomorúság Harmadik nap Ez a madár itt röpköd évek óta Reggel a hegy mögül jön hátától a sárga tallér nyilazza a vidéket Hová fussak hová hol vei jeni fel a sáli at hogy védjem meg a szivem A madár a madár mielőtt amott a tóiu hullna inni fekete szárnyával meglegyinti a tájat Negyedik nap Megszólal a harang A szomorúság gyűrűi kilépnek a fából és köiülfolyják a vidéket A fénnyel vert napok elosonnak s a nagy szikla alatt lapuló csend a szivemet tenyerére veszi Fekete madár Fekete madur Az érthetetlen tiszta kulcsait már csöigeti az idő Ötödik nap Ffíit hoztál nekem Ez volt a patak utolso éneke A inogyoiószeinű özek ijedtségük hálójúban állnak a patton Az ég kék mosolygós A ragyogásban kövek feleselnek a fénnyel Negyedik napon fogant hitemet hordja hoidju u szél
