Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-19 / 16. szám

Legenyhébb formája a hasmenésnek, ha az anyatejjel táplált és a jól fejlődó csecsemők, naponta 6 —8-szor híg, nyálkás és zöldes szí­nű székletet ürítenek. Más kóros tünete nincs. Ilyen hasmenés oka lehet például az, hogy a csecsemő többet szo­pik, mint amennyit meg tud emészteni. Ebben az esetben a szopási idő rövidítésével csök­kenteni kell a mennyi­séget. Emiatt azonban sohasem szabad telje­sen abbahagyni a szop­tatást ! < 00 < 00 < O' LO Amikor a gyermeket elválasztjuk, a mester­séges táplálék első adagjai is hányást és hasmenést válthatnak ki. Ez általában a te­héntejjel szembeni túl­érzékenység, vagyis al­lergia jele. Ennek az [állapotnak az elkerülése végett a csecsemőt sohasem Iszabad hirtelen elválasztani, hanem csak lassan, egy-két Ihét alatt. I Komolyabb szokott lenni a mesterségesen táplált cse- Icsemők hasmenése. Ennél a csecsemő lefogy, naponta [1’0-szer is van széklete, amely nagyon híg, szürkés- Izöldes, nyálkás és kellemetlen szagú. A has puffadt, de la testbőre petyhüdt a nagy folyadékveszteségtől. E has- Imenésnek az oka, hogy a kisgyermek nem tudja kellő­iképpen megemészteni a tehéntejet, vagy túl nagyok és ■gyakoriak a tejadagok, esetleg állott tejjel etetjük. I Sok bakteriális és vírusos megbetegedés jár a kis csecsemőknél hasmenéssel, mint például a tüdőgyulla­dás, középfül-gyulladás és hasonlók. Az ún. fertőzéses gastroenteritisek tünetei nagyon iggasztóak is lehetnek. Ez leginkább bélinfekció alapján ön létre. A kórokozók a legkülönfélébbek lehetnek. Leggyakoribbak a coli baktériumok. Leginkább a 4 — 5 lónapos csecsemők betegszenek meg ebben. Az utóbbi tünetei: étvágytalanság, hányás és vizes széklet, gyak­ran, naponta tíz esetben is. Erősen csökken a testsúly. Kezelés nélkül általában másodlagos fertőzés következ­tében áll be a halál. A legnehezebb lefolyású hasmenés általában a mester­ségesen táplált csecsemőknél fordul elő, de előfordulhat a későbbi gyermekkorban is. A kiváltó ok általában valamilyen bélfertőzés. Kezdeti tünet a hányás. Gya­kori a széklet, amely ritka és habos. Magas láz lép föl. A gyermek hirtelen lefogy, nagyon nyugtalan és sírós. A székletek száma lehet naponta száz is és a napi súlyesés elérheti a 300 — 400 grammot. A bőr halvány­­szürke és száraz, éppen úgy mint a nyálkahártyák. A bőr petyhüdt és olyan ráncos, mintha összegyúrt cigarettapapiros lenne. A vérkeringés nagyon rossz és ezért a testhőmérséklet alacsonyabb a normálisnál. A légzés meggyorsul, éppen úgy a pulzus is. Végezetül a gyermek teljesen apatikus, kedvetlen lesz és alig hall­hatóan nyöszörög. A légzés meglassul, a gyermek eszméletlen lesz. Nagyon fontos az ilyen nehéz, -kóros állapotok meg­előzése. Lehetőleg hathónapos korukig szoptassuk a gyermekeket, mivel az anyatejjel táplált kicsinyek csak elvétve kapnak kóros hasmenést és ez náluk általában könnyű lefolyású. Mesterséges táplálkozás esetében vigyázzunk, hogy tisztán és sterilen kezeljük a táplálé­kot. Sohase adjunk a gyerekeknek állott ételeket. A has­menések megelőzéséhez tartozik az általános ellenálló­képesség növelése és a test magas fokú higiéniája. Az enyhébb hasmenéseket általában csak diétával ke­zeljük. Huszonnégy óra alatt a bélrendszer kitisztulása és a folyadékveszteség pótlása végett csakis folyadékot adunk. Legjobb az orosz tea, rizsleves, sárgarépa leves, az alma vagy a birsalma lé, amelyeket répacukorral édesítünk és nem szaharinnal. A második naptól kezdve már sűrűbb ételeket adunk, de például a tehéntej oldá­sához víz helyett a fent említett folyadékok valamelyi­két használjuk. Nagyon jó hatású az ilyen esetben a burgonya- vagy a rizskása. Minden nap hozzáadunk valamit az étrendhez és így körülbelül egy héten belül áttérünk a megszokott étrendre. Súlyosabb esetekben gyógyszeres kezeléshez kell folyamodnunk. A legnehezebb toxikus esetek kezelése csakis a kór­házra tartozik, mivel itt a folyadék egyedül az ún. intravénás cseppinfúzió formájában pótolható. Nehezebb esetekben plazmát és vérátömlesztést is szoktak alkal­mazni. Csak rajtunk múlik, hogy gyermekeink megfelelő etetésével és gondozásával megelőzzük az ilyen súlyos lefolyású hasmenéseket. MUDr. Juhász István [QglSS** Mert kitört a nyájból „A cseh határvidéket valaha az ún. kutyafejűek tették beve­­hetetlenné. Az oroszoknak meg­voltak a kozákjaik, az erdélyi Kárpátok hágóit pedig a széke­lyek védték. Elég volt, ha a csú­csokon fellángoltak a tüzek, lóra ült a székely és 24 óra alatt 30 000 főt számláló hadsereg állott készenlétben. A székelyek katonák voltak, később kereske­dők ... de sohasem ismerték a szolgaságot. Az ezeréves hagyo­mányok egészen különleges jel­lemvonásokat fejlesztettek ki eb­ben a népben. Áldozatot hozni azért, amit igazságosnak tartot­tak — ez nem volt számukra hősiesség, hanem természetes dolog. Dédapja a Rákóczi felkelés­ben esett el. Nagyapját halálra ítélték a Kossuth szabadságharcában va­ló részvételért. Legidősebb bátyját, a dobsi­­nai, 1919-es Vörös gárda egyik vezérét, Terezínben pusztították el később. Valószínűleg ellentétben áll a családi hagyományokkal, hoqy Herczeg József visszatért a rab­ságból. Egy problémával keve­sebbünk lenne. De neki nem! „fgy írt bevezetőiében a Prágá­ban megjelenő »Reportér« c. he­tilap március 6-iki számában két szlovák riporter, Martin Hric és Tibor Michal. Herceg József körül forog az a beszélgetés is, amelyet a bra­­tislavai „Práca" munkatársa foly­tatott a Banská Bystrica-i Kerü­leti Bíróság elnökével, dr. Ladis­­lav Kohóval ugyanabban az idő­ben. „Herczegről azt mondják, hogy ügyes volt, s méq csak meg sem gazdagodott," állapítja meg a „Práca". A Kerületi Bíróság elnökének más véleménye volt a Herczeg­­ügyről. Felsorolta összes bűnét, amelyért a Kerületi Bíróság 1962- ben kilenc évi szabadságvesztés­re ítélte. „Hangsúlyozom — mon­dotta dr. Kófia —, hogy a Ban­ská Bystrica-i Kerületi Bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette, de új ítéleté­ben szintén bűnösnek találta és hat évre ítélte el. A Legfelsőbb Bíróság büntetőtanácsónak elnö­ke, dr. Vieska volt, akit az öt­venes évek elején szintén ötévi szabadságvesztésre ítéltek, s ha­lála előtt ismét az igazságszol­gáltatásban dolgozott, s ez az ítélet jogerős." „Práca": „De közismert, hogy Herczeg szabadlábon van. Mivel magyarázható ez?" Dr. Kóna: „Heczeg nem azért van szabadlábon, mivel meg­változtatták az ítéletet, hanem azért, mert a büntetést félbe szakították. Eredetileg egészségi okokból, most pedig azért, mert perújrafelvételt kért. . Miközben az újságok Prágától Kassáig a „Herczeg-üggyel" vannak tele, ő maga csak két mankóra támaszkodva tudja el­hagyni ágyát. Mindkét lábára megbénult ez a 48 éves, száz kilós férfi. Munkaképtelen. De kit is fenyegetett a hatvanas évek elején? A szegény liptói földműveseket? Először 1950-ben gyűlt meg a baja a hatóságokkal. Feladta kis játékáru-üzemét és belépett a helyi ipar szolgálatba Hubo­­ván. Hamarosan a textilrészleg vezetője lett. A rybárpolei textil­gyár félt, hogy a helyi ipar ko­moly vetélytársává válhat, mert Herczegnél a nők nem 800 ko­ronát, hanem annak majd a két­szeresét keresték meg, s ez ok volt, hogy bezárathassák — lel­tározás és minden más gazda­sági ellenőrzés nélkül. A végén semmit sem tudtak rábizonyítani. Kilenc havi vizsgálati fogság után lelkileg teljesen össze­omlott. Átvágta mindkét kezén az ereit. Előbb 18, majd 14 hó­napi feltételes szabadságvesztés­re ítélték. Felmenteni nem lehe­tett, annak ellenére, hogy semmi bizonyíték nem volt ellene. Tehát 14 hónapig ült vizsgálati fogság­ban, s ha felmentik, joggal pe­relhet kártérítésért. . . A „büntetett előéletű" később kitanult kőművesnek. Egy idő után az üzemi konyha vezetőjé­nek nevezték ki Liptovsky Mikulá­son a Stavoindustriában. Dr. Szentgyörgyi Albert Nobel-díjas magyar tudós, a C vitamin fel­találójának jó barátja olyan recepttel rendelkezik, amely a konzervált gyümölcsben és zöld­ségben nem engedi elpusztulni a vitaminokat. Egész Liptóban ismertté vált a neve. Az üzemi konyhán 7 korona 10 fillérért egész napi ellátást kapnak a munkások saját választásuk sze­rint: hirtelen sültet, utána süte­ményt, gyümölcsöt. . . Más üze­mi konyhák vezetését is rábízták — Martinban és Ruzomberok­ban. Aztán a kommunista párt Já­rási Bizottsága és a Járási Nem­zeti Bizottság kérésére Herczeg elment a liptovi földművesszövet­kezeteket kiépíteni. Egy évre — mint brigádos! Az első szövetkezet három tag­jának betétje Malatiny község­ben: egy tehén és hat hektár sovány föld. Ezen a földön az­előtt az állami gazdaságnak nyolc mázsa gabonája termett hektáronként — s 300 000 koro­na adósságot hagytak maguk után. Néhány év múlva Malati­­nyban már 27 mázsa gabona terem hektáronként, s az állat­­állomány megháromszorozódik. A munkaegység 1955 óta soha nem süllyedt 30 korona alá! §§§ A hegyvidéki földművesszövet­kezet csudájára járnak az egész országból. A Novy Liptov-i föld­művesszövetkezet 11 régi szövet­kezetből alakult, s öt és fél ezer hektáron gazdálkodik. Az állam­tól nem kér egy fillér támoga­tást sémi 1960 elején felkeresi Hercze­­get egy magas állású funkcioná­rius és arra kéri, hogy vegye be a sliáci szövetkezetét is tagjai közé. Ezt a szövetkezetét már évek óta hiába támogatják mil­liókkal az állampénztárból. Her­czeg ugyan nincs nagyon elra­gadtatva, hiszen a sliáciak mind­össze négy deciliter tejet fejnek naponta egy tehéntől. A kérel­mező ötszázezer korona támoga­tást ígér, ha Herczeg beleegye­zik. öt hónap alatt ötszörösére emelkedik Sliácon a tejhozam. A legnagyobb problémája ellen­ben az, milyen munkát is adjon a tagoknak a téli hónapok alatt, hogy a 30 koronás munkaegysé­get fenntarthassák. Herczeg be­csülte az emberek iránta tanú­sított bizalmát, és segíteni akart rajtuk. Egyetlen megoldást talált csak megfelelőnek — a mellék­termelést. S ez lett a végzete. Pénzre volt szüksége a szövet­kezetnek. Ócskavasként eladott régi autókat, bulldózereket vásá­roltak — s rendbehozták őket. Dechtáron ők építették az első csárdát. A Tátra alján új utat építettek stb. Az így keresett pénzt aztán ismét a földbe fek­tették. Mikor letartóztatták, a szövetkezet kilenc millió korona hasznot mutatott ki, de őt töb­bek között azzal is vádolták, hogy a szövetkezet nem tett ele­get beszolgáltatási kötelezettsé­gének. Idén januárban ismét megállapította a legutóbb ki­küldött bizottság, amit már előtte is olyan sokszor — sajnos, mind­hiába —, hogy míg a Liptovsky Mikulás-i járás 1960-ban hektá­ronként 58 kilogramm húst szol­gáltatott be, addig Novy Liptov 105 kilogrammot, tehát csaknem a kétszeresét. §§§, Antonín Novotny a televízió­ban és az újságokban közölt be­szédeiben megtámadta Hercze­­get. De nemcsak őt, hanem egész Liptót. Megtámadta a pártszervezeteket és a nemzeti bizottságokat, mivel állítólagos engedékenységükkel előidézték, hogy a szövetkezetek, ahelyett, hogy a földdel törődnének, olyan vállalkozásokba bocsátkoznak, melyeknek semmi közük sincs a földműveléshez. Meggyanúsította a szövetkezeteket, hogy mellék­termelésük mögött különböző volt tőkés és iparos vállalkozók állnak. „Egy ilyen kirívó eset az utóbbi időben Novy Liptov" — mondotta Novotny. „Hangsúlyo­zottan figyelmeztetem a Központi Bizottságot az ilyen gyakorlat megengedhetetienségére és arra, hogy a szocialista törvények megséréséért mindenki felelős­ségre lesz vonva." (Rudé právo, 1961. február 12.) Herczeg talán már két héttel az államelnök beszéde előtt kéri a járási nemzeti bizottságot Lip­tovsky Mikulás-ban, hogy mentse föl állásából. Hiába. Az év jú­niusában Szlovákia Kommunista Pártja Járási Bizottságának ülé­sén részt vesz a Központi Bizott­ság akkori első titkára, Karol Bacílek is. Herczeg Józsefet másnap le­tartóztatják, majd 1962 február­jában a Banská Bystrica-i Kerü­leti Bíróság kilenc évre ítéli. Né­hány hónappal később a Leg­felsőbb Bíróság hat évre mérsé­keli az ítéletet. A Banská Bystrica-i tárgyalás 11 napig tartott. A liptóiak két­ségbe voltak esve: „Jól keres­tünk, elvégeztünk egy jó adag igen szükséges munkát. . A munkaegység tíz koronára süllyedt, a szövetkezet legna­gyobb részét átvette a dechtári állami gazdaság. Jó vásár volt, semmit sem kellett befektetni, mindene megvolt a szövetkezet­nek, jól megművelt földje, gaz­dasági épületei, gépei. Addig, míg Novy Liptovnak a gazdaságból (nem mellékterme­lésből) 3093 korona jövedelme volt hektáronként, az állami gazdaság négy év múlva még mindig kétszáz koronával keve­sebb jövedelmet mutat ki. Pedig igazán nem fecsérelte idejét melléktermelésre!!! S Herczeg? Az ideiglenesen szabadlábra helyezett elítélt? Fekszik az ágyban, néha mankó­jára támaszkodva tesz egy-két lépést, már nem az „elítélt" — ismét a „vádlott" cím jár neki. Mindaddig, míg az új tárgyalá­son — melyet ellentétben a Ban­ská Bystrica-i Kerületi Bíróság véleményével a Legfelsőbb Bíró­ság engedélyezett — fel nem mentik. Mert azt, hogy nem Herczeg volt a bűnös, ma már Liptóban mindenki tudja. Azt is, hogy hol kell keresni a „szocialista törvé­nyek megsértőit". Nemcsak a januári események óta tudják! (EAS)

Next

/
Thumbnails
Contents