Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-04-19 / 16. szám
L ^HOLLAND NÖKET^ fegyverletétel előtt még sok száz hazafit — köztük nőket is — kivégeztetett. Wagelingen községben történt meg a feltétel nélküli náci kapituláció 1945 május 6-án. A község vendéglője azóta történelmi búcsújáróhely. A különszoba, amelyben a győztesek a kapituláció feltételeit diktálták, pontosan olyan mint 23 évvel ezelőtt. Az összetolt, rögtönzött tanácskozó asztalokon fehér abrosz, tintatartók, itatósok és néhány vízzel telt üveg. A HOLLAND ASSZONYOK ÉS LÁNYOK MA Amszterdam régi belvárosában a Heerengracht, Prinsengracht és Keizergracht környékén, ahol a legsűrűbb a csatornahálózat és legtöbb a híd, az egykori patrícius házakban vannak most a kereskedelmi vállalatok, nyomdák, a szerkesztőségek és különféle szervezetek, intézmények. A Keizergracht 427. számú házában találom meg a Nederlandse Vrouwenbeweging (A Holland Nőszövetség) irodáját. Hanna Molin főtitkárnővel beszélgeAsszonyok agitáciős munka közben tek a szervezet, a nők munkájáról, különféle problémáiról. A holland nőkről általában — még odahaza is — az a tévhit terjedt el, hogy nem szépek. Ezt azonban meg kell cáfolnom, mert hiszen van mindenféle közöttük — jó alakú fiatal lányok és asszonyok, teltkarcsúk és kövérek, akárcsak minden más országban. Az biztos, hogy a hollandok szeretnek jól táplálkozni, de étlapjukon sok a tejtermék, a zöldség, a gyümölcs. Hollandiában elég magas az életszínvonal. De inflációs folyamat indult meg. Az utolsó években az árak jelentősen emelkedtek, és a front leértékelése a holland forintra is hatással van. A holland nők tüntetnek a magasabb élelmiszer-, burgonya árak ellen. Az emberek már régen érzik, hogy az aránylagos jólét bizonytalan. A közép-keleti feszültség, a vietnami piszkos háború túl sokáig tart. Az antifasiszta tömegek követelik, hogy a kormány lazítsa az atlanti elkötelezettséget. Természetesen a holland nőmozgalom sem tartja távol magát a politikai élettől és különféle megmozdulásoktól. Terjesz-Holland lányok nézik a felvonulást tik a „Vrede" békeharcos lapot, és az ifjúsággal együtt részt vesznek a politikai tüntetéseken is. A Holland Nőszövetség saját havi folyóirattal rendelkezik, amelynek címe: „Vrouwen voor vrede en opbouw", azaz Asszonyok a békéért és az építésért. A lap a nők problémáival foglalkozik. Éppen a következő szám összeállításán dolgoztak, és megengedték, hogy betekintsek a „tükörbe", a belső konyhatitkokba. Hollandiában a férjes asszonyok általában nem nagyon vállalnak munkát. Ritkaságszámba megy, ha valamelyik a kereskedelemben, vagy irodán. iskolán kívüli foglalkozást űz. Két riport számol be a dolgozó nőkről. Az egyik bemutatja R. amszterdami aszszonyt, aki mint 2 gyermekes anya, gépkocsivezető egy vállalatnál és megtanulta a motorjavítást is. A másik cikk Syb N. fiatal lányról ír, aki a háztartási iskola elvégzése után mint nevelő került egy hajóra 3 gyermekhez, így jutott külföldre is, sokat látott, de útközben megtetszett neki a hajógépész-szakma. Belépett tanoncnak, elvégezte a technikai iskolát, és elsajátította a szükséges gyakorlatot. Most már kezében az oklevél. A szerkesztőségbe jött látogatóba Ellen van Eljk, fiatal és tehetséges énekesnő, aki előszeretettel énekli az ún. protest songokat, különösen C. van Orsouw szerzeményét, a „Kinderen van Vietnam" című dalt, amellyel már oly sok szívet hódított meg a béke gondolatának. Hanglemezeit sok ezer példányban terjesztik. Az utóbbi időben sok fiatal amerikai katona, tengerészgyalogos szökött meg amerikai hajókról, olyanok, akik nem akartak Vietnamba menni harcolni. Sokan holland kikötőkben maradtak le és innen mentek tovább Franciaországba. Ügy látszik, a holland békeharcosok, az ifjúság, a különféle titkos szervezetek ügyesen dolgoznak, mert ilyen kézzel fogható eredménye van a békepropagandának. Idén ősszel még többet is megtudunk róluk, hiszen valószínűleg a holland nőmozgalom Is elküldi küldöttségét a nők nemzetközi kongresszusára. Grek Imre ahogy általában gondolják. Az ankét résztvevői nem beszéltek vlharző, mindent elsöprő szenvedélyekről, sem tragikus nagy szerelmekről, mint a legényekben. Ezek a nők nem tagadják, hogy nem éreznek semmit, — még csak lelkiismeretfurdalást sem. A házastársi hűség szempontjából két csoportba sorolhatók a megkérdezettek. Az egyik csoport már a házasságkötés után néhány hónappal kalandokba bocsátkozott, a többiek csupán 10—12 év után, akkor, amikor a házastársak között már minden kapocs — érzelmi és fizikai — elszakadt. Mindenesetre — akár a pénz, akár az unalom ébreszti föl a nőkben a kalandvágyat — a szerelmi viszonyok sokkal hamarabb „kopnak“ el, mint a házasság. A kritikus időszak a nőknél a 28—38-dlk év között áll be. önzés és fukarság Megtörténik az is, hogy a szerelmi viszonyra úgy tekintenek, mint valamilyen fájdalomcsillapító tablettára. Nagy szerepet játszanak a barátnők. Egy fiatal nő mesélte a következő tipikus esetet: — Tizenhat évvel idősebb férfihez mentem férjhez. Sohasem szeretett, csak azért vett el, hogy családot alapítson. Hónapokig nem közeledett hozzám, annyira nem vett figyelembe, hogy azt hittem csúnya vagyok és visszataszító. Mindent bizalmasan elmondtam a barátnőmnek, mert valakinek ki kellett panaszkodnom magam. Az volt a véleménye, hogy minél hamarabb találnom kell „valakit“. A tanács szörnyűnek tűnt, azt sem tudtam, hogyan fogjak hozzá. Végül Is a barátnőm bemutatta egyik rokonát, s így kezdődött... A közönyös ős a hűvös természetű férfiak közé kell besorolnunk az egoistákat is, azokat, akik csak a maguk élvezetével törődnek. A 318 megkérdezett közül csupán csak 11 nő nem panaszkodott erre a fajta önzésre. Az olasz férfi temperamentumának mítosza úgy látszik, a házasságban teljesen eltűnik. A férj önzése fukarságában is megnyilvánulhat. Erről vallott egy másik asszony: Amikor férjhez mentem, állásban voltam. Havonta 150 000 lírát kerestem, de a férjem azt akarta, hogy mondjak föl s maradjak otthon. Attól fogva minden egyes doboz cigarettára külön kellett pénzt kérnem, minden pár cipőt külön kiharcolni. Lassan már az utcára sem szívesen mentem, mert a kirakatok nyomoromat juttatták az eszembe. Nos, aztán egyszer találkoztam a bátyám barátjával, ö mindent megvett nekem, amit csak akartam, és hát valamilyen módon viszonoznom kellett Közismert tény, hogy a férfiak nehezen értik, kalandjaikkal milyen fájdalmat okoznak feleségüknek. Sajnos, ma már mind több nő is annyiba veszi saját kalandjait, mint apró közjátékot, amely nem árt senkinek. Ezekért a téves erkölcsi nézetekért mindenesetre nemcsak az olasz nőket kell hibáztatni, hanem elsősorban azokat a törvényeket, amelyek emberi mivoltukban alázzák meg őket, s csak arra jók, hogy eltorzítsák jellemüket.
