Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-12 / 2. szám

A kancsalság és gyógyítása E. Pavlaöka felvétele Bájos, 19 éves fiatalasszony keresett fel azzal a kéréssel, legyek segítségére, hogy gépjárművezetői engedélyt kaphasson. A kötelező orvosi vizsgálat során ugyanis kiderült: egyik szemével oly rosszul lát, hogy nem kaphat jogosítványt. Mint el­mondta, kisgyermek kora óta bandzsít, de ennek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Most sírva panaszkodott, és kért, operáljuk meg a szemét, hogy ismét jól lásson és megszűnjön a bandzsasága. Sajnos, nem sok vigasztalót mondhattam. A kancsalságot meg lehet ugyan szün­tetni műtéttel, de a látás megjavítása ebben az életkorban már lehetetlen. A kétszemes együttlátás, a párhuzamos szemállás nem más, mint egy bonyolult reflexmechanizmus, melyet a gyermek fél —két éves kora között tanul meg és gya­korol be. Rendszerint fénytörési hiba, leginkább túllátóság kapcsán, a szemeket mozgató izmok között egyensúlyzavar lép fel, minek következtében az egyik szem beszalad vagy rendellenesen kitér, előbb csak időnként, majd ez a szabálytalan szemállás rögződik, és a gyermek ki- vagy befeletérő kancsallá válik. A. szemek eltérő — nem párhuzamos — állása miatt a két szemben kétféle kép keletkezik, melyek egybeolvasztása az agyban már nem lehetséges. így kettőslátás lép fel, mely annyira zavaró, hogy az egyén mindenáron szabadulni igyekszik tőle. Itt egy újabb, immár kóros reflexmechanizmus lép működésbe, melynek lényege, hogy az agy a kétféle közül csak az élesebbet, szabályosabbat veszi figyelembe, a másik, kevésbé éles, esetleg torz képet „elnyomja“, mintegy kikapcsolja. Ennek eredményeképpen a kancsalító gyermek tulajdonképpen csak” az egyik szemével néz. Az élőlények közös tulajdonsága, hogy lassan sorvadásnak indul minden olyan szervük, melyet rendszeresen nem használnak. Kancsalítás esetében ez azt jelenti, hogy az „üzemen kívüli" szem tompalátóvá válik, vagyis az ép, látszólag teljesen egészséges szem elveszti azt a képességét, hogy élesen lássunk vele. A modern technika világában az egyszemes tompalátás vagy csökkentlátás nagyon sok szak­mában kizáró ok. Gondoljunk csak a pilótáknál, lövészeknél, hivatalos gépjármű­­vezetőknél fennálló magas követelményekre. Ha a szülő kancsalítani látja gyermekét, azonnal forduljon szemorvoshoz. Néha a szemüveg is nagymértékben segít ezen, A látásélességet évenként ellenőriztessük és a szemorvos utasításait pontosan tartsuk be. Amennyiben úgy látjuk, hogy gyermekünk csak egyik, de ugyanazon szemével kancsalit, különösen ügyeljünk rá, hogy ne váljék tompalátóvá. A szemorvos ilyen­kor rendszerint elrendeli a jól látó szem üvegének, vagy magának a szemnek ideiglenes elzárását. Különösen ekkor fontos a szülő türelme, segítsége, mert a jól látó szem elzárásakor a gyermek nyűgös, nehezen viseli el a csökkentlátás okozta nehézségeket, esetleg egy időre térbeli tájékozódási képessége is gyengül. Minél fiatalabb korban kezdjük meg a tompalátás effajta kezelését, annál hamarabb — néha már napok alatt — visszanyeri a gyermek szemének eredeti látásélességét. Ezután következik a kezelésnek az a módja, hogy felváltva, mindig az élesebben látó, nem kancsalító szemet takarjuk el, és a gyermeket kényszerítjük arra, hogy mindig csak a kancsalító szemét használja. Ezzel elérhetjük azt, hogy mindkét szem megtanul külön-külön helyesen és élesen látni. Ekkor érkezik el a műtét elvégzésének időpontja, amikor is a helytelenül működő izmokat meghosszabbítjuk vagy megrövidítjük, s ily módon az egyensúlyzavart helyreállítjuk. Ha a gyermek be tudja gyakorolni a két szem képének összeolvasz­tását, akkor a kancsalság véglegesen meggyógyítható. Fentiekben csak vázlatosan ismertettük a kancsalság lényegét és a gyógyítás lehetőségeit. Fáradozásunk akkor lesz eredményes, ha a lehető legkorábban, már 2 — 3 éves korban elkezdjük gyermekünk kezelését, a szemüveg rendszeres haszná­latát. A hosszabb ideig fennálló tompalátás már rendkívül nehezen javítható, 5 — 6 éves korban még sok türelemmel és fáradsággal eredményes, de 8 — 10 éves kor után már ne is kísérletezzünk vele. Serdülő és felnőtt korban a műtét kozme­­tikailag javít ugyan, de rendszerint csak átmeneti jelleggel. Dr. Molnár Lajos „Adhatok Omernek cigarettát. Unja már az orkánkabátját? Az aján­dékozottat, a vásároltat, vagy a csem­pészettel? Talán fel lehetni frissíteni valami kis ötletes, színes gallérral, öv­vel, gombokkal . ., Unja már az újsághíreket, a bírósági tudósításokat az orkánkabát-csempé­­szekről és vevőikről? Más Is unja, kezd­ve a vámosoktól, folytatva a rendőrsé­gen, az ügyészen, a bírón keresztül, és így tovább .... Hiszen legalább há­rom éve, hogy megkezdődött, de nem és nem akar kimenni a „divatból". Pe­dig ez az „ügykör" is változásokon ment keresztül az utolsó fél évben, Az osztrákokat leváltották más nemzetisé­gek. § § § A szőkehajú, bájos fiatal asszony láthatólag zavarban van. Majdnem másfél órát késett, s most mentegető­zik, hogy majdnem elnézte a dátumot. Mondanivalójában semmi új sincs, már ötször, vagy talán többször mesél­te el ezt a kellemetlen ügyet, s kívülről tudja minden mozzanatát. Hamar vé­geznek vele, már-már az ajtón van a keze, mikor visszafordul: „Kérem szépen, adhatok Omernek cigarettát...?" — Meg se várva a vá­laszt, folytatja: „Mert én nem harag­szom rá, olyan jó barátok voltunk ..,“ S csodák csodája, a bíró nem uta­sítja el a nyilvánvaló túlkapást, az ügyész sem tiltakozik, még az őr is, akinek fülébe súgja (ugyan jó hango­san), hogy mindjárt jön, csak lemegy a trafikba, mosolyogva bólint. Az ünne­pek előtti napok mindent-megbocsójtá­­sa, vagy pedig Omer D. jugoszláv állampolgár különös varázsa idézte elő ezt a szinte rokonias légkört? Az utcán ugyanis szélvihar kavarja a háztetők havát, s a járókelő dühös szavakra fa­kad, ha a szembe jövő véletlenül bele­botlik, mert az éles levegőtől könnyezik a szeme. § § § Ómért legszívesebben mindenki meg­rázná, mint egy rossz, vásott kölyköt. Pedig a méter nyolcvannál Is maga­sabb, legalább egy mázsa súlyú, 47 éves, nőtlen férfi) szerb partizán nem is olyan ártatlan, mint ahogyan kinéz, s nem is újonc a „szakmában". Még a múlt év elején csempészésért pénz­­büntetésre ítélték Grácban és kitiltot­ták Ausztriából. Dehát van több határ­­állomás is, s ki Is ellenőrizné az Opel Record autón érkező, magát újságíró­nak kiadó, elegáns, középkorú úri­embert? „Meg akartam Ismerni Csehszlová­kiát, no meg gondoltam, ha találok megfelelő partnert, megnősülök" —■ mondotta. Csakhogy az utazás sincs ingyen, az autót javíttatni kell, egy-két orkán­kabátot, öt-tíz pulóvert, laminát kabá­tot, kompiét, kombinét, szóval mindent, s még hozzá egy csempészbanda két tagját is áthozta Bécsből, csakhogy mi­nél többet láthasson országunk szép­ségeiből ... A szőke asszonyka, aki a legdrágább cigarettákat vette meg a trafikban, a szünetben érdeklődik, milyen cseme­géket vihetne be Omernek a vizsgálati fogságba. Narancson, banánon, ciga­rettán kívül talán egy kis kolbászt is.. .? Mert bár adósa 2000 koronával, nem haragszik rá. „Zálogba hagyott nálam szvettereket, de én nem adtam el ... olyan jó fiú, cukorkát meg rágó­gumit hozott a gyerekeknek ... biztosan megadja, ha lesz miből." § § § A „jó fiú“ kis híján, majdnem ráfi­zetett könnyelműségére. A csempész­társaság tagjai, akik szintén vizsgálati fogságban ülnek Bratislavában, azt vallották, hogy Omer csempészett át mindent, majdnem 43 ezer korona értékben, húsz alkalommal. Ö azon­ban csak 8600 koronáról áköf ttldhi. A bíróság 14 000 koronáról állította ki a „számlát". Az ellenértéke 7 hónap szabadság­­vesztés — feltétlenül. Ebből már Omer majdnem három hónapot letöltött. Utána kiutasítják Csehszlovákiából. S talán Jugoszláviában is akad még egy szép lány, ugye? (EAS) GIZI KALANDJAI Az elmúlt év utolsó napjaiban egy harminchárom éves mutatós barna asz­­szony körül sürögtek-forogtak a ham­burgi rendőrség bűnügyi nyomozói. Na­pokig tartott Gisela Weder kihallgatá­sa, vaskos iratköteggé duzzadt a jegy­zőkönyvek sokasága. A kihallgatott — látva, hogy minden hiába — keresetlen kedvességgel és őszinteséggel mondta el a detektíveknek, hogy a második világháború óta, mint a Német Szövet­ségi Köztársaság legeredményesebb bankrablója, húsz pénzintézetet rabolt ki, A zsákmány összege: 400 000 nyu­gatnémet márka. Első „üzleti vállalkozását" 1964. ja­nuár 16-án hajtotta végre Garlstorf bei Lúneburg-ban, amikor is a helyi taka­­lókpénztár épületéből 6400 márkával távozott. Eredeti chicagói módszerrel dolgo­zott. Társaival pontos hadltervet eszelt ki, géppisztollyal jelent meg a hely­színen és természetesen lopott gép­kocsin érkezett és menekült. De éppen a lopott gépkocsi juttatta rendőrkézre. Amikor a Bad Seqeberq-I bankból, tóskáiában 99 000 márkával menekült szeretőiével, Hermann Wittorf 39 éves taxisofőrrel, a rendőrség már kereste a lopott autót és így a mene­külő párocskát elfogták. A „Bank-Lady“ uqyan a rendőrökre is ráfoqta a gép­pisztolyt — amivel néhány perccel azelőtt a bank négy dolgozóját aavon­­lőtte, kettőt pedig súlyosan megsebesí­tett — de a fegyver csütörtököt mon­dott. A kiszemelt pénzintézetekben több­nyire férfiruhában jelent meq és ezért az Ismeretlen tettesről adott személy­­leírásokban „17 év körüli kamasznak" írják le a szemtanúk. De sokszor sze­repelt, mint naqyviláqi dáma, platina­­szőke parókával, modern napszemüveg­gel, vagy pedig erősen őszülő hajdísz­szel, a „tisztes, idősebb úriasszony“ jelmezében. Amikor lakásán — a hamburgi Alto­­na-negyedben — házkutatást tartottak, géppisztolyokat, revolvereket, rengeteg lőszert találtak, de nem hiányoztak a színházi maszkmesterek kellékei és a hamisított rendszámtáblák sem. A menyecske szülei nem ismerték lányuk különös tevékenységét. Édes­anyja egy újságíró előtt kijelentette, hogy: „A Gizivel végeztünk, mert min­ket az orrunknál fogva vezetett. Nekünk nincs egy rendes ruhánk, az asztalunk is nagyon szegényes, és akkor ő egy vagyont rabol össze." Gizi egyébként nem hencegett a si­kereivel, nem akart páváskodni, nagyon szerényen élt, a fényűzést, a feltűnést gondosan kerülte. Saját kijelentése sze­rint „szerelemből rabolt". Mosolyogva és nyugodtan — csak­úgy mint a bankok pénztárablaka előtt — vallotta be a nyomozóknak, hogy 14 rablásban személyesen is részt vett, a többit társai követték el, két további hamburgi taxisofőr, akiket vallomása alapján szintén azonnal letartóztattak, Szerelme, Hermann Wittorf, nős em­ber. Amikor feleségét kihallgatták, az asszony sírva közölte a hatósággal, hogy tudott férje hűtlenségéről, csak azt nem tudta, hogy kivel csalja meg, ezt azonban még megbocsátaná férjé­nek, csak azt nem tudja megbocsátani, hogy a férfi a rablott pénzből soha egy fillért nem adott haza! Wittorf viszont úgy véli, hogy amit ő a napi munkán túl, magánszorgalmá­val, lemondva a szabad idő nyugalmá­ról megkeresett, azt nem volt köteles a ház asztalára tenni. Persze az asszonyok már ilyenek: nem szeretik, ha férjüknek egy kis dug­­pénzük vanl (-erf-)

Next

/
Thumbnails
Contents