Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-03-15 / 11. szám

Vidéki Nemesócsa •%Rín Az új áruház, melyet február elején adtak át rendeltetésének, falunk életében az elmúlt választási időszak legjelentősebb építkezését képviseli. A nagyszerű, modern üzletközpont gazdag választékot nyújt a lakosságnak élelmiszer-, zöldség-, gyümölcs-, hústermékekből, ház­tartási, ruházati és egyéb közellátási cikkek­ből. Azonban nem csupán a 2600 lakosú Nemesócsa, hanem a környező falvak, Rany, Füss, Csicsó, Kolozsnéma, Kiskeszi, Nagykeszl, Ekel, Bogya, Lak, Gellér vásárló közönsége is örül az új üzletháznak. Bodrogszerdahely (Kása Éva, Nemesácsa) Községünk Vöröskereszt-szervezete 420 tagot számlál. Mivel a szervezet vezetőségének tag­jai egyben a nőszövetség helyi vezetőségében is tevékenyen dolgoznak, érdemes néhány mondatban — az évzáró gyűlés kapcsán — méltatni tevékenységüket a Vöröskeresztben. Az elmúlt évben kétszer szerveztek véradási akciót, melyben 117 személy adott vért. Rend­szeresen ellenőrzik a termelő üzemek — pl. az állami gazdaság — munkakörülményeinek higiéniáját, a szociális intézmények egészség­­ügyi feltételeit. Ez a munka vissza is tükröző­dik az említett üzem s az intézmények példás tisztaságában, a kialakitott ideális munka­környezetben. A nyugdíjasok ellátását, a ma­gányos öregek gondozását is ők szervezik, s végzik lelkiismeretesen. A felsőbb szervek e kiváló munkáért javaslatot terjesztenek elő a bodrogszerdahelyi Vöröskereszt kitüntetésé­re. Kívánjuk, hogy a lelkesen dolgozó Éles Irén, Cajkó Rozália, Gecse Jolán —- és a többiek — munkáját ilyen módon is értékel­jék! (Dankó Ferencné, Bodrogszerdahely) Csákányháza Nőszövetségünk bemutatta Móricz Zsigmond „Egimadár" című színművét a fiatalok közre­működésével. Mi asszonyok, édesanyák Így akartuk fellendíteni falunk kulturális életét — hogy ha már a CSISZ nem szervez, mi vonjuk be gyermekeinket a kulturális — társadalmi tevékenységbe. Örülünk, hogy fáradságunk nem volt hiábavaló, a bemutató nagyon sike­res volt. A szereplők közül ki kell emelni Sza­­niszló Bélát, Kalcso Magdát és Gáspár Má­riát, de dicséretet érdemel mindenki, aki sza­bad idejét ilyen nemes célra fordította. A bevételből ünnepi vacsorát rendeztünk a fiataloknak, akik, reméljük, ilyen szép, sze­retetteljes szülői buzdítás után ezentúl ön­állóan is bekapcsolódnak a falu társadalmi munkájának, kulturális életének fellendítésé­be! (Tóth Mária, a nőszöv. elnöke) Szóvá tesszük Hideg délelőtt volt. Az Ipolysági autóbusz­­megállónál dideregve várakoztunk az autó­buszra, ami az állomásra visz. Nemsokára meg is érkezett a hídvégi busz. A hidegtől sarkallva mindenki igyekezett gyorsan feljut­ni rá. A busz pillanatok alatt megtelt. Az utolsók között egy idős asszony nagy csomag­gal cipekedett felfelé. Jegyváltás után, cso­magjai súlyára való tekintettel, nem húzó­dott hátra az amúgy is zsúfolt buszba, hanem az ajtó közelében maradt. Ekkor történt. A fiatal kalauznö így förmedt a hidegtől, a tolongástól, a súlyos csomagoktól fáradt asszonyra; — Mozduljon hátrább, mert ha én mozdí­tom meg, azt nem köszöni meg, még soká megemlegeti I Miért volt ez a brutális hang egy fiatal nő szájából, még ha egy-két felszállni akaró volt is lent? Vagy talán csak akkor használnának udvariasabb hangot, ha külön prémiumot fizetnének nekik érte?) (Pásztor Arpádnó, Zalaba) Abratlllavai Zoch utcai szülészeti klinika elől elindult egy mentőkocsi. Utasa egy csecsemő, aki alig egy Órával ezelőtt jött a világra, de mivel koraszülött, nem maradhat a mamája mellett, átviszik a Dukla utcai gyerekkórházba, ahol inkubátorban tartják még né­hány hétig, Az inkubátor hőmérséklete, nedvességtartalma megfelel ai anyaméh ugyanezen tulajdonságainak- A cse­csemőt nívérek látják el anyatejjel. Anyetejjel? Igen — mondja Horeíny docens. A laktárium dolgo­zója, Stfbíková szerzi be a csecsemők részére az anyatejet. — Természet adta kiváltsága ez az anyáknak, hogy ilyen értékes ajándékot adhatnak a rászoruló gyerekeknek, mint az anyatej — mondja Strbíková, — mégis sokan zavarba jönnek, amikor megkérjük őket, ahogy a felesleges anya­tejet adják le a koraszülött csecsemők részére. — Mit mond a férjem? — szabadkoznak sokan. Mert 'vannak olyan férjek, akik megtiltják feleségüknek ezt n nemes szolgálatot. Nem Is olyan régen történt Ilyen eset. — Nem akarok nevetségessé válni a szomszédok előtt — veszekedett a férfi a feleségével, amikor odamentem anyatejért. Próbáltam meggyőzni a férjet, nincs azon semmi szégyellni való, sőt... De hajthatatlan maradt. Többet nem mentem hozzájuk, de még találkoztunk. A fe­lesége nemsokára kórházba került, tejlázat kapott a fel­gyülemlett anyatejtől. A pár hetes kisbabát pedig hozzánk hozták, mert a nagymama, akinek a gondjaira bízták, hiába próbálkozott Evikoval, Sunarral, a kicsi nem tudta megemészteni a műtáplálékot, allergiás volt irántuk. Mi a kórházban anyatejjel tápláltuk. Mi lett volna a sorsa ennek a babának, ha minden férj megtiltaná a feleségé­nek a felesleges anyatej leadását...? Szerencsére sokan vannak, akik eleget tesznek kérésünk­nek, megértik e fáradsággal — de anyagi ellenszolgálta­tással is — járó cselekedet jelentőségét. Jelenleg öt családhoz járok naponta. B. M.-hez már tavaly április óta. Tízhónapos kisfiára öröm nézni. Mi, egészségügyi dolgozók akkor örülünk a legjobban, ha •Ш I­</> Ш (Л о Z N V) < X I Először négy évvel ezelőtt jöttek hozzá az udvarnokt asszonyok. Arra kérték, tart­son nekik varrótanfolyamot. Lukácsnét ügyes varrónőként Ismerték a környéken, nem egy kislány, ftatalasszony tanult már nála varrni. Az udvarnokt asszonyok ts azért jöttek hozzá, mert tudták, sokkal jobb, ha falubeli tartja az előadásokat, mtntha Idegent, teljesen Ismeretlent hívnának. Még azon a télen megérkezett a másik küldöttség. Szádelőből. Az ottani asszonyok ts szerettek volna varrni tanulni. Lukácsáé nem utasította őket vtssza. A jól sikerült tanfolyamnak hamar híre kerekedett a környéken. A szomszéd falvak asszonyai egyre gyakrabban beszélgettek arról, jó lenne nekik ts megtanulni, esetleg kibővíteni a varrással kapcsolatos tudásu­kat. Csakhogy a télből közben kifutottak, a falust asszony pedig tavasztól őszig nem nagyon ér rá esténként „tanfolyamoznl". Így már csak a következő télen került rá sor-Somodtban kétszer kellett megszervezni a tanfolyamot, olyan sokan jelentkeztek. Udvarnoktban ts még egy csoport jelentke­zett. Az újfalust asszonyok sem akartak le­maradni. Ok Is eljöttek Lukácsáéért. Alig hogy Itt végzett — Vendégtbe és Kört­­vélyesre hívták. S 0 szívesen beleegyezett. — Mint családanya, dolgozó nő, hogy győz egyszerre két tanfolyamot is vezetni? — kérdezzük Lukácsnét. Kicsit fárasztó az egész napi munka után minden este autóbuszra ülni, s a késő esti Órákig magyarázni az asszonyoknak, szabni, varrni tanítani őket. A fáradságért csupán az kárpótol, hogy a tanfolyam ts egyik módja a falust asszonyok szabad­ideje hasznos kihasználásának. S Itt az asszonyok nemcsak tanulnak, de egyben szórakoznak ts. Szerintem ma még nagy szükség van arra, hogy falvatnkban a tanu­lást és a szórakozást valamilyen formában tudatosan szervezzük. Lukácsáé a nőmozgalom régi dolgo­zója. Hosszú évek óta az udvarnokt nö­­blzottság elnöke. A nőszövetség meg­alakulása után újból ő került az élre. Ez készteti arra, hogy ne csak a falu­jában, de ha alkalom adódik rá, a kör­nyéken Is nevelje, tanítsa az asszonyo­kat. Szeretném, ha minél több asszohy megtanulna varrni. Ezzel nemcsak a varrásdljat takarítanák meg, de a régi, — Melyik modell szerint szabjuk? Kovács Istvánná, Fehérek Istvánná

Next

/
Thumbnails
Contents