Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-12 / 2. szám
GÄLTAK A BIZALOMRA „Nem tettem semmi rendkívülit. a jükké választották, Hogy megbízatásának mennyire tett eleget, annak híre messze túlszárnyalta a falu határát, és négy év múlva, 1964-ben már a Járási Nemzeti Bizottságon is az ő személye nyerte el a szavazók bizalmát. — Ml a HNB titkárnőjének a feladata? — A titkár az olyan mindenes: anyakönyvvezető, könyvelő, levelező, nyilvántartások, kimutatások vezetője, építkezési, bontási, lakhatási és hasonló engedélyek intézője és még sok aprócseprő, amit nem is lehet, meg nem is érdemes felsorolni, És a képviselőé? — A szociális ügyek intézése, faluszépítés, a falu kulturális életének megszervezése, a nőkről való gondoskodás... de ez már inkább a Nőszövetségben végzett munkámhoz tartozik. Ott szintén a titkárnői tisztséget töltöm be ... Van még egyéb funkciója Is? — Még van egynéhány. Tagja vagyok a pártbizottságnak, mint a revíziós bizottság elnöke, a HNB plénumának, a Járási egészségügyi, a pénzügyi és a szociális bizottságoknak, továbbá a betegbiztosító mellett működő, kártérítést megítélő bizottságnak is az elnöke vagyok. Ez a leghálátlanabb feladatom ... Nem szívesen végzem, mert akit kártérítésre ítélünk, neheztel az emberre, senki sem akarja a saját hibáját beismerni, különösen ha magánemberről van szó A Járási Nemzeti Bizottságon csak dicsérő szót hallottunk róla. — A legtevékenyebb funkcionáriusunk . .. mindenki érdekében úgy jár el, mintha a saját ügyét intézné, tud harcolni a dolgokért... a falu kulturális életének irányítója ... nagyon sokat segít a járásnak is ... — így nyilatkoztak Andrejkovicsnéról az illetékesek. — Képviselői működése során elért eredményei közül, mire a legbüszkébb? — Nem csináltam én semmi rendkívülit, csak a kötelességemet teljesítem ... annak nagyon örülök, hogy sikerült portalanítanunk egy jelentős útszakaszt és betonjárdát építeni a házak előtt. Ha eljönnének tavasszal persze többet látnának. Százharminc rózsatövet ültetünk ki a házak előtt és az árok fölött, az összekötőhidakat mind fehérre meszeljük. A HNB épületét is tataroztattuk, a hátsó részében van elhelyezve az óvoda — mondja ahogy belépünk a szomszédos kertbe. Magyarázna még tovább, de hangját elfojtja a gyermekzsivaj: • Itt a Teri néni... jön a Teri néni... — csacsogja a sok apró gyerekszáj. Talán anyukát sem fogadják nagyobb lelkesedéssel ezek az apróságok, mint Andrejkovicsnét. Mindegyik ott kapja el, ahol éri. Hízelegve dugják hozzá fejüket és helyért vitatkoznak mellette a padkán, a háta mögött, vogy éppen az ölében. — Tériké rengeteget tett az óvodáért... boldog vagyok, hogy ezt elmondhatom önöknek és köszönetét mondhatok neki mindannyiunk nevében — mondja Mayer Gizella óvónő. — A semmiből is előteremti azt, amire éppen szükség van. A helyiséget, a berendezést, a hideg-meleg vizet, a hintákat az udvaron, a tapétát a falon, a játékokat neki és az elnök elvtársnak köszönhetjük, és mindezt a sok kézzelfoghatót tetézi a jóság és a szeretet, ami Tériké lényéből a gyerekek felé árad. Naponta megfordul nálunk — amikor fertőző sárgaság volt az óvodában, őt is beoltották — és a kicsinyek mindig ilyen örömmel fogadják. Andrejkovicsné választói szellemi táplálékáról Is bőségesen gondoskodik. Számos író-olvasó találkozót rendezett Sárosfán, melyeken a csehszlovákiai magyar írók közül Egri Viktor, Mács József, Dobos László, Ordódy Katalin, Lehoczky Teréz, Gyurcsó István, Simkó Margit és legutoljára a közelmúltban Dávid Teréz jelentek meg. Az összejöveteleken a hallgatóság soraiban három generáció képviselte a falut. Voltak ott 13—14 éves fiatalok, hetven fölötti nénik és bácsik, akik közül a családias beszélgetésbe sokan bekapcsolódtak. A kultúrház egy-egy alkalommal annyira megtelt, hogy a nőszövetség tagjai az illatos feketét sem szolgálhatták fel, mert nem tudtak a teremben közlekedni. A falu kulturális életének színvonalát növelik a csoportos színházlátogatások, az ismeretterjesztő előadások és az ősszel rendezett ^nagymama délután", ahol a Nőszövetség a falu ifjúsági szervezeteivel karöltve 65 nagyrrj.amának biztosított néhány kellemes, felejthetetlen »órát.- Semmi rendkívülit nem csinálok — ismétli szerényen AndrtSjkovicsné, amikor mindezt a járókelők elmondják. De amíg végigmegyünk a falun, hogy a könyvtárat is megnézzük .— aminek kiépítésében és kiváló üzemeltetésében szintén nagy érdeme van -»- vagy négyöt házba is beszól, hogy ez vagy az intéződik, ne türelmetlenkedjenek. Utoljára Sándor Péter portájára tér be, sajnos nem kedvező hírrel, de ezt is közölni kell. — Péter bácsi, megjött a válasz ... nem sikerült kiharcolni a nyugdíjemelést ... még megpróbálunk valamit jöjjön be holnap az irodába nőm Köszönöm Tériké, előre is köszö-Kézszorítással váltak el egymástól. Andrejkovicsné lassan, elgondolkodva indult a kapu felé, de Péter bácsi őszinte tekintetében megcsillant a reménység parányi sugara, ahogy a kapun kilépő asszony után nézett: Tériké biztosan segít... Kocsink lépésben halad a falun keresztül. — A mi iskolánk — mutat egy földszintes épületre Andrejkovicsné. — Tavaly új padokat kapott, a régiek vagy félévszázadosak voltak, nem lehetett ülni bennük. ,. jövőre új kerítésről is gondoskodni kell ... Itt a falu közepén építjük fel rövidesen az új élelmiszervegyesáru kereskedést.,. nagy szükség van az új üzletházra . Dolgozó nő, képviselőnő, többszörös funkcionárius, feleség és anya. Két iskolás kisfia van, Otthona kiforrott ízlésről tanúskodik és ragyogóan tiszta. Hogyan és mikor végzi mindezt? — Ritka szerencsés ember vagyok — mosolyodik el. — Mindent, amit teszek, együtt teszem a családommal. A férjemmel, aki megértőén támogat, az édesanyámmal, aki részt vállal a háztartásból és a két — 10 és 12 éves -szolgálatkész, szófogadó fiammal, akik jól tanulnak és soha sem okoznak szomorúságot nekem. Sose fáradt? — Nem. Egy-egy hálás mosoly, elégedett kézszorítás, kérő, segítséget váró tekintet mindig új erőt ad. Az új választások előtt Andrejkovicsné ismét első helyen áll a jelöltek névsorában. Megérdemli, hogy újra válaszszák, — gondolom magamban, amikor újból rátérünk a községet kettészelő főútra, melyen sarat akkor sem találnánk, ha a januári fagy dermesztő lehelete nem suhant volna végig a tájon. Jandáné H. M. Teri néni, mikor jSssx el megint?
