Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-04 / 1. szám
уо/ оелог Boldog új efztendőt! Eljött az új esztendő. Sokan felsóhajtanak, akik nagy tervek, célkitűzések megvalósításán fáradoznak: Már megint eltelt egy évi Akik várnak valamit az idő múlásától, akiknek csalódást okozott az elmúlt esztendő, azt mondják: na végre, csakhogy ezen is túljutottunk. Az ember élete pedig annyira értékes, amennyiben a társadalom számára hasznot hozott. Annyi értéke van az elmúlt évnek, amennyi örömet szerzett embertársainak, amelyre azok szívesen emlékeznek vissza. Kevés embernek sikerült nagy dolgokat véghezvinni. Kevés embernek sikerült, hogy nagyszerű gépet, vegyületet találjon fel, életeket mentsen meg, vagy megtervezze életművét; egy-egy impozáns épületet, hidat, mely fennmarad az emberiség számára. A legtöbb ember „csak" helytállt az életben. A munkahelyén lelkiismeretesen dolgozott, a családjáért küzdött, hogy szükséget ne szenvedjen és gyermekei hasznos tagjaivá váljanak a társadalomnak. Ez a „csak" szintén nagy tett. Egy épületben téglának lenni, egy lépcsőnek, melyen más valaki halad fel, sok ember alatt tutajnak lenni, vagy csodás hegedűnek, melyből a művész zenét varázsol elő. Az effajta tettekben eltöltött év ad a legnagyobb elégedettséget. S ha „csak” ezek voltunk az elmúlt évben, nyugodt szívvel köszönthetjük az új esztendőt. Benjámin László Az 1968-as évet, mely még megfejthetetlen rejtvényként áll-előttünk. Az utalások ugyan megvannak a helyes megfejtésre, de saját tudásunkat kell latba vetnünk, hogy jól oldjuk meg feladatunkat. Az 1968-as esztendő hazánknak a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 50. jubiláns esztendeje, eb. ben az évben felmérjük mindazt, amit az országépítésben eddig elértünk. Ez év májusában választjuk meg képviselőinket a helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságokba. November, ben pedig a Szlovák Nemzeti Tanács és Nemzetgyűlés képviselőinek megválasztására járulunk az urnák elé. Felelősségteljes ez a feladat, mert a jövő választási időszakban olyan emberek igazgatják majd a közügyet, amilyeneket mi a jelölő gyűléseken, majd pedig a választásokon szavazatunkkal támogatunk. Ez szintén nem csekélység. Hiszen a rátermett vezető emberek kezében van a mi jövőnk záloga is. Olyan emberek alatt képezzünk lépcsőt, akik mindnyájunk érdekében haladnak felfelé! Olyan művészek kezében legyünk hegedű, akik sohasem játszanak hamisan| A nagy és komoly feladatok tudatában kívánhatunk egymásnak sok sikert, hogy minden célkitűzésünket békében végre is hajthassuk. ÖRÖKKÉ ÉLNI Nagyok, óriások az elért eredményeink: egyszerű szavakkal csak annyit mondhatok: az ember örökké szeretne élni. Kirov A termőföldek zöld vetése, a csltrl lányok nevetése, két part között a híd, a folyók esti ó-ezüstje, cinkék, rigók hajnali füttye már engem gazdagít. S hogy mindazt, amihez közöm van dédelgessem, védjem, javítsam: ez már gondom, jogom. Szemem előtt a teljes élet, saját egem borul fölém: egy ország birtokom! Nem érdemetlenül szereztem: mérkőztem érte, munka közben, bukott gazdáival, Kezemben engedelmes eszköz — nem fegyver süket fegyverek közt művészet és ipar. Mert fegyver ellenem volt nemrég I Gazdái mellemnek szegezték, oldalamnak a kést, de már kihúztam, már e roppant kor olvasztó tüzére dobtam a rozsdás szenvedést. Megolvadt, kiforrja salakját és megváltoztatván alakját világot alakit: e világra nézek sóváran, még csak derengő vázlatára, bár csaknem megvakít. Szarkáné L. Erzsébet Mint csiszolt, nagyitó tükörben nézve hatalmas lesz a törpe — állok e kép előtt s borzongva, ahogy a neander völgyi bozontos állatember állana gép előtt. S bár szolgál engem már a gép is, az őssel együtt állok én is, csak egy sorban vele; ha egész ember is, nem állat: az újjá-teremtett világnak vagyok ősembere. Mint ő, már nem egy árva bottal fölfegyverezve öntudattal teremtek és tudom: az élet napról-napra jobb lesz és mégis szegényen halok meg, ha mégoly gazdagon Egem és földem kincse mennyit Gazdaságom csak számbavenni egy élet nem elég. Édességgel, mint kast a méhek, telitik életem az évek. S mi jön utána mégI Mind gazdagabb lesz — s mind szegényebb az egymást váltó nemzedékek során a távozó: a Föld oly távlatba fordult, hogy láttára a könny kicsordul és elfullad a szó Mi dolgom? ... Mint csepp a folyamba olvadok hömpölygő koromba, végzem, amit kimért, szolgálva magamat — s az ország, a nép, az emberiség harcát az örök életérti
