Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-12 / 2. szám

Eriséből, ■ fftnövér néhány napos szabadságát tölti Nová Rolen, illetve Karlovy Varyban. Ma délután átjött nővéréhez, hogy együtt legyen a két „hölggyel". Asztríd a mundérba bujtatott nagybácsit szinte fékezhetetlen üdvrivalgás­sal köszönti.' Még az uzsonna-vacsora bűvköre sem csitítja lelkesedését. Trónra ültetik hát, és csak a most következő szertartás hoz nyugalmat. Már fel­fedezi a képeskönyvet, meg az újonnan kapott játék­szert is. Egy időre tehát csendesebbre fordul a szoba légköre s itt az alkalmas pillanat, hogy Leiivei foglalkozzam. Tudom róla, hogy a porcelángyár egyik fiatal reménysége. Kiváló szakember, aki munkájával álta­lános megbecsülésre tett szert az üzemben. Alig várják, hogy leszereljen és ismét átvegye a maga munkaterületét. Még katonasága előtt egy ízben órákon át beszélt nekem munkájáról. A kerámiában dolgozik, a ke­mencék mellett, égetőmesterként. Egy harmincas kollektívát Irányított akkor. Munkaprofiljuk három égető és egy előégető üzemeltetése. Hogy jó és pontos, selejtmentes munkát produkáljanak, annak elsődleges követelménye, hogy a mester elméleti ismereteit, a kemence beállítását és a hőfok ada­golását (az előégetőben ez 1010—1060 C°-t, az ége­tőben pedig 1380—1410 C°-t követel) helyesen alkal­mazza, továbbá hogy számba vegye az égetésnél a külső és belső kihatásokat. A porcelán színe, fénye, tartóssága nagyban függ ettől a kollektívától. Persze még további műszaki, energetikai és egyéb körülményekkel kell számolniok s ilyenkor mutatko­zik meg igazában a csoport tudása és elsősorban a mester képzettsége. A fiatal Osztényit a katonaság előtt a legjobb mesterek közé sorolták. Az üzemvezetőség érték­mérésében ez nemegyszer megmutatkozott, s ahogy már itt említés történt erről, a gyárban már alig várják, hogy ismét felvehesse a munkát, szeretnék, ha valahogy sikerülne a katonai szolgálati időt csökkenteni. Tudjuk, az ilyesmi nehezen megy, mégis jóleső tudat a fiatal szakembernek, hogy az üzem­ben számolnak tehetségével és rátermettségével. Maga így vall erről: — Nagyon felfutottam a szakmában, ezt pedig meg kell becsülni. Nem akarok leégni, mert a biza­lommal nem lehet packázni. Ha Erzsébetet jellemeztem, szeretném ezt meg­tenni Leiivei is. Huszonhét esztendős. Sötét-barna hajú, de erősen őszes, klasszikus arcvonalú fiatal­ember, mély tüzű szemekkel. A páznélküli komolyság jellemzi. Magányos embernek mondja magát, aki a társaság helyett Inkább a könyveknek él. Szak­májáról oly precizitással beszél, mintha hosszú év­tizedes kutatómunka lenne már mögötte, újításokon töri a fejét, de erről nem szívesen beszél. — Még várni kell — mondja — míg a kísérletek is igazolják elképzeléseimet, terveimet. Most itt ülünk egymással szemben Erzsébet laká­sában, s míg a kismama tentebaba-tentébe rakja Asztrídot, a mai fiatalság életéről, vágyairól beszél Leli. Én azt vallom, — mondja szelíd határozottság­gal, s látszik, hogy a soron következő megállapítását már rég megfogalmazta s az újságíró-barátjának csak elismétli — a fiatal embernek, amint az iskola padjaiból kilép, de jobb még annak előtte, fel kell vázolnia törekvéseinek célját, hogy idejét és erejét helyesen tudja majd beosztani. Fel kell vázolni, mit akarok az életben elérnil Én a szakmámra akarom fordítani életem legjelentősebb részét. Nehéz, de szép szakma és sok tudást kíván. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden időmet csak a munka köti le, marad abból a szórakozásra is. Igaz, természe­temnél fogva — nem vagyok ugyanis társaság sze­rető — több időm jut a tanulásra, az alapműveltség, a tudás megszerzésére, de a szórakozást sem ha­gyom ki. S mi az a szórakozás? A könyv. De talán még ennél Is nagyobb hob­bym, bár talán ez így túl nagyképűen hangzik, — a képzőművészet. Szeretem a moderneket, különösen a nagy expresszionistákat, szeretem a színeket, a vo­nalakat, a gondolatokat, szubjektív érzéseket for­mába öntő mesterek vallomásait. A katonaság előtt fizetésemet úgy osztottam be, hogy jócskán jusson képzőművészeti könyvekre, reprodukciókra, Egy-egy új könyv napokon-heteken át tart lázban, ilyenkor minden szabad időmet Manetnak, Braquenak, Cha­gallnak, Picassonak s a többi sok nagy megismeré­sére szentelem. Apuval persze vitáim vannak, hisz ő az örök romantikus. Én meg egy kicsit másként nézek erre a kérdésre s birokra kelek vele. Csatározunk a művészetről, addig míg anyu véget nem vet a vi­tának: „Indulás a konyhába férfiaki Itt hajbakaptok. kint a konyhában meg vár a közös háztartásból eredő részvállalás. No, Indulás leikeim, mosogatás közben is lehet vitázni." S mert végeredményben az otthoni dolgokban nálunk az anyué az utolsó szó, meg hát mert kívánni sem lehet tőle, hogy ő dolgoz­zon, mi férfiak meg csak nézzük, hát ilyenkor indu­lunk kifelé a kirótt munkát elvégezni. xxx Egy Dél-Szlovákiától messzire került, mégis köz­tünk „egy hazában" élő magyar család életéről kívántam számot adni kedves olvasóimnak. Nem tagadom, egy olyan nyugat-csehországi magyar család életét választottdm témául, melyről jóleső érzés számot adni, e család munkája és élete nem­csak dicséretes, de úgy érzem, mindannyiunk szá­mára épületes Is. Nekik is megvannak a problé­máik, az ő életük is — hisz1 nemcsak életük napos oldalát mutattam be — küzdelmes, de ami meg­fogott, ami írásra késztetett, az a fanatikus optimiz­mus, mely szinte sugárzik ezekből az emberekből, mely valósággal a hosszú évek során szinte kiáradt ebből a családból, munkára buzdított, helytállásra serkentette őket, sőt I... A messzi Csehországban tiszteletet harcoltak ki maguk és a Csehszlovákiában élő magyarok iránt. Az utóbbi időben többször meg­fordultam Csehországban s főleg a nyugati határ­vidéken, s megvallom, találkoztam sok olyan, körünkből kiszakadt társunkkal, ki könnyelműen fel­adta a harcot, vagy olyannal Is, ki gyöngébbnek mutatkozott a nádszálnál is és elbukott, vagy olyan­nal, ki még ma is sírvavigadtában zokogja Indokolt, vagy vélt sérelmeit, de voltak szép számban Oszté­­nyiak is, akik másként fogták fel az élet parancsait, a sors ítélkezését, a kor érdemtelen csapásait és mégis helytálltak. Helytálltak munkában és helytálltak becsületből. Nem példálódzni akartam s nincs jogom, se fel­hatalmazásom, hogy mérlegre tegyem e család életét, csak szeretném, ha a körükben töltött hosszú órák után támadt gondolataimat és érzéseimet okulásul és buzdításul tovább adhatnám azoknak, akiknek jövője számomra nem érdektelen. Nagy Jenő Ai Osstényl (éle «célmaraté sot minister tflbbesörfls nagyításban, agy kfiKOldl megrendelésre készült por­celánkészlet díszítésére NEONFÉNYBEN lődést mutattak a náci német kö­rök és a magyar Horthy-kormány a gyűjtemény lránt, amely, hála a múzeum dolgozóinak, hiánytala­nul megmaradt az utókor számára. A kassal aranylelet, — hazánk­ban az egyik legértékesebb — 10 913 gramm súlyú kincs arany­tartalma 10 367 gramm. A rene­szánsz aranylánc hossza 2 m 14 cm, súlya 590 gramm, amelyben az arany tartalma 584 gramm. A lelet pénzértéke Igen nagy, de a numizmatikai értéke még ennél is nagyobb. A lelet egykori tulajdonosát, el­rejtésének okát és Idejét még nem sikerült megállapítani. A szak­emberek véleménye és a legutolsó dátumú, 1879-ben Körmöcbányán vert dukátok alapján, a nagyérté­kű aranypénz a Habsburg-ellenes nemesi felkelések korában került a föld mélyébe. A Thököly Imre által vezetett seregek 1682-ben el­foglalták Kassa városát, tehát valószínű, hogy a kincs császárhű tulajdonosa elásta vagyonát és el­menekült. A kassal ai^ykin&St Er^UfJöva lakossága Is шЩцжй^ИГ Vá­rosi Múzeumban rendezett „А XV. és XIX. század aranyműves alkotá­sai“ című kiállításon. Az aranyműves mesterség ha­zánkban régi történelmi múltra tekint vissza, de Igazi fénykorát а XIV.—XV. században élte. Híres aranyművesek mesteri alkotásai díszítették a nemesek és gazdag polgárok palotáit, de leginkább a királyi udvar és a templomok pompáját szolgálták. A régi arany­művesek csodás alkotásai közül a legtöbb a templomokban található. A bratlslaval Márton templom arany egyházi tárgyalt díszítő ötvösmunkák szépségében a kiállí­táson tízezrek gyönyörködhettek. A Kassal Aranyklncset a prágai Nemzeti Múzeumban őrzik. A Már­ton templom értékel Is megérde­melnének azonban egy állandó ki­állítási helyet, hogy a múlt művé­szetéért rajongó közönség máskor Is megtekinthesse híres arany­­művészeinek alkotását. V. M. Tud helyesen gazdálkodni? Rövid gondolkodás után karikázza be a feleletet az alábbi kérdésekre: 1. Feljegyzi a napi bevételek, kiadások összegét? Bevásárlásnál előre megfontolt terv szerint jár-e el, vagy pillanatnyi elhatározás után vásárol? 3. Megmondja azonnal, mennyi pénz van magánál? 4. Van betétkönyve? 7. 8 Jobban kedveli Balzacot, mint Zolát? Meg tudná mondani, egy év múlva mennyi ruegtakuritott pénze lesz? Van időnként lelkiismeret-furdalása amiatt, hogy „nagy lábon" él? Tudna tíz percig keresni egy elgurult öt fillérest? Ha pénze van, azonnal megvesz valamilyen olcsó árut, vagy képes hosszabb ideig takarékoskodni egy jobb darabra? 10. Szokott ismerősöknek kisebb összeget kölcsönözni? Igen Nem Igen Nem Igen Nem Igen Nem Igen Nem Igen Nem Igen Nem Igen I Válasz a I Igen Igen Nem Nem Nem 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents