Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-12 / 2. szám
2 о л «л Nekem ez о legfontosabb! Az igazgató elvtárs gyűlésen van. — Akkor Csirik elvtárssal szeretnénk beszélni. — Sajnos, ő elutazott... — mondták a hivatalban. — Ma sem mentem többre, mint amikor egyedül jártam a sportvezetőség tagjai után — sóhajtott Léli Magda, akit elkísértünk, hogy lássuk, hogyan intézi képviselői feladatait. Ez a lehangoló kijelentés még jobban felcsigázta kíváncsiságunkat, vajon mi az, amit olyan nehéz elintézni, hiszen már megszoktuk, hogy ebben a kisvárosban minden úgy megy, mint a karikacsapás. Elég, ha az ember végigmegy Dunaszerdahelyen, amely sok új középülettel gazdagodott. Az új hotel, a fényűző szolgáltatások háza, az új kilencéves iskola, két modern lakótelep szépíti a város képét. Mindenben példamutató a fejlődés! v — Én is azt hittem, amíg nem voltam a Járási Nemzeti Bizottság képviselője — mondja Léli Magda, a tizenkét éves iskola tanárnője. — Letanítottam a kötelező órákat. A tanulók ügyesek, néhány közülük kiváló teljesítményt nyújt a tornában. Nem volt különösebb gondom. De amióta megválasztottak a JNB képviselőjének, és belekóstoltam a város problémáiba, azóta nem vagyok elégedett, nyugodt ember. S mivel Léli Magda szívügye, szakmája a sport — tornát tanít — ezen a téren fedezte fel a hiányosságokat. — Az iskolaügyi szakbizottságban, ahol képviselőként dolgozom, sokat vitatott dolog városunk sportélete. S az én főfeladatom (az iskolán kívüli sportélet fellendítése. Elsősorban természetesen a nők között szerettem volna népszerűsíteni a sportolást, hiszen úgyszólván nincs is városunkban aktív női sportoló. A dolgozó nők, s a háziasszonyok körében még meggyőző munkára, felvilágosításra lesz szükség, hogy elhiggyék, megtanulják, milyen frissítő, s egészséges a mozgás, a testedzés. A fiatalok esetében pedig szervezés, helyiségek kérdése a sport. Szerveztem egy női röplabdacsapatot, vállaltam is az edzéseket. Mert úgy gondoltam, hogy egy képviselő munkája nem merülhet ki a szavakban, tervek készítésében, gyűlé"3 a> £ ja ti 41 •* Sí ta о is a я m oc я Ж £3 м3 Ci 1 M я о 0 Б 1 и Ja ja о «о u ■ в as .£ s 4 г м в в н я < seken való részvételben. A gyakorlatban is bizonyítani kell. A városban azonban egyetlen sportegyesület van, a Jednota, Ebben is csak a labdarúgó- és az asztalitenisz szakosztály működik aktívan. Van ugyan férfi röplabdacsapat is, a női csapatot mégsem fogadta el édes gyermekének a Jednota. Ma is emiatt kerestem őket. Házy elvtárs az egyesület elnöke, Csirik Imre a titkár. Amíg mindezt megtudjuk, pár percre félbeszakad a gyűlés, az igazgató elvtárs is kijön levegőzni. De a szünet alatt csak annyit tudunk meg tőle, hogy: — Osztozom Leli Magda véleményében, de egyelőre nem tudunk rajtuk segíteni. — Tudom, az egyesületnek is vannak problémái, hiszen nincs még tornatermük sem. A két iskoláét használják, de nappal azokat nem vehetik igénybe, mert kell a gyerekeknek, este pedig, egészen a mai napig, nem volt a tizenkét éves iskola tornatermében jó világítás. De ma végre megcsinálták. Valamit ez már segít, de kevés, kevés a tornaterem! Van, aki bosszúsan legyint, hogy én mindig ezzel foglalkozom, ezen sopánkodom, holott vannak ennél fontosabb dolgok is. De énrám ezt bízták, nekem ezt kellene megoldanom, tehát nekem ez a legfontosabb. .. Tudom, hogy az üzemek építése, vagy a szolgáltatások fejlesztése mondjuk elsődlegesebb, dehát az a jó, ha az ember úgy végzi, amit rábíztak, mintha az lenne a legfontosabb . . . Kmety Lajos tanfelügyelő, Léli Magda közvetlen munkatársa megjegyzi: — Amit egy ember tehet, azt megtette az iskolán kívüli sportolás népszerűsítése terén. Csakhogy a jobb feltételek megteremtése nem egy ember, mégcsak nem is egyetlen egyesület feladata, hanem az egész város érdeke. Felnőtteké, fiataloké egyaránt. S Léli Magda képviselő választási időszakában sokat tett. Ismerve a dunaszerdahelyi JNB funkcionáriusait, a járás dolgozóit, a nőszövetség aktív tagjait, bízunk benne, hogy a következő választási időszakban nemcsak néhány embert, hanem mindenkit érdekeltté tesznek ebben is. Mert tudjuk, hogy egészséges, jól dolgozó embereket akarnak gyermekeikből nevelni. Ehhez pedig egyik legcélravezetőbb eszköz a sport — ezt még csak most tanulják Léli Magdától és a többiektől, akiknek — mert szakmájuk, feladatuk — ez a legfontosabb. Konvicska Elvira RÁSZÓL A műút szürke szalagjóról lekanyarodunk a falu felé. Blatná na Ostrove — Sárosfa, hirdeti a jelzőtábla. Honnan ered a falu neve — tűnődöm magamban, ahogy rátérünk a községet kettészelő főútra. Sarat itt akkor sem találnék, ha a januári fagy dermesztő leheleté nem suhant volna végig a tájon, hogy mindent kőkeményre fagyasszon. Karbantartott úttest, a házak előtt mindkét oldalon végig betonjárda. Irhabundás fiatalasszony lép ki útrakészen a helyi nemzeti bizottság mel— Választói, akárcsak Páter bácsi, tisztelik Andrejkovicsnét és bíznak benno. letti kiskapun. Ráfordítja a zárat és már indulna Is az autóbusz-megálló felé — Mór féllábbal Dunaszerdahelyen vagyok — mondja az üdvözlés után Andrejkovics Teréz, a HNB titkárnője — Két helyen kellene lennem egyszer re: a járási pénzügyi szakosztály egy napos tanfolyamra hívott meg, a köny velésben életbelépő módosítások ismer tetése végett, a járási kulturális szak osztály vezetőségi összejövetelt tart, ahol a Csehszlovákiai Nőszövetség Szlovákiai Bizottságának képviselője az „Élet szépsége" kézimunkaverseny lebonyolításához adja meg a gyakorlati utasításokat... De ha már itt vannak, kerüljenek beljebb, majd elmegyek a későbbi' járattal. Andrejkovics Teri Sárosfán született. A faluban — amint az már lenni szokott — gyermekkora óta mindenki Ismerte és a felnövő lány, majd később asszony emberszeretetét, sokoldalúságát nem lehetett nem észrevenni. Amihez hozzányúlt, sikerült: mert akarta szívvellélekkel. Sárosfa lakói bizalmukkal tisztelték meg, amikor 1900-ban képviselő-
