Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-12 / 2. szám

л

Stromboli szigeten

Köt érig építettek Prostéjovban ez Albatros es Horizont пета vitorlásokat.

Kezdetben négyen voltak: az Albatros 6s Horizont kapitányai — Karel Hatek és |lfl Svoboda, továbbá dr. lvan Klempa orvos 6s Ing. Antonín Confal a navigátor.

Később csatlakoztak a (limesek: DimltrlJ Plichta ás Karol Skflpsk? (Ilmrendez6k.

De mivel egy tapasztalt vltorlakezel6re is szükségük volt, Valdemar Chalupntk, a csehszlovák jaohting-válogatott csapat tagja lett a hetedik, azaz pöttag, aki Malagáig egyebet sem csinált csak a vitorlás mesterségre oktatta ükét.

Céljuk: a kísérletezés, azaz a Kanári-szlgetektál Kubáig érni, mint annak Idején Alain Bombard, s csak azzal táplálkozni, amit a tenger adományoz. Es minderről egy érdekfeszité, egész estét betöltő és számos rövidfilmet készíteni.

ElsO sikerük: 2.0M tengeri mérföldet hajóztak Rljekétél Malagáig, ami azt jelenti, hogy a tengeri vitorlázásban fölállították az elsO csehszlovák rekordot.

Az út elsO szakaszának nagyobb állomásai: Rljeka - Bar — Brindisi — Messina — Llparl szigetek — Palermo — Palma dl Maiorca — Puerto de Andralz, Valencia — Malaga.

Ami még előttük van: Gibraltár — Tanger — Rabat — Casablanca — Agadir — Las Palmas és az Igazi kísérlet: hajökázás az Atlantikon, a Kanári szí getektOl Kubáig.

I

I

I

^1

— Életveszélyest Hazard dologi A vitorlások nem megfelelőekl Nem javasoljukl — mondták a szakemberek. De a hét mindenre elszánt ember nem tágított.

— Megpróbáljukl Ha útközben kiderül, hogy a hajók nem bírják, akkor visszatérünk — ezekkel a szavakkal búcsúztak el június 21-én Bratislavától és útnak indultak, megbirkózni a tengerrel.

A kolibai Filmstúdióban izgatottan várták, hogyan sikerült a próbaút Rijekától Malagáig, mert ettől függött a film sorsa. Valdemar Chalupník december elején örömhírrel tért haza Malagából: „A hajók olyan állapotban vannak, mint amikor elhagytuk Rijekát és a vitorlások utasai annyira akklimatizálódtak, hogy az öreg matrózokkal is versenyezhetnek." Szávainak hitelességét több százméteres filmszalaggal Is bizonyította, ami azt jelenti, a film egyik része már feldolgozásra került.

A nyolcadik utas — a hűtlen kismacska

Nekem a filmhez egy állat is kell, — mondogatta makacsul Dimitrij Plichta. — Én ezt a macskát magammal viszem I Tehát Rijekából a cica Is velünk Indult — mesélte Valdemar Chalupník. Veszekedtünk érte, senki sem akart macsi.kával hajózni. Nyávogott és ráadásul még szobatiszta sem volt. Mi is szenvedtünk, az állat még jobban. Egy szép napon, Otrantóban, a nyolcadik utasunk eltűnt. A rendező majdnem belebetegedett. Addig nem hagyhattuk el a kikötőt míg meg nem találta. Egy másik helyen megkértük a szálloda tulajdonosát, dugja el. De úgy látszik Dimitrij és a cica örök hűséget esküdtek egymásnak, mert úgy nyávogott, hogy a végén megint megtalálta. De az életben minden múlandó, még egy cica szerelme is, végül megelégelte gazdáját, de főleg a tengeri életet, és örökre elhagyott bennünket. Nemcsak a rendező lett búskomor, ml is szomorkodtunk utána. Egyről viszont meggyőződtünk: az ember többet bír ki, mint egy állat.

Lipari szigetek tűzhányója a Stromboli

ki A Lipari-szigetekről rövid filmet készítettek. Estefelé értek a Strombolira és csak az erupciókat akarták filmszalagra rögzíteni. De a tűzhányó közelsége — mely tízpercenként löveli ki a köveket és a lávát — annyira lenyűgözte őket, hogy ott töltötték az éjszakát. Reggel elhatározták — megkeresik a krátert. A társaság fele meghátrált, mivel az már életveszélyes volt, de Karel Skfipsky filmrendező és operatőr, aki ebben az évben ünnepli hatvanadik születésnapját, kitartott, őt követte a három bátor: Coufal, Svoboda és Chalupník.

— Megérte, ez volt a legnagyobb élményünk, kifolyó láva közelébe bátorkodtunk, sosem látcsodálatosabb látványt. Emlékül mindenki e'gy friss, de már kihűlt láva darabot hozott magával, mely változatos formákat ölt és úgy fest, mint egy átlátszó üveg massza.

tulajdonképpeni célját: csak azzal táplálkoztunk, amit a tenger adományozott. Sós vizet ittunk és vártuk a halakat. De mintha kipusztult volna a Földközi-tenger minden élőlénye, egy sem akadt a horogra. Amikor letelt a próbaidő; özönleni kezdtek. Remélem, az Atlantikon nagyobb szerencséjük lesz. Sajnos, én mór ott nem leszek, mivel csak Malagáig vállaltam oz utat.

Nem sajnálja?

Ha bárkit is megkérdeztem, vágyik-e haza, így hangzott a válasz: „Boldogan mennék egykét hétre, de aztán vissza." így van ez velem is.

Körülbelül január második felében indulnak el a Kanári szigetekről Kubába. Az út 30—40 napig tarthat, ami természetesen a kedvező széltől is függ. Ha minden jól megy, áprilisban hazatérnek. Érdeklődéssel várjuk őket és munkájuk eredményét — a filmet.

Kincel Emília

Vajon milyen a spanyol börtön?

Valdemar Chalupník és dr. Ditrlch, aki Rljekában, Palermoban és a Kanári szigeteken vizsgálja, hogyan reagálnak az emberek a nehezebb életkörülményekre Fényképezte: Karol Skflpsk?

így tréfálkoztunk egymással, amikor a spanyol partokhoz közeledtünk. De a sors mégis úgy akarta, kívülről se tekintsük meg — folytatja a mesélést Valdemar Chalupník.

Ugyanis hiába vártak a spanyol vízumra, nem jött az engedély. Kiolvasták azonban a hajósok „nagy könyvéből“, ha rossz az időjárás, vagy megsérül valamely hajó, két napig vízum nélkül vesztegelhet bármely ország kikötőjében. Tehát partra szálltak. Első napon senki sem figyelt fel reájuk, de másnap már igazoltatták őket és elkezdődött a huza-vona. Óráról órára hosszabbítgatták ottlétüket, mivel várták az utasításokat a filmgyárból. Már elhatározták, hogy elhagyják a kikötőt, amikor megjelentek az újságírók és riportot készítettek róluk. A cikk másnap megjelent az újságban, s utána azonnal engedélyt kaptak a szabad mozgásra.

— A csattanó az egészben az — magyarázta nevetve Valdemar, — hogy a rendőrfelügyelő maga küldte utánunk az újságírókat, ne kelljen bennünket kiűzni az országból.

A 48 órás kísérlet

— Palermo és Cagliari között hajtottuk végre próbaként kicsiben a nagy kísérletet, utunk

A palermói klkötó

Dimitrij Plichta és kedvance