Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968 - tavasz / A Nő kézikönyve
ugyanolyan fontos, mint a fér] ténykedése munkahelyén. A törvény szerint a család zárt kollektíva, tehát jólétéről mindkét félnek képességei szerint gondoskodnia kell. Ugyanis vannak olyan asszonyok, akik maguk is alkalmazásban vannak, s tévesen azt hiszik, hogy fizetésüket csupán egyéni szükségleteik kielégítésére fordíthatják. Ez helytelen. Azokban a családokban, ahol csupán az apa van alkalmazásban, az ő fizetése közös vagyonnak számít, tehát felhasználásáról a házasfeleknek közösen kell dönteniük. A SZÜLÖK JOGAI ES KÖTELESSÉGEI Már ősidőktől fogva az apa döntött a család ügyeiről. Családfői „hatalmát“ ugyanis az elmúlt társadalmi rendszerekben a férfi gazdasági helyzete határozta meg. A népi demokratikus társadalmi rendszer alkotmánya értelmében a nő és a férfi minden tekintetben egyenrangú állampolgár. Tehát az apa, a családfő egyedüli döntő szava nálunk már a múlt csökevényei közé tartozik. Helyette jogi rendszerünkben mindkét szülő jogairól és kötelességeiről beszélünk. Erre utal ennek a fejezetnek a címe is. Közelebbről: nem a szülök hatalmi helyzetét megerősítő törvényről van szó, de olyan jogokról és kötelességekről, amelyek mindkét szülőre vonatkoznak, s teljesítésük, illetve a jogokkal való élés a gyermekek, valamint az egész társadalom egybehangzó érdekeit tartja szem előtt. Ugyanis sértené a szocialista erkölcsöt az, ha a gyermekek gondozása és nevelése csak az anya vállain nyugodna, s ha az apa csupán csak anyagiakkal járulna hozzá a család szükségleteinek kielégítéséhez. Tehát a szülők jogairól és kötelességeiről szóló törvény kimondja, hogy a szülőknek kötelességük rendszeresen és következetesen gondoskodni gyermekeik neveléséről és eltartásáról, s úgy irányítani életüket, hogy államunknak egészséges és öntudatos polgáraivá váljanak. Tehát a törvény értelmében a szülök kötelesek: 1. fölnevelni gyermekeiket, 2. gondoskodni eltartásukról (táplálkozás, ruházkodás stb.j, 3. általában úgy vezetni őket, hogy hazánk értékes, jó állampolgáraivá váljanak. A GYERMEKEK NEVELÉSE A gyermeknevelést taglaló törvény elsősorban azt tartja szem előtt, hogy a gyermekek nevelése nem tekinthető a szülők magánügyének, hanem az egész társadalom közös gondja. A társadalom szempontjából ugyanis nem mindegy, hogy jó vagy rossz, öntudatos, vagy felelőtlen ember lép-e majd a közéletbe. A szülők — eltekintve egyes kivételektől — ugyanis általában kifogástalanul gondoskodnak gyermekeik anyagi természetű szükségleteinek kielégítéséről. Ezért a törvény elsősorban az erkölcsi nevelés problémáira terjeszkedik ki, s hogy minden kétséget eloszlasson, világosan kimondja: „a gyermekek nevelése nemcsak a szülök gondja, de ugyanúgy az államé és a társadalmi szervezeteké is“. A szülőknek mindenekelőtt gyermekeik erkölcsi és szellemi fejlődésére kell helyezniük a súlyt, mégpedig társadalmunk elveinek szellemében. A nevelés célja, hogy a gyermekek tudását rendszeresen bővítsük és elmélyítsük. Ez elsősorban az iskola feladata. Ezzel szemben a munkához való viszony kialakítása gyermekeinkben az öszszes nevelési tényezőtől egyformán függ, de elsősorban a szülők feladata. Mégpedig azért, mert éppen a szülők plántálhatják el gyermekeikben a hasznos és kívánatos szokásokat, a munkaszeretetet. A helyes nevelésnek eszmei alapokon kell nyugodnia. Ezért a törvény leszögezi, hogy a szülőknek gondoskodniuk kell arról, hogy bizonyos erkölcsi normák gyökeret verjenek á gyermekek tudatában. Ilyenek a hazaszeretet, a nemzetek közötti barátság, a közös tulajdon védelme, az egyéni érdekek alávetése a köz érdekeinek, a szocialista együttélés szabályainak önkéntes és öntudatos betartása, mások tisztelete, szerénység, becsület és áldozatkészség. A szülők első tanítóik gyermekeiknek, ők az első tekintély, s ez így marad (habár más személyekkel kibővítve) az iskoláskorban is, azért, mert a kölcsönös érzelmi kapcsolat a továbbiakban is fennáll, s végül is a szülők azok, akik a legalaposabban ismerik gyermekeik egyéni tulajdonságait, képességeit. A nevelés egyik legfontosabb tényezője a nevelők jó példája. Tehát a törvény azt is hangsúlyozza, hogy a szülőknek egyéni életükben, az emberekhez való kapcsolataikban s a társadalomhoz való viszonyukban egyaránt jó példával kell elöljámiuk. Ezzel kapcsolatban adódhatnak olyan problémák is, hogy az elvált anya következő férjének vannak-e jogai az első házasságból született gyermekekkel szemben? Nos, a legtöbb esetben az anya az új házasságban, illetve férje szintén kiveszi részét mind anyagilag, mind erkölcsileg az egészéges családi környezet kialakításában, tehát értelmetlen lenne, teljes mérvű jogtalansága a gyermekek nevelésének terén. A törvény tehát kimondja, hogy az új házasságban az anya férjének egyenlő mértékben kell részt vennie a gyermekek nevelésében, noha nem vérszerinti apja a gyermekeknek, csupán közös háztartásban él velük. Ez a felhatalmazás viszont nem csökkenti a családtól külön élő vérszerinti apa kötelességeit gyermekeivel szemben. 5
