Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-23 / 8. szám
Embersorsok S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad — édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad! József Attila Lévától Zseliz télé fut az autóbusz. Olyan falvakon visz az utunk, amelyekben húsz év előtt nagy volt a felfordulás. Mi okozta? E falvak magyar nemzetiségű lakosai útra készen ólltak. Töméntelen poggyászukat megszámlálhatatlan autó, szekér szállította a vasútállomások sínjeihez. Gazdáik egy-egy szivetrendítő pillantással búcsúztak a megszokott domboktól, fáktól, gémeskutaktól, pincéktől, dűlőutaktól, amelyeknek körvonalai vérsejtjeikbe szívódtak apró gyermekkoruk óta. Csehszlovákiából Magyarország felé vették útjukat. Nem jószántukból. Ott szerepeltek az áttelepiilésre kijelöltek névjegyzékében. Cgynevezett „fehér cédulát“-t kaptak. Mit jelentett a fehér cédula? Az ősi föld elhagyását. Azt jelentette. S hogy mit jelent e szakadás ember és föld között, azt csak az tudja megmondani, aki végigélte, akinek el kellett mennie, vagy legalábbis elmenésre volt ítélve. Télvihar volt. Fákat csavart ki tévestől, árvíz volt, amelynek ereje pusztított. Ez volt a fehér cédula. A kéz, amely átvette a papírt, reszketett bizony. Halálra váltan, rogyadozó lábakkal lépte át otthona régi küszöbét az „új papír“ tulajdonosa. Pedig a papír csak nem nehéz?) De a tartalma súlyos volt. Elhagyni szülőfaluját, földjét, hazáját a nincstelennek is nehéz. A röghöz kötött parasztnak sokszorosan az. Mert a paraszt szívére bilincset rak a föld. Minden átkával, s minden áldásával vállalja sorsát. Láthatatlanul láncolt rabja marad. Hogyne lenne az. Itt született apja, nagyapja, déd- és Ukapja. Az istenek tudnák csak megérteni a földnek ama mélyét, ahová a parasztember gyökerei lenyúlnak. A fájdalmát Is, ha meg akarják ingatni. Hiába viheti el minden ingóságát, a földet nem rakhatja vagonokba. így volt... Dóra András is elvitte, amit el lehetett vinni, de a földjét nem tudta becsomagolni. Elvitte a leányát is, Peszek István feleségét, két kis unokáját, Jolit és Bélát a Tolna megyei Bátaszékre, ahol házat, földet kapott. De ez a föld nem volt az övé, idegennek érezte. Hat hosszú évet töltött itt. Száműzetés volt. — Nem bánom fiam, ha pincében lakunk is, csak otthon legyünk — írja vejének, Peszek Istvánnak. Otthoni földön hajtsam örök álomra a fejem. Tégy meg mindent, hogy hazakerüljünk. Ha nem is művelem többé a földem, legalább látom. Nem kell a termése, de a közelsége nélkül meghalok. Sajgó bizonytalanság, idegenség vesz körül. Olyan komorság lopózott a szívembe, mint a leszálló éjszaka sötétje. Magyarázd meg a minisztériumban fiam, hogy „haza“ akarok menni. Inkább a megalázó szegénységet vállalom. Még a szél hangja is más odahaza, hisz meg kell, hogy értsék... — írja gyermekes és konok makacssággal. Szerény kis egyablakos házat vásárolt Nagypeszeken a veje szomszédságában, amikor hat esztendő múltán sikerült hazavergődnie. — Hosszúak az utak, feketék az állomások néha fiam, — sóhajtja szép hosszúra eresztett bajusza alatt. — Most már minden rendben van. A dédunokámat itthon ringatom. Peszek Istvánra, Sípos Dezsőre és társaira már nem került sor. Hogy-hogy nem, érvénytelen lett a fehér cédula. Nagypeszek felvége Ittmaradt. Az 1948-as év februári forradalma véget vetett az új népvándorlásnak. Amikor a kommunisták vették át a hatalmat, az internacionalizmus jegyében egyenjogúságot biztosítottak nemzetiségeinknek. A magyarnak is. Délszlovákia falvaiban — városaiban is — a könnytől párás levegőn áttört a nap. A lefüggönyözött ablakszemek mögül eltűntek a riadt, az állandóan figyelő emberszemek. Az út testének jeges sarába vájt kocsik, lópaták, teherautók nyomai elsimultak. Szürke, de kedves, békés hétköznapok kezdődtek, amelyeken Sípos Dezső és társai naponta munkájukkal, helytállásukkal bizonyítják: ez az otthonuk. Moyzes Ilona Döra András: — Most már minden rendben van, Itthon ringatom dédunokámat tTwviim Pán. Páni Igazolvány. 1(СЯло1<>ш, hogy ön a Ceehealovák iából áttohpítrtnv kijelölt magyar nemzetkmgű •»‘mélyeknek а csohnzlovák kormány által a magyar kormánynak 1946. augueitue SS án átnyújtott névjegyzékében *w*ropel ámennek alapján a <*t»hK7.1ovák-mngynr VegycHbizothug VII. «г. ▼ÓRhatárosata értelmében majryar konzuli jogvédelemben rtWnaül. Igazolom továbbá, hogy a oeehMlovük-m agyar VegyewbizotUág VII. ez. véghatározatn az ön szamara tán у lego* átt.-U-pit A»e napjáig a követkéz« külön!«*« jogi helyzetet biztosítja: 1. Az áttelepülő f. évi július hó Я-tól mento-dil a katonai azolgálattal кя|мчм*1йЙов minden kötelezőUe.*tol KtWsjU. Potvrde Polvrdzujoiií Vám. же Va.se u /.neme pnvidliC на majúcieh OHób г CSU do Mmfamka, ktory odo\ «farekßj vilidé dúa 26. auguata IS pouzivate v emyale 7. rozbodnuti komiéin matfarekej konzulárnej « [’•ifvrd/ttjeui Vám tfalej. ze ■ •ianej komiéin ú. 7. jtoskytují »stimm e ai «Io ilAa Véaho » e uánledovné: 1. PriMÍilleoei на oeiobodzujú juh 1946 od vietkjích porinuoati, ■kei alnibv. A „fehér cédula" Sípos Dezső és a többiek már itt maradtak A Tergenye utcája Foto: Túthpál Gy. MILYEN TÍPUS VAGY? - MARS VAGY VENUS Ezt az emberi típusokat kereső tesztet egy francia lapból vettük át. Dr. René Resteg pszichológus készítette, aki azt állítja, hogy kétfajta embertípus létezik. Az egyik képes a saját akaratát minden körülmények között másokra ráerőszakolni, tűzön-vízen keresztülviszi amit akar, tud parancsolni, irányítani, rendelkezni. A másik típus türelmesebb természetű, könnyen alkalmazkodó és vezethető. Az első egy vonat mozdonyához hasonlítható, a második a vagonokhoz. A pszichológus szerint az első csoportba a Mars, a második csoportba a Vénusz típusúak tartoznak. Az egyik harcias, nagyratörő, a másik formálható, alkalmazkodó természet. Ön melyik típushoz tartozik? Nézze végig az itt látható hat féle írást. Ne a szöveggel, csak az Írás külső alakjával törődjön, hogy tetszik-e vagy sem. Csak a helyeslő válaszokat értékelje, éspedig a következőképpen: az 1., 2., 3. számú képnél írjon 3 pontot, a 4., 5., 6. számmal jelölteknél 10 pontot, azután adja össze. l'cu Ьш CU, C4Tlb**i*JL 7 7*^' I (Megfejtés a 12. oldalon)
